Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - A demokrácia válsága

12 MISKOLC, JOGÁSZÉLET (72) A demokrácia válsága A demokrácia hatalmas téihódítása a világháború óta. — A válság svmptomái. — Disharmonia a demokrácia alapelvei és reáltypusaí körött. — Olygarchía a demokráciában. A modern demokráciák válságának legfőbb oka : az evolúció hiánya és szülőjük : a forradalom. I. Míg a renaissance a kor energiáinak a zömét csaknem kizárólag a tudományok, a művészetek mívelésébe s a természeti erők leígázásának a problémáiba vetette, a politikai fejlődés terén pedig a fennálló viszonyokkal szemben eléggé megértő álláspontra helyezkedett, a XVIII. század már Rousseau népszuverénításí elvét tűzte ki a haladás ormára s ettől kezdve a politikai haladás problémái kötik le az emberiség legnagyobb érdeklődését. Ámbár a francia forradalom elég bizonyítékot nyújthatott az iránt, hogy a szabadság és egyenlőség tökéletes megvalósulása, a kellő előfeltételek nélkül és a fokozatos haladás mellőzésével, utópiának tekinthető, ') a rákövetkező század politikai úttörői is a névszuverénítást tűzik ki ideálul és benne keresik a j legfőbb jó elérhetését. A XIX. század kis zökkenőkkel a demokratikus fejlődés jegyében folyik le a demokrácia feíé és medrében jelentékeny helyt ad az utópisták által kitermelt és megizmosodott marxizmusnak is. A politikai fejlődésnek a demokrácia felé való orientálódása azonban e korban már korántsem halad elszigetelten, egyedül és támasz nélkül, mert segítségére szolgál a kultúra s a materiális fejlődés minden ága és lépcsője is. A természeti erők felhasználása és a termelés megsokszorozódik, a közlekedés gyorsabb, olcsóbb és biztosabb lesz, a kereskedelem pedig fel- j virágzik. Az emberi élet e materiális feltételeinek a j kibővülése számtalan korlátot rombol le a területek, a fajok és az osztályok között, hatalmas egyenetlensé- I geket tüntet el, s bár ujakat is támaszt, példáival megérthetöbbé teszi az emberi egyenlőség gondolatát és 1 súlyos érveket szolgáltat a demokrácia kezébe. Es különös, hogy e minden téren megnyilvánuló hatalmas fellendülés, ellentétben a renaissance ezírányu megalkuvásával, korántsem tereli el a figyelmet a célként sóvárgott demokráciáról. Az emberi egyenlőség hatalmas gondolata szinte varázsszerü erővel bir, halad és hód't. -) Hódít a demokrácia egyrészt, mint bármely államformába beilleszthető társadalmi elv, amely nem egyéb, mint az egyéni érdem és csaknem kizárólag az egyéni érdem értékelése3), és fokról-fokra nagyobb tért foglal el másrészt, mint államforma, mint demokratikus köztársaság is, melyben az egyenlő emberi rendeltetés alapján, „a nemzet minden tagja egyenlően részes a szuverén hatalomban." 4) í) ,,A haladás azon concepcíója, amelyet a XVIII. század alkotott, hypothesiseinek a romjain szükségkép összeomlott. Nyilvánvalóvá valt, hogy a politikai intézményeknek meg vannak a maguk előfeltételei, és hogy csak ha valamely nemzet az illető intézményekhez szügséges fejlődő irányban halad s a szükséges fejlődési fokot elérte, lehetséges az intézmények megvalósítása és célszerű működése." (Réz Mihály: A történelmi reálizmus rendszere, Bpest, í923. Stúdium. 206 J.) 2) „Der Grundgedanke, auf dem sie beruht, ist die Idee der natürlichen Gleichheit alles dessen, was Menschenantlitz trágt. Diese Idee hat ctwas Erhabencs, und es ist sehr begreiflich, dass sie so oft berauschend gewirkt hat." (Heinrich v. Treitschke : Politik. Leipzig. 