Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [5. r.]

(89) MISKOLCI JOGÁSZELET 9 vagyona mindig passzívákat mutasson, vagy legalább is nem lehet ezt az esetet általánosnak tekinteni, azért c rokoni viszonylatokban kötött ügyletek megtámadhatóságára nézve is időhatárt kellett szabni s ezt az időhatárt a est. a vész? teher nélküli ügyletek megtámadhatóságára megszabott idő* határral megegyezően két évben szabta meg. Cst. 28. §. 1. pont. Amennyiben a csődnyitást megelőzőleg két éven belül keletkeztek, megtámadhatók: a közadósnak azon jogcselekményei, melyek által örökségről, vagy hagyomány* ról lemond; továbbá azen ügyletei, melyeket visztcher nélkül, vagy színleges visztcher mellett kötött, amennyiben azok tárgyát nem a szokásos ajándékok képezik. Miként a Curia 508—1903. sz. határozatában mondja : „a csődtörvény 28. §*ának 1. pontja alá eső viszteher nélküli ügyletnek, tekintendő a közadósnak mindama rcn* delkczése, melyet megfelelő ellenérték nélkül más részére, saját vagyona rovására fesz. A viszteher nélküli ügylet fogalma tehát tágabb, mint az ajándékozásé, mert annak előfeltételét nem képezi a másik félnek az ügylet folytán beállott gazdagodása, hanem csak az, hogy a közadós jogcselekménye folytán vagyona ellenérték nélkül kevesb* bedéit. Ezért az ajándékozási szerződéstől eltekintve, az esel körülményei szerint bírálandó cl, hogy viszteher nél* küli ügylet forog-e fenn. A kezességnél az ellenérték rendszerint abban a vagyoni felelősségben van, amellyel az adós a kezesnek a helyette teljesített fizetésért tartozik." Kimondja azonban a Curia, hogy a már előbb hitelezett áruk fejében utóbb elvállalt kezesség oly visztcher nélküli jogügylet, mely a csődtörvény 28. §. 1. p. alapján sike* resen megtámadható. (1. 2504—1900.) Hogy mi minden von ató c §. rendelkezései alá, annak pár példáját Gros* schied fejezetek kötelmi jogaink köréből idézem : A bukott valamely" viszteher nélküli részeltetésre kötelezte magát a másik féllel szemben, ezt az igéretét azonban a másik fél beleegyezésével más kötelezettséggel váltja fel, mely esetben tehát a felek i- özt ez ujabb kötelezettség nem ingyenes, az onerosus csődhitclczők irányában azonban nem visz* terhes. Avagy kérdéses lehet, megtámadható*?, a cst. 28. §. I, p. alapján az olyan ajándék*kötelczctfség lerovása, amelyet két évnél régebben vállalt fel a bukott, vagy ilyen esetben csak a cst. 27. §*a alapján van megtámadásnak helye ? Szerinte érv a cst. 65. §. 2. p. : „a csődtömeg ellen nem érvényesíthetők a közadósnak élők közt, vagy halál esetére tcit ajándékozásaiból eredő igények. Ugyanis ami a lerovásnál itt visztcher képen szerepel, az onerosus hitelezők irányában nem visztcher. Mint tehát az eddigiekből kitűnik az, hogy az alap* kötelezettség, melyet tárgyában átváltoztattunk vagy lerót* tunk, ingyenes volt*e, a megtámadási jog szempontjából megtartja jelentőségét abból, hogy valaki ex lege valamire köteles, nem következik, ha az alapügylet viszteher nélküli, hogy olyan erővel volna kötelezve, mint a viszíerhcs szer* ződő. A Cst 28. § 1. p. alá vonható tehát minden ügylet, melynek alapján mások visztcher nélkül jutottak vagyoni előnyhöz s ezek közül a törvény az örökségről vagy ha* gyományról való lemondást kifejezetten felemlíti. Az örökség és hagyomány az örökösre ipsoiure száll át, az tehát rendes körülmények közt az adós vagyonát beavatkozása nélkül is gyarapítja, a hitelezők igénye ennél* fogva arra kiterjed, mert ha nem is köteles az adós va* gyonát gyarapítani, azt aktív beavatkozással mégsem ke* vcsbitheti, másrészt viszont kétségkívül viszteher nélküli a lemondás azokra nézve, akikre ennek folytán vagyon há* ramlik. A