Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Az egészségügy tanitása a jogászképzésben

(69) MISKOLCI JOGÁSZELET 9 igazi képében, hogy védekezhessék ellene. Utóbbi tö­kéletesebb és mindenekelőtt olcsóbb, mint a betegség gyógyítása. Gondoljunk pl. a nemi betegségek elleni védekezés olcsóságára. Legyen mindenki számára biztosított az észszerű megelőzés. A felvilágosító pro­paganda kezdje meg mielőbb működését. A propaganda felkeltette figyelem azután nevelés, oktatás utján isme­retek megszerzésére írányíttassék. A nevelés már rend­szeres ismereteket közöl, de közhatalmi uton minden­kire vonatkoztatható kötelezettséggel. Itt az ismétlő és ipariskolák analógiájára hivatkozhatom. Ahhoz azonban, hogy egészségügyi ismereteket közöljünk, szükséges, hogy legyen közölni valója an­nak, aki erre társadalmilag hívatott. A mai iskolák mindhárom fokozata teljesen elhanyagolja az egészség­tan tanítását. A középiskolákban egy évig, heti egy órában éppen csak érintve lesz. Az egyetemen csak orvosok tanulják. Közegészségügyi elhanyagoltságunk egyik fő hibáját ebben látom. Nem tagadható, hogy egészség­ügyi közigazgatásunk hibákban leledzik ; restaurálásá­hoz már ís hozzáfogtak. E helyütt nem a szervezet hiányaira, hanem az egészségügyi hatósági személyzet­ben rejlő fogyatékosságra óhajtok rávilágítani. Az egészségügy terén első helyen az orvos áll: minden vitatása e kérdésnek hiábavaló. Ahová az orvos belép — mondja Korányt Sándor — ott meg­szűnik a hazugság, a tettetés. Vagyis ha valaki, az orvos pillant be a társadalmi bajok legmélyébe és lesz sürgetője ezek rendezésének. Egészségét és életét szegi páncél gyanánt legádázabb ellenségünknek, a betegsé­geknek. Orvos nélkül nincsen egészségügy, ahogyan nem lehet bíráskodás bírák nélkül. A hatósági orvo­soknak orvostísztvíselökké való alakulása, akiknek egyetlen munkaköre a hygíene szolgálata, menten a magángyakorlat okozta befolyásoktól s ezen tisztviselő orvosnemzedék beható elméleti és gyakorlati kiké­peztetése, sokat lendítene. A központi egészségügyi főtísztvíselőktől eltekintve az egészségügyi hatóságok fejei jogi képzettségűek; ér­dekesnek ígérkezik tehát egészségügyi ismereteikbe való bepillantás. Itt jót — sajnos — nem remélhetünk, bár az előbbiek előrebocsátása után e helyütt kellene az egészségügyi ismeretek tárházával találkoznunk, a nép­betegségek frontja ellen irányított céltudatos küzdelem iskolázott stratégiáit itt kellene megtalálnunk. Ismerünk-s nagy számmal jogászt, aki pld. a tüdővész és syphiíís elleni küzdelem, a trachoma ügy, az anya- és csecsemő­védelem stb. szervezetét és haladását kellően ismerné ? Nincs ís mit csodálkoznunk ezen. Az egészségügyi hatóságok jogász vezetői jogi főiskolai tanulmányaik alatt egy-két collegíum keretein belül alig néhány lap­számra találkoznak egészségügyi ismeretek közlésével. A közigazgatási jog és politika s a társadalmi gazda­ságtan néhány rövid fejezetben kivégzi az egészség­ügyet. A törvényszéki orvostan s esetleg az elmekórtan nem az egészségügy problémáival foglalkozik. A közegészségtanba hatolni magánszorgalommal nem orvosnak megtévesztő utakra való kalandozás, mely őserdőbe juttathatja a jogászi elmét. Egyet jelent hibás értelmezésbe való begyakorlással, melyen csak a józan észre való hivatkozás nem segíthet. A közegészségtant rendszerességgel tanítani és ta­nulni kell, akárcsak a római jogot. Kitárni a szeme­ket, a jogászi gondolkodásnak természettudományos alapon uj oríentátíót adni. Lásson, ahogyan eddig nem látott. Ha nem adunk a jogászílag képzetlen orvosnak végrehajtási jogot, nyerjük meg a jogásztisztvíselőket