Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [5. r.]

3 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (88) megállapítása, melynél abból az elvi álláspontból kell kiindulni, hogy a fizetés megszüntetésének külsőleg reU ismerhető tényekben kell megnyilvánulnia (C. 6253—1887.), ilyenek hiányában az adós romlott anyagi viszonya, egyes lejárt követelések kifizetésének elmulasztása, a közadós azon kijelentése, hogy fizetéseit megszüntette, hogy panasz* kodott, hogy fizetési kötelezettségei vannak s pénze nincs, a fizetés részletekben való teljesítése, elrendelt, de nem foganatosított kielégítési, avagy foganatosított biztosítási végrehajtás egymagában a fizetések megszüntetésének megállapítására nem elegendő. Általában a fizetés megszüntetése a végrehajtás alapján kétségtelenné csak akkor válik, ha a közadós a kielégítési végrehajtás foganatosítását eltűri, mely eltűréssel nem azonos, hogy az adós lejárt tartozását a végrehajtás megkísérlése alkalmával fizeti ki, ez csak mint fizetési késedelem jelentkezik. E külsőleg felismerhető tények nélkül az okból, hogy több hitelező kert a közadós ellen biztosítási zálogjogot, a kincstár követeléséré foganatosíttatott ellene közigazgatási uton zálogolás, hogy a hitelező követelésének biztosítására az adós ellen zálogjogi előjegyzést kért, avagy biztosítási zálogjogot szerzett, hogy a hitelezőnek többféle aktiv követelést átengedményezett a közadós, hogy hitelezőjének követelése fedezetére egyes tárgyakat zálogba adott, illetőleg biztosítási jelzálogjogot engedett, ingatlanait megterhelte, hogy a közadós ellen szerzett előjegyzés előtt már más hitelezők is szereztek közönséges, de nem végrehajtási zálogjogot, hogy a neki átadott letétet kölcsönpénzből fizette vissza, hogy áruit olcsón árusította, elzálogosította, perekkel zaklattatott, egymagukban a közadós fizetéseinek megszüntetése meg nem állapitható. Abból, hogy a fizetés megszüntetésének külsőleg felismerhető tényekben kell megnyilvánulnia, következik, hogy a fizetések megszüntetésének megállapítása ténykérdés s mint ilyet általános szabály alá venni nem lehet. A fizetés megszüntetésének megállapítására alkalmas ténynek találta a bírói gyakorlat a kereskedő szökését, az ellene foganatosított tömeges biztosítási végrehajtások foganatost fását, jelentős összeg erejéig egyedülálló kielégítési végrehajtást is, midőn a kereskedő teljes vagyoni romlásának bekövetkeztekor hitelezőivel a követelés leengedése végett alkudozott s fizetésképtelenségét többek előtt kijelentette, amikor hitelezőinek körlevelekben leengedést kérő ajánlatokat tett, amikor a kereskedő örököse az örökhagyó hitele^ zőit arról értesítette, hogy a hagyaték a követeléseknek csak bizonyos részét fedi. Ily ténynek tekintette a birói gyakorlat, midőn a kereskedő egész áruraktárát és felszereléseit hitelezőjének kézi zálogul átengedte és megengedte, hogy ha nyolc nap alatt nem fizet, azt eladhassa ; midőn a kereskedő tartozásait árukkal törlesztette, a részvénytársaság saját követelésének lekötésével szerzett hitelt, a kereskedő ellen számos zálogjogi bejegyzés eszközöltetett peres uton stb. Nem könnyű feladat a gyakorlatban a másik félnek a fizetés megszüntetéséről való tudomásmcgállapitása. Az is, miként a fizetés megszüntetésének megállapítása, ténykedés. Azt már emiitettem, hogy közömbös, miszerint ez a tudomás a másik félnél vagy megbízottjánál van meg, vagy annál, aki a másik fél érdekében cselekszik, nem véve ki alóla a bírósági végrehajtót sem. Csak példaképen hozom fel a Curia 7946—1904. sz. határozatát, miszerint megállapittatott a hitelezőnek az adós fizetésmcgszüntetéséről való tudomása azokból a körülményekből, hogy a bizományba adó már a csődnyitást megelőzően 4 hónappal megszüntette a további bizományba adást, hogy a bizományi adós a