két éven belüli ajándékozás megtámadható a ká* rositási szándék és a roszhiszemre tekintet nélkül és pedig akkor is, ha a bukott az ajándékozás idején igen jó anyagi viszonyok között volt is, azonban ennek is, miként az örök* ségről és hagyományról való lemondásnak a megtámadhatósága is attól függ, hogy a csődhitclczők követelései a lemon* dás idejében fcnnál!ottak*e vagy sem. Az ajándékozásnak lehet csupán a neve ajándéko* zás, ugyanis lehet az ajándékozás mcllékhatározmányokkal kötött, tehát lényegében viszterhes jogügylet értékének egész erejéig, vagy csak egy részéig. Ez esetben az ajándékozás sem támadható meg, illetőleg az csak abban a részében támadható meg, amely részében az nem viszterhes. Az ajándékozással vegyes terhes szerződés megtámadható az ellenértéket meghaladó részében. A Cst 28. § 1. p. azonban nem valamennyi aján* dékozásf engedi megtámadni, kiveszi ez alól a szokásos ajándékokat, melyek nem lucrativ célzattal, hanem a köl* csönös tisztelet jeléül adattak. A donatio renumeraforia is, hi józan és megfelelő összegben nyilvánul, megtámadna* tatlan. 28. §. 2. p. Amennyiben a csődnyitást megelőzőleg két éven belül keletkeztek, megtámadhatók azon terhes szerződések, melye* ket a közadós házastársával, saját, vagy házastársának felvagy lemenő ágbeli rokonaival, fél, vagy egész testvéreivel, vagy végre e személyek valamelyikének házastársával kötött, amennyiben azoknak megkötése állal a csődhitelezők meg* károsittattak s az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birfak. E pont alapján megtámadhatók a közadósnak közeli rokonaival kötött ügyletei, amennyiben azok által a hitelezők megkárositfattak. \ mcgkáiositást, magából az ügyletből kell mcgállapi* tanunk, abból a szempontból kell vizsgálnunk, hogy kapott*e az adós szolgáltatásáért megfelelő cllenirtékct vagy sem. Amennyiben nem kapott, könnyen feltételezhető, hogy az adós materiális csődje tudatában részesítette indokolatlan előnyben rokonát s hogy ez a közeli rokonsági viszonyánál fogva az adós anyagi állapotát ismerhette, a materiális csőd tudatában lépett az adóssal oly ügyletre, mely a hitelezők megkárosítására alkalmas s így rosszhisszemüleg szerződött az adóssal. A gyakorlati életben gyakran előforduló ily ügyletköté* Sek ellen a hitelezők érdekeinek hatásos védelmére a meg^ támadási alapot ugy kellett megkonstruálni, hogy a cél el* érésére alkalmas legyen, viszont azonban teljesen ok nélkül ne lehessen a közeli rokonokat sem zaklatásoknak kitenni csak azért mert rokonok, tehát a bizonyítás terhét a tömeg* gondnokra, helyesebben a tömeg képviselőjére kellett róni addig a határig, mig a rokon a rosszhiszemű szerzés gyanú* jávai illethető, vagyis az ügylet károsító természetét a tömeg képviselője tartozik igazolni, ez azonban a rosszhiszeműség vélelmének megalapozására elegendő is, e vélelemmel szem* ben a szerződő rokon tartozik jóhiszeműségét igazolni, ha ugyan jóhiszemű. Ellenkezőleg nem volna célirányos c meg* támadási jog gyakorlása. A másik fél rosszhiszeműsége azonban csak akkor vélelmezhető, ha az ügylet károsító voltáról már annak meg^ kötésekor tudott, illetőleg tudhatott, tehát az ügyletnek már megkötése által kell nyilvánvalóan kárositónak lennie. Nem kiván bővebb magyarázatot, hogy e pont alapján csakis a viszterhes szerződések támadhatók meg, a törvény* ben taxatíve felsorolt rokoni viszonylatban, mely felsorolás szigorúan értelmezendő. Kérdéses lehet azonban, hogy a rokonsági viszony amennyiben házasságon alapul, mely határig lehet alapja a rosszhiszem vélelmének. A józan megítélés diktálja, hogy ha a házasság fel* bomlik az azután keletkezett ügyletek, ha károsítok is, nem