1922. II. 250 í.) 3) „A demokrácia, mint társadalmi elv, bármily államformában előfordulhat s azt jelenti, hogy az egyéni érdem határoz egyedül vagy hat tulnyomólag az egyénnek ugy állami, mint társadalmi állása felett." (Concha : Politika. Bpest, J907. I. 384 I.) *4) Concha id. müvében 384. J. E fejlődés a döntő és egyszersmind a legkritikusabb ponthoz is a világháborúval érkezett el. A nagy háború sorsa, a győzelem és a vereség kérdése, súlya és aránya, a háborúnak az emberi lélekre és gondolkozásra gyakorolt befolyása és a gazdasági és kulturális életben bekövetkezett változások voltak hívatva eldönteni azt a kérdést, hogy vájjon megakad-e az ezírányu fejlődés, vagy tovább vezet egy uj, tágasabb csapáson vagy pedig visszafejlődés és más orientáció áll-e be? A határozott választ e kérdésre Í9I8 adta meg, bár a felelet kontúrjai már a háború derekán ís kibontakoztak. A legyőzött hatalmak képviselték mindenesetre inkább a konservatívebb politikai felfogást, vereségük tehát momentán a konservatívízmus veresége ís volt. De demokratizálást követelt a hazáért áldozott vér, a nők önfeláldozó munkája és részvétele a megsokasodott állami és gazdasági feladatokban és megnyugtatás vagy szépségtapaszként, a nyugtalankodó és éhező nép részére, a napi politika ís. A harcbaálíított demokrácia erős iramban győzött s Európa képe az államformák tekintetében ís megváltozott. Európa 7 uj állama, Németausztría, Lengyelország, Csehszlovákia, Litvánia, Lettország, Fínország és Észtország demokratikus köztársaságokként alakultak meg, Németország szintén demokratikus köztársasággá alakult át, Oroszország a bolsevizmus karjaiba omlott és a többi államokban ís nagy tért hódított a demokratikus elv. A demokrácia tehát a világháború eredményei következtében „papíron" hatalmas diadalt aratott. E nagy térhódítást a legkifejezőbben a statisztikai adatok tüntetik fel. Európában Í9I4 előtt 22 monarchia állott fenn, számuk azonban máig íó-ra apadt. A háború előtti monarchiák népessége 397.869.000 lelket számlált s Európa népességének 89* í százalékát tette ki. A mai 16 monarchia népessége már csak Í8Í.027.000 lélek, Európa népességének 40 százaléka. Az európai demokratikus köztársaságok száma ezzel szemben a háború előtti 5-ről ü) í8-ra G) emelkedett. Demokratikus államformában élt Í914 előtt 48.921.000 lélek, Európa népességének Í0'9 százaléka, ma pedig abban él 271.750.000 lélek, Európa népességének 60 százaléka.1) II. A demokrácia terjedése tehát elvitathatatlan, mert hiszen, amint azt a statisztika ís mutatja, ma mintegy hatszor annyi lélek él demokratikus államformában, mint a háború előtt. De ez a térhódítás még sem tekinthető egységesnek, mert bár a fejlődés eme uj formák felé mindenütt a demokrácia jegyében indult meg, maguk az átalakulások, vagy az átalakulást követő fejlődések oly ujabb problémák csíráit és virágait ís magukkal hozták, amelyek teljes kibontakozásuk esetén sírásói magának a győzelmes demokráciának is. A győzelem tehát ebben az esetben nem jelenti szükségképpen a megnyugvást ís. A statisztika pedig e tények figyelembevétele mellett inkább a mult megvalósult álmát és vágyait tünteti fel, mintsem a jelen akaratát, Az ujabb formák keresése egyrészt párhuzamosan 5) Franciaország, Portugália, Svájc, Andora és San Marino. 6) Az előbbieken kívül: Németország, Lettország, Litvánia, Ausztria, Albánia, Danzig, Észtország, Fínország, Ir szabad állam, Lengyelország, Oroszország, Csehszlovákia és Európai Törökország. 7) A fenti statisztikai adatokat Schneller Károly dr. egy. magán tanár ur volt szíves kérésemre összeállítani, kinek e szíves segítségért ezúttal ís köszönetet mondok.