Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Kriminalitásunk a háború után

(71) MISKOLCI JOGÁSZÉLET íí hogy a háború után a csonkítatlan 2t törvényhatóság kriminalitása milyen volt. Ezzel egyrészt lehetővé válik egy kifogástalan összehasonlítás (nevezetesen a csonkítatlan törvényhatóságok időbeli alakulásának egybevetése), másrészt pedig — feltéve, hogy a Csonkaország központi területe és a kisebb tömeget reprezentáló területek bűnözésének egymáshoz való aránya nem változott — kiszámítjuk azt a persze teljesen véglegesnek nem tekinthető, de í—2%-nál nagyobb eltérést aligha feltüntető arányszámot, amely a maí Magyarország békebeli bűnözését mutatta. Az épen maradt vármegyei és városi törvényhatóságokban a jogerősen elítéltek számát csak az í922-es évre vonatkozólag bírjuk; az í 92 l-es főeredmény csak város és vidék szerint van részletezve, a további területi részletezés hiányzik. Célunk szempontjából azonban ez az időbeli korlátozás nem jelent lényeges módszertani hibát. Az elitéltek száma a csonkítatlan törvényhatóságokban 43.289, a mi az í 920-as 12 éven felüli népességhez viszonyítva J08l-es kriminalitást eredményez í00.000 lélek után; az egész Csonkaország arányszáma a megfelelő évre számítva 1057. Tehát látjuk, hogy a szétszakított vármegyék (Í0í3-as szám) lényegesen nem módosítják az ország 2/s-át tevő megyék kriminalitását. Ha feltesszük, hogy a törvényhatóságok két csoportjának a kriminalitása közt napjainkban észlelt, egyébként sem nagyon lényeges különbség a múltban is ily mértékben fennállott, akkor az 1909 —13. évek átlagában a jelenlegi ország kriminalitásának valószínű mértékét 826-os arányszám fejezte kí. 45.052 jogerősen elítélt (ebből 30.184 pozitív szám, 14.868 pedig a 79í-es valószínű indexarányszám utján kiszámítva az í,879.701 12 éven felüli egyén után) jutott az 5,456.439 Í2 éven felülire. Most már ha szigorú tárgyilagossággal mérjük e változást és csak az érintetlen törvényhatóságok békebeli és háború utáni (I922-es) kriminalitását vetjük össze, akkor arra az éppenséggel nem megnyugtató eredményre jutunk, hogy a békebeli 844-es hányados J922-re Í08í-íg romlott. Ez nem kevesebb, mint 28* í százalékos rosszabbodásnak felel meg. Az ország egészére vonatkozó í 92 í — í922-es átlagot (929) a békeidőkre kiszámított fenntí valószínű hányadossal (826) egybevetve szintén számottevő rosszabbodásra következtethetünk. A valószínű romlás százaléka Í2.5. Hogy az eredmény ennyivel kedvezőbb, ennek magyarázata az, hogy itt a még elég kedvező viszonyokat feltüntető í92l-es év adatai ís szerepelnek. í92l-ben az elítéltek száma (48.59 í) mégcsak 3.500-al szárnyalja tul a békebeli viszonyokat, míg í922-re nagy ugrással 64.286-ra emelkedik a megfelelő szám. Minthogy itt jogerős ítéletekről van csak szó, nem következtethetünk a bűnözés alakulására naptári pontossággal, mert hiszen a konkrét évben jogerősen elítélt egyének számottevő része az előző évben követte el bűnét, míg a konkrét évben bűnözők egy részére csak a következő naptári évben mondják kí a jogerős ítéletet. Annyit mondhatunk, hogy a büntevők háborús csökkenése teljesen átmeneti jellegű volt. Í920 —Í92Í körül (t. í. az Í92í-ben jogerősen elítéltek) már legalább ís oly nagy volt a bűnözés nagysága, mint a békében, majd a következő évben a békés viszonyokat messze túlszárnyaló, aggasztó j kriminalitás teszi borússá a láthatárt. Skolasztikusán lehetne felsorolni azokat a bonyo- j lult szálakból szövődő okokat, amelyek e többlet-bünö- í zést előidézik, anélkül, hogy e felsorolás teljességre számot tarthatna. Ez részben kellő anyag hiányában sem lehet j ezúttal célunk. De a végből, hogy a bűnözéssel szemben való | ellenállás gyengülését kellőképpen értékeljük, figyelembe kell vennünk azt, hogy a jelenlegi népességünk a bűnözés szempontjából — hogy ugy mondjuk — szerkezetileg, fölépítettségéből folyólag kevésbé volna hajlandó a bűnre, mint békében. Ugyanis a nőtöbblet — a hősi halottak nagy száma folytán jelentékenyen emelkedett. Már pedig a nők kriminalitása nem is egy ötöde volt a férfiakénak. Hozzá kell venni azt ís, hogy a férfiak közül éppen a bűnözésnek koruknál, gazdasági helyzetüknél stb. fogva legjobban kitett 20—30 évesek sorában vágott fájdalmasan sűrű rendet a háború pusztítása. Viszont a bűncselekmények elkövetésére még vagy már nem annyira hajlamos réteg (12-18 éves, valamint 50 évesnél idősebb) súlya a Í2 éven felüli férfiak közt megnövekedett. Mindezek — az általános műveltség emelkedését nem ís tekintve — arra praedestinálták volna a háború utáni népességet, hogy — a bűnözésre ható okok egyébkénti változatlansága esetén — csökkenjen a kriminalitás. Abból, hogy emelkedett, az következik, hogy a bűnözésre vezető okok még jobban szaporodtak, mint ahogy e nyers százalékos arányok alapján következtetni lehetne. Kiszámítottuk, hogy a társas élet két pólusában: a városon és vidéken, hogy alakult a bűnözés nagysága. A kifogástalan egybevetés érdekében csak a csonkítatlan vármegyei törvényhatóságokat véve figyelembe, a következő eredményre jutottunk. Jutott í00.000 12 é. f. lakosra jogerősen elitélt bűnözés emelkedése " u-ban Í909-Í3 Í922 a vármegyékben 827 1340 + 213 25'8 a thjf. városokban 879 ÍÍ8Í + 302 34*4 Integer törvényhatóságokban összesen 844 Í08Í + 237 28*í A már eredetileg ís kedvezőtlenebb képet mutató városi népesség bűnözése még erősebben romlott, mint a falusi népességé, úgyhogy a távolság köztük fokozódott. Bár egy-két év adatai alig elegendők ahhoz, hogy azok alapján végleges következtetést vonjunk, mégis igen valószínűnek látszik, hogy azok az okok, amelyek a bűntettek növekedésére közrehatnak, sokkal elevenebben működtek a város falai között. A lét, a munkaalkalom bizonytalansága, a változatos konjunktúrák korszakának a függőbb és alkalmazkodni kényszerültebb városi foglalkozású emberre gyakorolt hatása, a folytonos árváltozások, az élet küzdelmeinek, súrlódásainak jobban kitett kereső nők számának e városokban különösen észlelt növekedése, a lakás stb. mizériákból származó kolíiziók és különböző lelki, erkölcsi válságok stb.: a szenzitívebb városi típusú ember bűnözési hajlamának erősebb növekedését együttvéve eléggé indokolják. Intő jel, hogy a védekező munkában még az átlagosnál ís nagyobb gond fordittassék a városi bűnforrások betömésére, lokalizálására. Schneller Károly dr. ELEG&S3SA& TARTÓSAK: , KÉNYELMESÉÉI