Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Közigazgatási biróságunk hatásköri térfoglalása

]± MISKOLCI JOGÁSZÉLET (7é) Feladatunk — ha csak nagy vonásokban is — annak kutatása, hogy helyesen, tehát az államhatalmi körök érdemleges sérelme nélkül egy ilyen értelmű működés a kizárólag jogalkalmazásra hívatott bírósági orgánumra bizható-e s hogy e működés érdeme szerint micsoda ? Ezírányu vizsgálódásunk közvetlen tárgyává egyrészt a közigazgatási bíróságról szóló alaptörvényt, másrészt a közigazgatási bíróság hatáskörét érintő későbbi törvényalkotásokat tesszük. A közigazgatási bíráskodást a szabad belátás közvetlenül a bíróság taxatív megállapítása folytán érinti, miután az esetek kiválasztásánál vezérelvként szolgált, ') hogy a bírósághoz csak olyan ügyek utaltassanak, melyekben a jogszabály kifejezetten jogot biztosít a feleknek s így kihagyattak azon ügyek, melyekben a jogszabály a felek részére jogot kifejezetten nem biztosított, annál is inkább azok, melyekben az intézkedés mikéntje kifejezetten vagy értelemszerüleg a hatóságok szabad belátására bízatott s természetszerűleg kimaradtak azok az ügyek, melyedre a szabályozás valami okból egyáltalán ki nem terjedt. A közigazgatási bíróság a közigazgatás területén is helyesen kimutatható alanyi jogok védelmére lévén hívatva, különösen elméleti részről súlyos támadások érték a törvényjavaslatot2) részben maga a taxácíó rendszere, részben pedig annak szük köre miatt, mint amelyek, de különösen az első, érdemleges akadályai a bíróság tevékenysége kífejthetésének mindazon esetekben, hol alanyi jogok megsértéséről lehet szó. Bennünket elsősorban maga a taxácíós rendszer mint olyan érdtkel, hiszen annak tágabb vagy szűkebb köre már nem minőségi, hanem csupán mennyiségi kifogásnak szolgálhat alapjául. Már a törvény megalkotása idején annak magában a taxácíó rendszerében jelzett és kimutatott hiányosságai a törvény megalkotása óta eltelt idő alatt annyira nyilvánvalóakká válltak, hogy immár nem képezi vita tárgyát, miszerint a taxácíó rendszere a jogállam minőségnek nagyfokú sérelme nélkül tovább fel nem tartható. Gneíst Rudolfról jegyzi fel báró Wíassícs Gyula a jogállamról írott értekezésében, hogy szerinte „Rechtsstaat ist Verwaltungsgeríchtsbarkeít". 3) Ugy véljük, hogy e jellemző meghatározás fokozottabb mértékben illik egy olyan államra, hol a jogsérelmek mindenikében igénybe vehető a bíróság jogsegélye, mint egy olyan államra, hol csupán meghatározott esetekben van a bírói jogsegély igénybevételének helye, hiszen a jogvédelem teljessége csak amott van meg, mig itt a jogrend evidens sérelme számos esetben nem lesz orvosolható s a jogrend a maga szenvedett hiányosságaival tartatík fenn tovább. Megállapíthatólag tehát a jogállam eszméjének kiván szolgálni a közigazgatási bíróság hatáskörének a jogsérelmek valamennyi esetére való kiterjesztése. Az ez irányú törekvések és gyakorlati eredmények mind a jogállam tökéletesebb kiépítését célozzák, illetve szolgálják. A jogállam eszméje és követelménye ugyanis többek között a minden vonalon való teljes jogvédelem. S vájjon az olyan érdekek'1) bírói védelme a jogJ— 2) Dr. Némethy Károly: A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata Budapest, Í897. 46 1., 9 I., 30^361. 3. Báró "Wlassics Gyula: Jogállam. Jogállam 1926. évi. 1—2 szám. 4) Dr. Jászi Viktor: A magyar közigazgatási jog alapvonalai. Debrecen, J907., 4.. 