Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Közigazgatási biróságunk hatásköri térfoglalása

(75) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 15 múltban ís, addig a következőkben a modern demokrácíik válságának ama legfőbb okára kívánnánk rámutatni, amely különösen a világháború óta, forradalmi! ag és minden átmenet nélkül alakult a demokráciákban szerepel a bekövetkezett válságok melegágyaként. E válságok legíőbb oka pedig éppen az, hogy a világháború óta keletkezett demokráciák a természetes fejlődés, az evolúció és minden előfeltétel híjján, minden átmenet nélkül, tisztán a revolucíóban és a revolucíó által alakultak ki. A politikai tudomány mindeddig azon az állásponton volt, hogy a demokrácia, ellentétben a többi államformákkal, mesterséges, forradalmi uton kialakulva is életképes lehet, anélkül, hogy katasztrofális veszélyek csíráját hordaná magában. A mesterséges demokrácia gyakoribb, mint a mesterséges monarchia, vagy arisztokrácia, — állapítja meg Treítschke,19) — mert amíg egy nemesi rendet nem lehet máról-holnapra megteremteni s a dynasztia sem alakulhat ki önkényesen, addig egy elhamarkodott forradalom könnyen vezethet be demokratikus formákat oda, ahol azoknak a nép erkölcseiben és az egyenlőtlen társadalmi viszonyokban semmi gyökerük síncsen. Treítschke például Bernt idézi, ahol az arisztokratikus elem be tudott illeszkedni a demokrácia nyulékony formái közzé és Franciaországot, amely életképes maradt ugyan, de nem állhatott ellen a plutokrácia uralmában és a bankok diktatúrájában az elfajulás egyik enyhébb fázisának. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a történelem még soha sem produkált ily gyors és nagyarányú átmenetet a demokráciára és hogy a történeti demokráciák, ha kialakulásuk ráz kódtatásokban és forradalmakban született is, még sem nélkülöztek minden evolúciót. Az athéni demokráciában hosszú ut vezet Solon törvényeitől Kleisthenes, Themistokles és Aristídes reformjain keresztül Ephíaltes alkotmányreformjáíg és a francia köztársaság sem alakult ki életképessé máról holnapra, hanem hosszú vajúdások, próbálkozások és előkészítések eredménye volt. „Minden forradalom, akár sikerüljön, akár nem" — írja Eötvös — „mindég uj mozgalmak csíráit hagyja hagyja maga után; az első esetben: mert reményeket ébreszt, a másodikban: mert számos kebelben hátrahagyja a bukás emlékét."2 ) E nagyarányú és síkeres forradalom azonban, amely a világháborút követte, az uj mozgalmak csíráinak mind a két eredőjét magában hordta. A nagyarányú átalakulás lehetőségei között korlátlanná nevelt fantáziák ujabb és ujabb reményeket táplálnak és ébresztenek, a bukás pedig keserűbb, vigasztalanabb és nyugtalanabb emlékként marad meg, annál is inkább, mert amily igaz az, hogy az osztályok, ha az irántuk táplált tradicionális tisztelet kihal, elvesztik hatalmukat és megszűnnek létezni is, e tétel épp ugy negatíve ís áll. Ami annyit jelent, hogy az osztályok megszüntetésük esetén ís fennmaradnak tovább, ha fennáll az irántuk táplált tradicionális tisztelet. E revoluciókban, vagg a. revoluciók által keletkezett demokráciák válságának legfontosabb és eredendő oka tehát éppen az, hogg a revolucíó ággában születtek. A demokrácia épp oly jó államforma, mint a többi, de csakis a kellő előfeltételek mellett, amelyek a rend, a nyugalom, a biztos fejlődés, a jó erkölcsök, a homogén társadalmi viszonyok és az eréng. A demokrácia tehát életképessé s valóban egészséges, tevékeny és