hitelezőnek nem tudott kész* pénzben fizetni és ezért a követelés törlesztéséül a meglévő bizományi árukat visszaadta, ezenkívül nem bizományi árukat is adott át neki és hogy a hitelező tudta miszerint bizományi adósa másoknak is tartozik, viszont abból, hogy a közadós ellen a megtámadott törlesztéseket megelőzően és ezek folyama alatt többek részérc kielégítési végrehajfások foganatosíttattak, nem következik szükségképen, hogy ezekről a végrehajtásokról a közadóssal ugyanegy községben lakó alperesnek már akkor, amikor a közadós az ő részérc fizetéseket teljesített, tudomással kellett birnia. (C. 5841-1902.) A fizetések megszüntetésének és az arról való tudomásnak megállapítása tény kérdés lévén az annyira sokféle, az egyes esetek szerint különböző, hogy azzal tovább nem is foglalkozom, utalok csupán dr. Tury Sándor Hiteltörvények gyűjteménye c. munkájának 173—184 oldalain és a Grill döntvénytár V. kötetének 587 — 611 oldalain összegyűjtött határozatokra. Ha a est. 27. §*ában felsorolt, a megtámad hatóság gyakorlásához szükséges összes feltételek fenforognak is, kívánatos, hogy a másik fél túl hosszú időn át jogbizonytalanságnak ne legyen kitéve. Ezt indokolja az a ,körüU meny is, hogy a kereskedelmi élet rövid lejáratú hitelekkel dolgozik, a hitelezők, vagy legalább is az egyes hitelügyletek rövid idő alatt kicserélődnek, igy az anyagi igazságnak sem felelne meg, hogy harmadik személyek olyan jogai, melyeket ők mondhatni jogszerű uton szereztek, évek múlva megrendüljenek, azért a csődigény érdekében gyakorolható, a 27. §-ban meghatározott jogot időbelileg is korlátozni kellett, minek megfelelően a csődtörvény 27. §. utolsó bekezdése aként rendelkezik, hogy: „a közadós azon jogcselekményeinél, melyek a csődujitást 6 hónappal meg* előzőleg történtek, a megtámadásra indokul nem szolgálhat az, hogy a másik félnek a fizetések megszüntetéséről tudomása volt". E hat hónap mindig a csődhirdetmény kifüggesztése napjától számítandó, azt az egy esetet kivéve amikor a csődeljárást kényszeregyezségi eljárás előzi meg, amit majd később fogok ismertetni, s zálogjog szerzés esetén amennyiben a bekebelezést előjegyzés előzi meg nem a bekebelezés, hanem az előjegyzés időpontjáig kell visszamenni s ha ez 6 hónapon tul történt, a zálogjog szerzése meg nem támadható. Cst. 28. §. A csődtörvény következő 28. §-a kétféle alapon szabályozza a jogügyletek megtámadhatóságát. Az egyik a megtámadás alapjául az ingyenes részeU tetést kívánja meg, annak az elvnek a követése, hogy aki valamit viszteher nélkül szerez, tartozik engedni annak, aki jogaiban sérelmet szenved, továbbá, hogy a közadósnak nem áll jogában vagyonát csökkenteni. A másik bizonyos körülmények fenforgása esetén, amelyek közt gyakran előfordul a hitelezők megkárosítására irányuló törekvés, ezt a törekvést általánosnak tekinti, c körülmények, mint feltételek, fenforgása mellett felállítja a megtámadás alapjául a rosszhiszemű szerzés vélelmét addig az időbeli határig, ameddig az elképzelhető. Á. jogügyletek állandósága és biztonsága, valamint a megajándékozott, illetőleg viszteher nélkül részesített fél védelme érdekében, aki gazdasági ügyeinek vitelét, költekezéseit a viszteher nélkül reá háramlóit vagyon számlálásba vevésével rendezhette be s annak elvonása anyagi erejét megrendítheti, az ajándékozás végnélküli megtámadhatóságát nem engedhette meg, a részesítettet a végtelen* ségig bizonytalanságnak nem tehette ki a törvényhozó, azért c megtámadási okot a csődtörvény csupán két éven belül engedi gyakorolni. Viszont az sem tételezhető fel senkiről, hogy egész életén keresztül a hitelezők oly módon való megkárosítására törekedjék, hogy közeli rokonaival önmagára nézve is hátrányos ügyleteket kössön s nem valószínű, hogy állandóan I materialis csődben legyen, fizetési zavarokkal küzdjön