Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - A magyar jogtörténetirás folklore-isztikus hiányai

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (62) sek az oklevelekben ís előforduló lanus, Lan szóból származnak és feltétlenül a német Land-dal, földdel, telekkel vannak kapcsolatban. A Lan vagy Leáacker alatt az urbéríség idején egy sessiót, vagy egy úrbéri telket értettek. A Schoítz, Schultz, Schultze, Schultheís, Soltész, Scultety, Kníeser stb. családnevek pedig a soltészok, kenézek ivadékai.0) A néprajzi módszerrel kutató jogtörténet nem mellőzheti a közmondások azon nagy csoportját, amelyek a nép élénk jogi érzékéről tesznek tanúbizonyságot és bőséges jogi anyagot nyújtanak.6) Az egyszerű nép rendkívül szerette a közmondásokat és a bennük rejlő jogi elveknek feltétlenül alávetette magát. Sok közmondás a szász (Sachsenspíegel) és sváb tükör (Schwabenspíegel), sok pedig a római jog hatását tükröztette vissza. Számos közmondás (pl „nem ijed meg a maga árnyékától") csak a folklorista jogtörténész előtt érthető. A néphit szerint, akinek kicsi az árnyéka, az nem lesz hosszuéletü, aki pedig egyáltalában nem vet árnyékot, az eladta magát az ördögnek és az ördög megelégszik egyelőre az árnyékkal, ha már az árnyék gazdáját nem ejtheti rögvest hatalmába.7) Az árnyékot azért halálbüntetéssel is sújtották, vagyis az árnyék elítélése nem más, mint az ín effigie halálbüntetésnek pendantja. Érdekes eseteket láttunk erre vonatkozólag I. Miksa császár idejében. Miksa kíséretéhez tartozó egyik nemesét azzal vádolták, hogy álomban nemes fegyvertársát leszúrta volna. Kardját tényleg a meggyilkolt mellett találták. Minthogy a gyilkossággal gyanúsított becsületszóval állította, hogy nem hagyta el éjjel hálószobáját, feltételezték, hogy az ördög a gyanúsítottnak árnyékát felöltve követte el a gyilkosságot. E miatt napra vezették a gyanúsítottat és ott nyomban lefejezték az árnyékát.*) Luther ís felemlíti (Tíschreden 9. fej.) némi variációval az esetet és találóan „gemahlter Tod"-nak (festett halál) nevezte e kivégzést. A népszokások, népünnepélyek, játékok és főleg a gyermekjátékok ís bőséges jogi anyagot nyújtanak a folklorista jogtörténésznek. A jogtörténész feladata, hogy a rendszabályzatokon (Polízeyordnung) kívül a néprajz segítségével a még fennmaradt népszokásokat, népünnepélyeket stb. tanulmányozza és megállapítja azok jogi jelentőségét e's vonatkozásait. A rendszabályzatok, sőt városi jogkönyvek és statútumok azért foglalkoztak ismételten a népszokások szabályozásával, mivel idő folyamán sok visszaélés (lakomáknál, Bruderbíer, keresztelő stb.) honosodott meg, amelyek megrendszabályozása közerkölcsí szempontból szükséges volt. Nem csak a szokásjog, hanem a tételes jog is szabályozólag hatott a népszokásokra. A népszokások jogi vonatkozásai ís sokszor feledésbe mentek és el ís mosódtak. Előfordult pl., hogy bizonyos népszokások megtartására a város ís kisebb-nagyobb költségeket szavazott meg és utóbb a városi polgárság ebből a pénzkiutalásból már jogot kovácsolt. A lövészcéhek céllövöversenyeí pl. igazi népünnepélyek voltak, amelyeken a városi tanács hivatalosan résztvett és nagyobb díjat ís juttatott a céllövő versenyen nyert „vőlegény"-nek (Bráutígam)9 5) Részletesebben lásd „A soltészség intézménye a Szepességen" című tanulmányomat. Budapest, 1913. 6) Gráf und Díetherr, Deutsche Rechtsprichwörter Í864.; Koehne Handverkerrecht ín Sprichwörtern (Vierteljahrschrift für Soz. u. W. G. 15.) 1919. 64. 1.; Seíler, Deutsche Spríchwörterkunde 1922. — Osenbrüggen, Díe deutsche Rechtsprichwörter 1876. 7) Pradel, Der Schatten ím Volksglauben (Mitt. f. Schles. Volkskunde 1904. 