Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 4. szám - A visszaeső és hivatásos bűnösök elleni védekezés

(53) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 javára az adós ellen, kereseílel érvényesíthető, a csődtör* vény 27. § 3. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst biztosítás adására birói ítélet által is szoríthatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe és mivel a íelekk. rendtartás II. rész VIII. és IX. fejezetei egyáltalában csak azon alaki szabályokat tartalmazzák, amelyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetők, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják; tekintve, hogy a kir. Curiának fennérintett elvi ki* mondása szerint n.mcsak a közadósnak személyes biztosítási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek íörvényszerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesíttetvén, jogilag az ő cselekményeinek tekintene dők, miből következik, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztosítás is megtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá esik az oly biztosítással, amelyet a közadós maga adott; tekintve, hogy épen ugy, amint a végrehajtás utján szerzett zálogjognál az adósnak jogcselekvényét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesíti a zálogjog előjegyzése utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a telekkönyvi hatóságok eljárása helyettesíti; tekintve, hogy az előjegyzés célja lényegileg épen az lévén, hogy az adós ingatlan vagyonára biztosítás szerez* tessék, ebből okszerűen az következik, hogy azon körül* menyek között, amelyek között a maga a közadós által ingatlanaira adott biztosítás megtámadható lenne, szükségeképen megtámadhatónak kell lenni azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a megtámadható cél elérésére (a biztosítás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgat tása nélkül, de az ő rovására a íkvi hatóság rendelt el ; tekintve, hogy a törvényhozóról fel sem tehető, hogy végrehajtó hatalmával — a fennforgó kérdésben a tkvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztosítás megszerzéséhez, melynek adósától ma-gát az adóst és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapján szolgált javaslatban a 27. §. 2-ik pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletés indokolásának ezen pontra vonata kozó részében pedig világosan ki van mondva, ,,hogy a javaslat 2. pontjában (törvény 3. pontja) érintett inlézke* dés alatt ... a zálog neme értendő", ami, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme, minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztosítás ezen neme is a tkvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kér* désben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztosítás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállítani, azt kifejezetten tette volna ; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pont* jainak egy bevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csőd* nyitási kérvény beadását vagy a fizetések megszüntetését csupán legfeljebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadónak vagyonára zálogjogot, mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot meg* előző időben szerzett zálogjogot, e célra állította fel a 3. pontban az oly hitelező terhére, ki a csőd küszöbén szerez zálogjogot a rosszhiszeműség vélelmét, a 2. pont szerint különben a tömeggondnokot, mint támadót terhelő bizo* nyitási kötelességet a 3. pontban emiatt hárította át a megr támadott hitelezőre, — már pedig, ha a zálogszerzésnek itt kérdésben forgó neme a csődtörvény 27. §*a 3. pontja alá nem lenne vonható, akkor az oly hitelező, ki a fizetések megszüntetését közvetlenül megelőző utolsó napon, I mikor a törvény által felállított vélelem szerint tudnia kellett, hogy a közadós fizetéseit megszüntette és ekkor is csupán követelése lejárta lényénél fogva szerez jálogjogot, nyilván* valólag előnyösebb helyzetben- lenne, mint azon hitelező, ki már hónapokkal elébb és pedig jogérvénycsen birói ítélet alapján és kielégítési végrehajtást rendelő végzésnél fogva szerzett zálogjogot. A kir. Curia polgári szakosztályának teljes ülése a | bevezetésben foglalt elvi kérdést a fent kitett értelemben tartotta mcgoldandónak. A most ismertetett poníokban^mint láttuk, igen fon* tos időhatárok a csődnyitási kérvény benyújtásának és a fizetések megszüntetésének időpontjai. E helyen ismételten megemlítem, hogy a csődnyitási kérvény beadása alapjául szolgál a megtámadásnak, különbség nélkül arra, hogy a közados kereskedő volí*e, vagy nem (C. 201 — 1898), mig a fizetés megszüntetés alapján csak a kereskedő közadós cselekményei támad* hatók meg, nem téve azonban külömbséget a bejegyzett és be nem jegyzett, sőt bejegyzésre nem is köteles, a kisipar körét tul nem haladó üzlettel bíró kereskedő közt (C 1498—1905.), valamint a bejegyzett iparos és szorosan vett kereskedő között, minthogy e tekintetben a Kt. 3. §*a sem lesz különbséget és az est 244. §. és következő §*ai* nak rendelkezései a bejegyzett cégekre általában alkal* mazandok (C 2120—1900). Viszont azonban, aki k^res* kedelmi ügyletekkel rendszerint vem foglalkozik (birtokos), bár egyéni cégét be is jegyeztette a est 27. §*a alapján megtámadhatóság szempontjából oly kereskedőnek, aki fizetéseinek megszüntetése fo'ytán anyagi csődbe jutott, ha a csőd nem mint kereskedelmi csőd rendeltetett cl és ha a bejegyzés által megállapított vélelemmel szemben igazolja, hogy nem foglalkozott iparszerüleg kereskedelemmel, nem tekinthető (C 820—1896.), alkalmi egyesületek tagjai pe* dig csak annyiban tekinthetők kereskedőknek, amennyiben az egyesület ügyleteit állandóan és kifejezetten a tagok nevében kötötték, ebből folyóan az alkalmi egyesületi tag ellen elrendeli csőd nem tekinthető kereskedelmi csődnek, miért is a fizetés megszüntetése magában véve nem lehel törvényes ok az azután teljesített jogcselekmény megtámad* hatóságára. A nagytermelőt nem minősiti a Kl. 3. §*ában meghatározott kereskedővé az, hogy ezen foglalkozásából kifolyólag elvállalt szállítási kötelezettségeinek kellően meg* felelhessen nagyobb mennyiségben (bort, mustot) árut összevásárolt s ha csődbe jut jogügyletének megtámadására a kereskedőkre vonatkozó szabályok nem nyerhetnek vele szemben alkalmazást (C 6354—1904). Nem képezheti megtámadás alapját a közkereseti társaság tagjának fizetés megszüntetése, ha a tag nem mint ilyen szüntette be fizetéseit, viszont a kereskedő hagyatékának fizetésmeg* szüntetése megtámadási alapot képez. (Folytatjuk.) A visszaeső és a hívatásos bűnösök elleni védekezés I. „Níl prudens punit, quía peccatum est, sed ne peccetur!" A büntető jogtudomány e legmodernebb szellemű tétele nem uj. Senecanak, a nagy rómaínak e mondását már kétezer éve, hogy követendő például állítják oda. És mégis, kétezer év után azt kell látnunk, hogy az, e mondásban rejlő célok jóformán megvalósíthatatlanok, a büntetőjog ezen a téren, — a megelőzés terén — jóformán csődöt mondott. A célbüntetés — Zweckstrafe — nem éri el a célját, legalább is nem mindig és főleg nem mindenkivel szemben. A büntetés két főcélja, a megtorlás és megelőzés