a nekik szokatlan természettudományos gondolkodásnak. j Adjunk nekik széles horisontu tájékozódást az egészség­ügy terén. Mire taníthatná a jogászt az egészségügy tana ? Megismertetné vele mindenekelőtt a fertőző beteg­ségek tanát különös tekintettel a népbetegségekre s az í ellenük való védekezés lehetőségeit. Megtanítaná arra, hogy vannak bacillusgazdák, kik mentesek a betegségtől s másokat betegítenek. Hogy nem a kórokozó az egyet­len tényező a betegség kialakulásában, hanem a mik­robák felszaporodása a betegség. A betegség a szerve­zet felelete a betolakodókkal szemben s e felelet, más­képen a reactio módja különleges viszonyok által sza­bályoztatik; ilyenek: az ellenállás, a hajlamosság, il­letőleg mindazon tényezők (testalkat, kor, nem, eröbeli állapot stb.), melyek azokat kialakítják. E megismer­kedés az alkattan gyakorlati vonatkozásaival uj horí­sontokat tárna fel a jogászi gondolkodás számára is. Megismerkednének a mikrobák mindeneknél hatal­masabb birodalmával; az antísepsissel, a fertőtlenítés bevált és gyakorlatilag keresztülvihető módszereível. Ha megismerjük a harc tényezőit, melyeket betegség­keltő és szervezet folytatnak olykor évtizedeken ke­I resztül, mint például a gümőkór sok esetében, ugy nem­i csak, mint eddig, az orvos, hanem a jogász ís szószólója és harcosa lenne közéletszerte a gümőkór szociális viszonylatai rendezésének. Nemcsak az orvos, hanem a törvényhozásban nálánál jóval nagyobb szerepet játszó s főleg politikailag jobban érvényesülni tudó jogász ís követelné a tüdőosztályok, a díspaínserek, a gyermek­menhelyek stb. szaporítását. A talaj, amelyen s a melyből élünk és a melybe temetkezünk, a levegő, a víz, a lakás, a ruházkodás s a táplálkozás hygienéje hatalmas területeket nyitna meg a jogászi gondolkodásnak. A város, kórházak, iskolák, munkahelyek, börtönök, temetők egészségtana, a falu hygienéje — sajnos — szintén felszántatlan területei a jogászi szakértelemnek. Az anya-, csecsemő- és gyermek­védelem orvosi megvilágítása szinte beragyogná a jo­gászi horizontot. A hygíene a megelőzés elvének gyakorlati keresz­tülvitele, mely elvnek a kormányzás, a közigazgatás s az egész büntetőjog és sok más tere a közéletnek már régen és gyakorlatilag hódol. Csak éppen ott ne hódolnánk a legújabb kor e legnagyszerűbb vezérlő elvének, ahol a testi épség, egész­ség megmentésének, életünk meghosszabbításának fel­adatáról van szó! Amerikában a gyári munkás zseb­könyvébe jegyzi fel a naponta elfogyasztott vitaminok mennyiségét. Amerika kiszámította, hogy a tuberkulósís halandósága évenkínt Í*I milliárd dollárnyi veszteséget jelent számára, de tettekben nyilvánuló elhatározott szándéka, hogy e veszteséget lehetőleg teljesen eltüntesse, mert számítása szerint általános néphygienéveí s főként a szociális jólét folytonos emelésével a tuberkulósís ki­irtása nem utópia. A Budapesten nemsokára megnyíló nemzetközi embervédelmi kiállítás zászlajára vílághirü honfitársunk­nak, Semmelweis Ignácznak híres mondását tűzte: „Az embereket előbb egészségessé kell tenni, ha azt akarjuk, hogy békében megférjenek egymással/' Nekünk, csonkahoní magyaroknak, különösen meg kell szívlelnünk ennek igazságát. Ne feledjük, hogy a népek halála olyan, mint az egyéneké. A szü­letések apadása s a betegségek foíytání korai pusztulás még Trianonnál ís gyászosabb következményű lehet. Nemcsak az orvos ragadjon a hygíene védelmére fegyvert. Legyen a jogász ís a harc mezején, a minden­nél ádázabb ellenség, a betegség ellen az egészség megvédésére. Előbb azonban tanuljon az orvosoktól. Henszelmann Aladár dr.

Next

/
Thumbnails
Contents