12. 1.) 8) u. o. 24. 1. 9) Vőlegény nevet kapott az a lövész, aki az első napon elsőnek talált a céltáblába. és lövészkírálynak. A lövészkírály megkapta a helypénzt mindazoktól, akik a lövölde mellett sátort ütöttek, hogy ott látványosságokkal mulattassák a közönséget, vagy sört és mézeskalácsot árusítsanak. A lövészkirály csakhamar a városi jutalomdíj helyett bizonyos jogokat és kiváltságokat sajátított ki magának Németországban.10) így Budissínban adómentességet kapott a sörfőzésre ; Colbergben 6 font sót, 2 rőf leidení posztót és mindennemű adó és teherszolgálattól felmentették; Eschweilerben egy disznót hajthatott kí a városi tölgyesbe; Könígsbergben adót nem fizetett és a városi kertben egyszer ingyen rovása volt.11) Hasonló átalakuláson megy keresztül a Híldesheím-í májast gróf-avatás. A XVI. században szokásjoggá vált, hogy Ilse község erdejéből májusfát hozhassanak a híldesheímíek. A XVII. században már a város választotta a májusi grófot (Maígraf), aki erre nagy lakomát csapott. A lakoma nagy költségei miatt sokan húzódoztak a májusi grófi tisztség elfogadásától, mire hosszú éveken át e tisztség betöltetlenül maradt. Mikor pedig a városi tanács í702-ben újból grófot választott, már a város fedezte a grófi tisztséggel járó költségeket, sőt utóbb más kedvezményekben ís részesítette a megválasztottat, így két-három évre adómentességet ís biztosított neki.12) Népszokások rendesen bizonyos jogi esetekhez fűződtek, de idők folyamán a népszokásnak néprajzi és nem jogi jellege domborodott kí. Különösen sok díszes ceremóniával jártak a magán- és közjog jogszokásai. A legjelentősebb népünnepély a koronázáshoz fűződött és itt már élesebb körvonalakban emelkedtek a jogi tartalommal bíró népszokások. A kírálynéváíasztás, koronázás, koronázási lakoma stb. paródiáit ís ismerjük a már említett lövészkírályí intézményben, továbbá a pünkösdi király és királynéi méltóság betöltésénél mindig a kiválóság, rátermettség, derekasság volt az irányadó. A pünkösdi királyság viselője minden ünnepélyre, lakodalomra hivatalos volt és a községi korcsmában ingyen rovása volt; a törvény nem bántotta, ha kisebb vétséget követett el. A nép általában különös előszeretettel ülte meg éppen e jogi vonatkozású és tartalmú ünnepélyeket és népszokásokat. Folklorista jogtörténeti szempontból figyelemre méltók még a gyermekjátékok ís.13) A gyermek ugyanis majmolja a felnőttek jogi berendezkedéseit és egész jogi életét és így ennek a révén ís juthatunk érdekes jogtörténeti adatokhoz. 2. A babona jogi vonatkozásai. Nemcsak a múltban, de a jelenben ís a babona jogi vonatkozásai a jogi élet bizonyos területeit más megvilágításba helyezik. A babona feltalálható mind a tételes, mind a szokásjogban. A babona hol támogatja és előmozdítja a jogrendet, hol meg szembe száll vele és aláássa azt. Ennek jogi következményei már most, hogy a hivatalos körök ís hol elnézik a babonát, hol meg kiirtására törekszenek. A babona jogi formát öít10) lásd Bruckner Győző, A szepesmegyeí lővészcéhek élete. Lőcse, 1911. 18—19. II. 11) u. o. í. h. és lásd még Joh. Chr. Hendel, Archív fűr deutsdie Schützengesellschaften. Halle 1800—03. II. 46-48 11, III. 174. 1. és lásd még August Edelmann Schűtzenwesen und Schützenfeste der deutsche Stádte von XIII. bis zum XVIII. Jahrhundert. München 1890. 51. 53-54. 59. 11. 12) Gebauer, der Híldesheimeer Markgrafenritt. (Niedersachsen. Hildesheínanummer 1912.) és lásd még Eberhald Frh. v. Künssberg idézett cikkét 74-75. 11. 13) Eberhard Frh. v. Künssberg, Rechtsbrauch u. Kinderspíel 1920. (Sitzungberíchte der HeideJberger Akademie der Wissenschaften.