Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - Apponyi Albert gróf

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (82) telén ércvegyülék által válik alkalmassá." De még e felismerésen tul sem volt hajlandó nagyobb engedményeket tenni az opportunizmusnak. Kitartott rendületlenül a felismert, vagy felismerni vélt igazságok és elvek mellett. Élesen meg kell különböztetni az elvet, az intézményt azoktól az emberektől, akik azt időnként képviselik s az utóbbiak gyarlóságai miatt nem szabad az elvet, az intézményt magát megtagadni, annak kultuszában meginogni."3) Hosszú politikai pályájának a vezérvonala mindenütt a közjogi kérdések ösvényén halad. Megérzi már első lépéseinél, még a konzervatívek táborában, hogy közjogi téren a nemzetnek komoly, indokolt létfeltételeit és fejlödésképességét akadályozó közszükségleteí vannak, amelyek mellett észrevétlenül elhaladni nem lehet. Bár pályája elején még önmaga is megretten e konzervatív eredetével összeegyeztethetetlen követelések felállításától, programmja, részint a közvélemény feltörő s öntudatraébredt vágyakozásának a szárnyain is, fokozatosan határozottabban és tisztábban domborodik kí. Legfőbb politikai programmjává, a katonai kérdésekkel az élén, előbb „a kiegyezés nemzeti tartalminak a megvalósítása'4, utóbb, tísztultabb formában „a nemzeti élet teljességének a kiküzdése" válik.4) A népszerűség eme öntudatraébredt követelések apostolává avatja, de ha a részleges siker nem is, a hatalom elérhetetlen marad előtte s eképp programmja többi pontjának a megvalósítására sem hívja el, mert éppen ezeknek a kérdéseknak a terén az osztrák összbírodalom kedvenc s mindenkor protegált érdekeit szúrta szíven. A tudományok felé hajló, elmélyedő, a tudományok és a művészetek iránti szeretetet mindenkor a szívében viselő, de a politikai pályára eligérkezett államférfi ekként a politikai pályán is nem a gyakorlat, hanem leginkább csak az elmélet mestere lett. „Mert övék volt a gyakorlati élet aranyfája", — írja az osztrák összállam híveire célozva — „miénk pedig csak a szürke elmélet."5) De Apponyí, ha a hatalmat nem is tartotta a kezében, komoly és számottevő tényező volt a politikai és nemzeti életben mindenkor és mindenütt. Beszédeível, munkásságával és pártjával nagy síkereket ért el s a fejlődés számtalan olyan lépcsőjét készítette elő, amelyet mások, az ő munkássága nélkül, sohasem, vagy csak elkésve valósíthattak volna meg. Ama rövid idő alatt pedig, amig e hosszú politikai pályafutásból, mint kultuszminiszter, a hatalom 3) I. m. 22. lap. 4) I. m. Í08. lap. 5) I. m. 28. lap. tényleges birtokába jutott, bármily súlyos és agresszív kritikának volt is e tevékenység kitéve, tagadhatatlan, hogy hirdetett politikai elveit csonkitatlanul valósította meg. A nemzeti gondolat teljes kiépítése miatt elejtette ugyan a liberalizmust, de viszont mély katholíkus hite sem gátolta abban, hogy a protestáns felekezeti oktatást ís hathatós támogatásban részesítse, felismervén benne a nemzeti gondolat fentartására hívatott erőt. Apponyí legragyogóbb sikereit szónoklataival érte el. Beszédeível nem csak magának szerzett hírt, nevet és dicsőséget, hanem nemzetének ís. Ékesszólása kicsengett az ország határain kívül, felzúgott francia, angol és olasz nyelven ís s kezdve a bayreuthí beszédtől a a tiíanoní bírák előtti beszédig, bámulatot, csodálkozást és elragadtatást keltett mindenütt. Ciceró és Demosthenes közül példányképül már kora ifjúságában ez utóbbit választotta és a logika világos, szabatos útját sohasem dobta oda szóvirágok kedvéért áldozatul. A modern rethoríka páratlan és felülmúlhatatlan mestere volt s az meg ma ís Apponyí munkásságának és nagy életének egy teljesen uj cyklusa kezdődik a nagy összeomlás utáni első nemzeti ébredéssel. Apponyít az aggkor derekán éri e nagy nemzeti megpróbáltatás, amidőn más már nyugovóra hajtja a fejét és csendes otthoni boldogságban igyekszik élvezni egy fáradtságos élet gyümölcsét és tisztességét. Apponyí vállaira ekkor nehezedik a legsúlyosabb feladat. A nemzet benne látja megbántott s összetört vágyaínak, életfeltételeinek egyetlen, erős és hatalmas pillérét, amely sértetlen maradt oly sok hullámverés között s életrevalóságának, ezeréves történeti létének, kulturáltságának és tűrhetetlenségének legbüszkébb dokumentumát. Es hatalmas munka indul meg valóban a kezei alatt. Agg korának minden, elpusztíthatatlan, fiatalos energiáját latba veti a legszentebb ügyért, amelyért egész életében küzdött: a magyar igazságért. Ö jelenik meg a magyar nemzet képviseletében, a békedelegáció elnökeként a béketárgyalásokon. Vezetése alatt megalakul a Magyar Külügyi Társaság, mint a magyar propaganda életerős gócpontja. Tevékeny s hatalmas részt vesz továbbra is az Interparlamentáris Unióban, amelyben a magyarság első eredményesebb szereplései ís az ő nevéhez fűződnek és hatalmas tehetségének minden fegyverével síkra száll az általános lefegyverzés, az igazságos béke és a kisebbségi jogok érdekében a Nemzetek Szövetsége előtt. Rákóczin és Kossuthon kívül az ujabbkori történelemben alig volt kiválóbb, vagy hozzá mérhető reprezentánsa a magyarságnak a kül-