üdvös formaként, csakis az evolutió utján fejlődhet ki s legkevésbbé alkalmas talaja épp a revolucíó. Mert a for19) Politik II. 252. I. 20) Báró Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I. 205. J. radalmak nyugtalansággal, zavarral, gazdasági válságokkal, bizonytalansággal járnak, az erkölcsi érzéket és fogalmakat felzavarják s e nyugtalanságok lecsillapodása nem követi szükségképpen nyomon a békét. E nyugtalanságok lecsillapítására, a normális gazdasági élet ujjáalkotására. az erkölcsök visszaállítására, a törvények megerősítésére és háborúban a belbéke és a rend fenntartására pedig csakis az egységes vezénylet alkalmas. Egy ember törhetetlen akarata, vagy egy vaskezü kormány. Még a monarchikus államforma sem elégszik meg ily esetekben az alkotmányszerü rendes hatalommal s kivételes hatalommal ruházza fel a kormányt. Láttuk, hogy ez, az összesség, illetőleg a többség kezéről a kormány kezére átjátszott hatalom, nem ismeretlen a demokráciákban sem, sőt a modem demokráciák egyik jellegzetes sajátságává vált. A gyakorlatban, a reáltypusoknál tehát, előfordul itt is, ott is. De fontos quílításbeli különbség van közöttük. Mert a monarchiában legális hatalom, mely előtt a nép kötelességszerű tisztelettel hajlik meg, a demokráciában azonban tagadása a demokrácia legfenségesebb elveinek, csalódások és bizalmatlanságok kútfője. És ez különösen akkor, ha a törvények relatív szilárdsága még nem következett el s a kormány még nem vert, vagy csak hiányosan vert gyökeret.21) Zsedényi Béla dr Közigazgatási bíróságunk hatásköri térfoglalása Mióta a jogviszonyok ama csoportja, mely az egyes s az állami végrehajtó hatalom orgánumai között az államcélok konkrét megvalósítására irányuló tevékenység eredményeképen keletkezik, az egyéb jogviszonyokkal szemben megállapítható különös és jellegzetes sajátosságainál fogva egy küló n jogrendszerré a közigazgatási jog rendszerévé alakult, s illetve ilyennek és ennek ismertetett fel és el, — megkezdődött az idevonatkozó s a többi jogrendszerektől eltérő jellegzetességeknek kifejtése, azoknak megvilágítása, mely jellemzők sorában sok szó esik a többek között a szabad belátás szerepéről is. A szabad belátás szerepét ezúttal csupán a közigazgatási bíráskodással kapcsolatos vonatkozásban kívánom röviden érinteni. Itt van ugyanis tételünk Achilles-sarka. Az a kérdés döntentő el, lehet-e a bíróság működését oly esetre felhívni, hol nem jogszabályalkalmazásról, hanem az eset megítélésénél irányadóul szolgáló egyéb szempontok és momentumok pártatlan, tárgyilagos alkalmazásáról van szó. Ez a tevékenység ugyanis a jogszabály létét feltételező és a kizárólag annak alkalmazását eszközlö tevékenységtől lényegesen különbözik. Ha bírói működésnek az előbbi minősül, ugy ez utóbbi nem minősülhet annak. 2\) ,,És mindenki kívánja a törvényeket és a törvények állandóságát, hogy berendezhesse a maga életét a jövendőben, akként, hogy előre elkészíti a vázlatát, amely ugyan változást szenved a közbejött események miatt, azonban mégis hathatósnak fog bizonyulni; mindenki kívánja a törvények relatív szilárdságát és azt a valamit, amit békének" neveznek s ami oly drága minden munkásember szivének; és az intézményekből, a törvényekből és a szokásokból fakad a hagyomány és a mult ereje és varázsa ; valaminthogy, megfordítva, azok a kormányok, amelyek nem jogon, hanem egyszerű tényen alapulnak, nem vernek, vagy csak nagyon lassan és hiányosan vernek gyökeret. (Croce íd. m. 15 1.)