Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [5. r.]

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (90) rejtik magukban azt a g\anut, hogy az adós a házasság felbontása után is, házastársával vagy ennek rokonaival tudatosan a hitelezők károsítására kössön ügyleteket, még kevésbbé, hogy azok az adós belső ügyeibe be volnának avatva s igy tudnának anmk materiális csődjéről, azért a bíróilag felbontott házassági viszony nem is képezheti a prae* sumptio alapját, különben is a legritkább esetek közé tartozik, hogy ily körülmények között egymással ügyletet kössenek. Más azonban a helyzet, ha a házasság az egyik házas* társ halála folytán szűnt meg, amikor is a rosszhiszeműség vélelme a házasság utján keletkezett s a törvényben felsorolt rokoni viszonylatokban változatlanul fennáll. Nem áll azonban c vélelem a házasság megkötése előtt kötött ügyletekre, kivéve, ha azok a jövő házasság reményében köttettek, mely esetekben a szerződések joghatályai a házasság kötésétől függnek és a jogi hatály szempontjából olyanoknak tekintendők, mintha a házasság után költettek volna, addig ugyanis függ a házasság feltételétől a szerződés joghatálya. (Bernhardt. Csődmegtámadási jog. 14F.) 28. §. 3. pont. Amennyiben a csődnyitást megelőzőleg két éven belül keletkeztek, megtámadhatók: „a házastárs részére történt ajándékozások, nemkülönben a hozománynak s a férj kezelése alá került egyéb női javaknak biztosítása \ agykiadása, amennyiben ez nem a törvény, vagy a fentebbi határidő előtt keletkezett szerződési kötelezettség alapján történt". E pont alapján megtámadhatók a házastársak közötti ajándékozások, amennyiben a csődnyitást megelőző két éven belül eszközöltettek, tehát a törvény nem tesz különbséget, akár a férj, akár a feleség jut csődbe. Természetesen első feltétel, hogy nem a csodbejutott javára történt az ajándékozás. Kérdéses lehet, hogy miért vette fel a törvény ezt az intézkedést, amikor az 1. pontban a visztcher nélküli ügyleteket megtámadhatókká teszi, amelyben természetesen benne foglaltatik az ajándékozás, sőt elsősorban az. A kérdést azzal találják megvilágithatónak, hogy mig az 1. pont a megtámadhatóság alól kiveszi a szokásos alkalmi ajándékozást, addig c pont nem tesz említést arról s igy e pont azokat is megtámadhatóvá teszi. E nézettel szemben Apáthy azt állitja, hogy az, amit a házastársak egymásnak a szokásos ajándékok alak* jában egymásnak juttatnak, a támadó kereset tárgyát nem képezhetik. Ez utóbbi nézetet találom én is elfogadhatónak Apáthy azon gyakorlati szempontból való indokolása alapiján, hogy az ilyen ajándékok rendszerint olyan minimális vagy csupán affectionalis értéket képviselnek, amellyel a támadó keresetből esetleg felmerülő költségek számbavehető arányban nem állanának. Én a megkülönböztetés alapját abban találom, hogy mig az 1. pont megtámadásának alapja az, hogy aki valamit ingyenesen szerez, tartozik engedni azoknak, akik* nek jogai ezáltal csorbultak, addig a 3. pont alatti megtámadhatóság alapját ez elven és a már emiitett gyakorlati szemponton kivül a ház3Síársak közötti bensőséges viszonynál fogva a részesített házastárs feltételezhető rosszhiszemc képezi, ami gyakorlati jelentőséget a visszatérítés mértékének megállapításánál és a bizonyítás tcrhénél ölt. A törvény egész természetesen itt nem használhatta a szokásos alkalmi ajándékok kivételének kifejezését, mert házastársak között gyakoriak lehetnek a nagyértékü aján^ dékozások is, eszünkbe sem jut ilyenek hallattára megüt* kőznünk, sőt azt egészen természetesnek találjuk. Azonban a házastársról feltételezhető, hogy a másik házastárs va* gvoni állapotáról tudomással birt s igy joggal elvárhatjuk tőle, hogy ilyen körülmények közt ne akarjon