59-62. 1. állam szempontjából egyáltalán nem jöhet figyelembe, melyeknek pontos szabályozását a törvényhozó az ügyek sajátos természete vagy egyéb okok miatt vagy csak nagy vonásokban, vagy egyáltalán nem eszközölte? Vájjon a jogállam eszmei magaslatára helyezkedve, nem érezzük-e szükségét annak, hogy a lehetőség határáig ezek az érdekek is elfogulatlan, a jogrend fentartásában tevékenykedő, annak kultuszában tisztult és edződött megítélés alá kerülhessenek végső fokon ? Vájjon mostoha gyermekeknek tekintsük azon érdekeket, melyeknek a védelméről a törvényhozó még nem tudott gondoskodni ? Véleményünk e tekintetben az, hogy a jogilag nem védett, de a védelem irányát illetőleg az általános jogelvekben és analóg esetek tételes szabályozásából vonható következtetésekben található s így közvetve szabályozás alá vontnak minősíthető esetekben az érdekek védelmére a hatáskört kiterjeszteni, helyesnek, a jogállam eszméjével megegyezőnek kell tartanunk. Csak az olyan esetekben, melyeknek eldöntéséhez jogi alap egyáltalán nem kínálkozik, ahol tehát sem az általános jogelvek, sem az analógia jurís vagy íégis nem nyújtanak támpontot, lehet a jogállam eszméjének sérelme nélkül a végrehajtó hatalom intézkedésének keresettel való megtámadhatatlanságát helyeselnünk, bár fontosabb esetekben itt is szívesen adunk helyet a bíróság eljárásának. A törvény megalkotása óta, különösen a közigazgatási jog terén kimutatható renaíssanceszerü fejlődési időszak tudományos eredményeinek birtokában önhitt dolog volna a tövény hiányosságait ex tunc felróni, hiszen a bírói védelemnek csak a taxatív esetekben is lehetővé vált igénybevétele, a törvény megalkotása előtti állapotokkal, az akkori mentalitással egybevetve, már magában is nagy haladásnak minősítendő. A köztudatban ugyanis mindig a végrehajtó hatalom az, mely az államot, az államhatalmat representáíja és nem a törvényhozó hatalom. Az absolut államok ideológiájának utolsó foszlánya tűnt el a közigazgatási bíróság felállításával, lehetővé válásával annak, hogy az államhatalmat representáló orgánumot keresettel idézhetem a független bíróság elé jogsértő eljárása miatt. Az önkényü állami mindenhatóság képzete szétfoszlott s a jogászílag fogékony nagyközönség körében a jogállam polgárához illő és méltó állampolgári önérzet és mentalitás fejlődött ki. Nem lesz érdektelen ezek után megfigyelni, hogy a törvény megalkotásától eltelt 30 év alatt mennyiségileg és minőségileg mennyiben változott közigazgatási bíróságunk hatásköre. E helyütt szükségét látom bevezetésképen annak, hogy bíróságok működésének fokozódó jelentőségére reámutassak, hogy reámutassak jellegzetességképen az Eszakam erikai Unío bíróságainak azon különleges állására, mely szerint a bíróság az alkotmányosság hivatott őre s az alkotmánnyal ellenkező törvényeket alkalmazni nem tartozik.5) Az irányzat e tekintetben nálunk is kimutatható. A köztudatban ugyanis egy lényeges átértékelési folyamat ment végbe az alkotmánybíztosítékok tekintetében. A parlament maga mint olyan és a törvényhatóságok e tekintetben nem váltak be. Az alkotmánybíztosító intézménynek ugyanis, — ha nem is várhatjuk tőle azt, hogy a nyers erőszakkal szemben síkeresen ellenálljon, — annyira képesnek kell lenni, hogy az alkotmány szelleme és kífeje5) Dr. Ferenczy Árpád : A politika rendszere. Budapest, Í909. 126. 1.