Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 4. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [4. r.]

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (52) A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése (Folytatás) 27. §. 3. pont. Megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után, vagy a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések egszün* teíését megelőző 15 napon belül keletkezett azon jogcselek* ményei, melyek által valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában, vagy akkor még joga .nem volt, ha csak a hitelező olyan ténye* kcí nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekvény idejekor az első esetben a csődnyiíási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről, az utóbbi esetben pedig az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. E pont alapján a megtámadás tárgyát a közadósnak a hitelezőket összességükben károsító oly jogcselekvényei képezik, melyek által a másik fél oly kielégítéshez vagy biztosításhoz jut, amelyhez általában, vagy akkor még joga nem volt. A károsítást, miként az előző pontnál, itt is .a csődigény megsértése szempontjából kell vizsgálnunk. Elő* feltétel mindenesetre a tényleg fenálló követelés, ellenkező esetben a 28. vagy 29. §. rendelkezései alkalmazandók, amelyre történi kielégítés vagy biztositásnak nem jogszerük nek, vagy le nem jártnak kell lenni. Nem jogszerű a kielégítés, ha nem kötelemszcrü, avagy nem jogszerű a kielégítés vagy biztosítás, ha az egyik jogosítvány helyett a másikat nyeri el a hitelező, amihez joga nem volt. Az ilyen nem a kötelem tartamának megfelelő jogszerűtlen avagy még le nem járt követelésre történt kielégítés magában hordja annak a gyanúját, hogy a másik, fél már tudomással birf az adós materiális csődjéről, amikor azt elfogadta, mert a már több mint egyik-másik hitelező előnyös kielégítése, ezzel az adós már kedvezett a másik félnek, ami pedig mint Kralik kifejezi a kereskedelmi élet rendes jelenségei közé nem tartozik, feltételezhető, hogy a másik fél, ha másként nem, e kedvczésből tudomást meríthetett a közadós materiális csődjéről, azért ez esetben a törvény a megtámadási jog gyakorlásának előfeltételéül nem kívánja meg a materiális csőd külső megnyilatkozási formáit, a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését, hanem ezen időhatárokon tul megy s minthogy különösen a kereskedelmi forgalomban c külső megnyilatkozásokat közvetlen megelőző időt szokta a bukott a ár rokoni kötelékekben, akár az elmultakért hálából, akár a jö* vőbeni támogatás reményében az egyeseknek való kedve* zéssel az összhitelczők megkárosítására felhasználni, bizonyos kritikus időt állit fel, mz\y alatt eszközölt ily kedvező jogcselckvén\eket a hitelezőket megkárosító szándékkal történteknek vélelmez s vélelmezi, hogy c károsító szándékról a másik félnek tudomása volt. E kritikus idő a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetés sél megelőző 15 nap, mely az esetben, ha több csődnyi* tási kérvény adatolt be s a korábban benyújtott kérvény csak azért nem vezetett a csőd megnyitására, mert a csőd egy más hitelezőnek, esetleg magának a közadósnak később benyújtott kérvényérc elrendeltetett, a korábbi csődnyitási kérvény beadásától számítandó. Ez idő alatt esz*közölt nem jogszerű avagy még le nem járt követelésre való kielégítés vagy biztosítás azonban pusztán azon az alapon, hogy a bukott azzal a másik félnek kedvezett, hatályosan nem támadható meg, szükséges, hogy az egyéne* sen a hitelezők károsítására irányuljon és arról a másik fél tudomással birjon, amit azonban — mint említettem — a törvény vélelmez, ellenkezőjét a másik fél tartozik bizonyi* tani. A kritikus idő után azonban a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetésétől a csődnyi* tásig eszközölt, a másik felet általában vagy még akkor meg nem illető kielégítés vagy biztositás esetén a károsító szándékról való tudomást természetszerűen pótolja a másik féLek a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizeíé* sek megszüntetéséről való tudomása s a másik fél azt tar* tozik bizonyítani, hogy ezekről nem tudott. Ha ugyanis a másik fél a külső csődtnegnyilatkozásokról tudott, a csőd* eljárás fogalmának megfelelően szükségszerűen tudott a kedvezés elfogadásakor a conditio par creditorum megsér* léséről, ami már az előző pontokban is kifejezésre jut, melyektől ez esetben a megtámadhatóság a kedvezésből eredő bizonyítási tehernek a kedvezésből eredő, a másik félre való áthárításában különbözik. Igen lényeges kijelentéseket tartalmaz a csődmegtáma* dási jog gyakorlására a Kúria 56. számú polgári döntvénye, mely annak a kérdésnek a kapcsán hozatott, hogy „meg* támadhaló*e a est. 27. § 3. pontja alapján a telekkönyvi rendelet 88. §*a értelmében előjegyzeit zálogjog, mely az 1881: XVII. 27. §*ának 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidőn belül szereztetett?, azért azt egész terjedelmében szükségesnek látom közölni. Határozat: Lejárt váltó alapján a telekkönyvi rendelet 88. §*a értelmében előjegyzett zálogjog, mely az 1881. évi XVII. t.*c. 27. §--ának 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidő alaíí szereztetett; az 1881. évi XVII. t.^c. 27. §*ának 3. pontja alapján is megtámadható. Indokok: A kir. Kúriának 1884. évben kimondott s azóta állandóan követett elvi kijelentése szerint a megláma* dási törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyén el* von, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a köz* adós vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak; s ennélfogva a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítés s illetőleg biztositásnál a végre* hajtási kényszer utján szerzett kielégítésnél s illetőleg bizto* sifásnál a végrehajtást szenvedettnek jogcselekménye.a végre* hajtási eljárás által helyettesiíettnek tekintedő. A kir. Kúria által éveken át szakadatlanul követett ezen elvekről kiindulva; tekintve, hogy a hitelezőnek váltón, adóslevélen, vagy kereskedelmi könyvkivonaton alaputó pénzbeli követelésének lejáratával beállott azon joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, nem foglalja magában azon jogosult* ságot is, hogy eredeti követelésének fentartása mellett a hite* lező az adóstól főkövetelésének egyidejűleg érvényesítése nélkül per utján külön azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztosítást adjon; tekintve, hogy a csődtörvény 27. § 3. pontjában meg* határozott 15 napi válságos idő alatt szerzett biztositás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztosítás kövcíelheléséhez való igénye s válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy anyagi törvény rendelkezésein alapul, mint például az anyagi váltó* törvénynek a biztosítási visszkeresetet tárgyazó 25. és követ* kező §*ai a kereskedelmi törvénynek a megtámadási jogot tárgyazó 309. §, a bizományos zálogjogát tárgyaló 379. §, a szállítmányozó zálogjogát tárgyaló 388. §, a fuvarozó zálogjogát tárgyaló 111. §, az ország egy részében hatály* ban levő osztrák ptk. 834. §, 1365. §, 1428. § stb., de magában az, hogy a hitelező akár a végrehajtási törvény, akár a telekkönyvi rendtartás alaki jogot tárgyaló szabályai szerint azon helyzetben volt, hogy követelésére nézve biz* tositásf szerezhessen, már a est. 31. § rendelkezéseihez ké* pest nem állapit meg biztosítás kövctclhctésére való anyagi jogi oly igényt, mely a est. 27. § 3. p. alkamazhatását kizárná; tekintve, hogy magában véve az, hogy a íclekk. rendelet 88. §*a szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi, alapon módjában áll váltón, adóslevélen vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló lejárt követelésre nézve zálogjogi előjegyzést kérni> már - azért sem állapit meg a hitelező.