nagyértékü ajándékokban részesedni, ha azok szokásosak voltak is közöttük s ily ajándékozás már jogosulatlan liberalitás. Azonban nem vehetjük e pont alá a kisértékü, a pusztán figyelmességet, kölcsönös megbecsülést dokumentáló rendezetlen anyagi viszonyaik mellett is emberileg nem helyteleníthető ajándékozásokat, a csődhitclczőknck sem lehet joguk a családi életet rideggé tenni s ha a törvénynek egyik helyen figyelembe kellett venni az etikai szempontokat addig a ha* tárig, mig az a hitelezők érdekeit érezhetőbben nem sérti, a másik helyen sem lehet azt figyelmen kivül hagyni. A megkülönböztetés oka tehát nem lehet más, mint annak a helyzetnek a felismerése, hogy másak a házastársak és másak az idegenek közötti szokásos ajándékozások, előbbiek nagy értéket vonhatnak el a hitelezők elől, megszerzésüknél a roszhiszemüség vélelme harcol. Megtámadható továbbá e pont alapján a hozománynak és a férj kezelése alá került egyéb női javaknak bizr tositása vagy kiadása, amennyiben ez nem a törvény, vagy a csődnyitást megelőző két évi határidő előtt keletkezett szerződési kötelezettség alapján történt. Hogy mik számíthatok a női javak közé, a magánjog szerint kell elbírálnunk. Mindenesetre ide tartozik a jegy* és nászajándék, a hitbér, a közszerzemény és a nő külön vagyona. A hozomány és egyéb női javak kiadása megtámadás tárgyát csak abban az esetben képezheti, ha azok elhasználható dolgok s mint ilyenek a férj kezelése alá bocsájtással annak tulajdonába mentek át. A kezelés alatt itt természetesen a rendelkezési jogot kell érteni, mert ha pusztán mint megbízott kezeli azokat, akkor azok tulajdonába nem mentek át, kiadásukról szó sem lehet, ugyaiu csak nem lehet szó ingatlan kiadásáról, mig a biztosítás minden esetben megtánndás tárgyát képezheti. A külön vagyon a házasság tartama alatt is meg* tartja c jellegét, a házasfelek vagyona egymástól teljesen független. A nő vagyonát férjének mint megbízottnak keze* lése alá bocsáthatja, de c kezelést tőle bármikor vissza is vonhatja és vagyonának kiadását követelheti. Ez a nőt törvényerejüleg megilleti, ez tehát megtámadás tárgyát nem képezheti. Csak az esetben lehet megtámadás tárgya a külön vagyon kiadása, ha az oly értelemben került a féri kezelése alá, hogy a feleség ezáltal hitelezői viszonyba került a férjével szemben. Az el nem használható dolgoknak átadásával tulajdonképen azok haszonélvezete kerül a férj rendelkezése alá, ennek érdekében tiltja a törvény annak kiadását. A törvényes hitbért a férj csak a házasság megszűnte után tartozik kiadni, azért annak kiadása vagy biz* tositása amíg a házasság meg nem szűnt, megtámadható, hacsak arra a férj magát két év előtti időben kötött szer* ződéssel nem kötelezte. A szerződéses hitbér viszteher nélküli jellegű, az 1. pont alá tartozik"amennyiben két éven belül kiadatott vagy biztosíttatott. A közszerzeménynek a 41. sz. T. U. H. értelmében sem kiadása, sem biztosítása nem követelhető a házasság tartama alatt. Ez alól Bernhard egy kivételt emlit példaként, azt az esetet, amikor a férjnek a házasság kötésekor tetemes adóssága volt, a házasság után szerzett vagyont ezen adósságok csak a feleség közszerzeményi igényének épségben tartásával terhelik, azért az asszony közszerzeményi igényét a csődben szerinte érvényesítheti, azon indokai alapján, mert a 41. sz. döntvény indoka az, hogy a házasság tartama alatt sohasem lehet tudni, a mérleg aktiv, vagy passzívbe, a csődben pedig az összes követelések lejárnak, igy ez az akadály nem forog fenn. Kérdéses lehet, hogy a női javak, igy a hozomány haszonélvezeti jogát és a csődhitelezők mennyiben fordiU hatják kielégítésükre? E tekintetben a Cst. 5. §^át kell szem előtt tartanunk, mely szerint nem vonathatik le ebből