Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 3. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [3. r.]

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (38) adósra is károsnak jelentkezzék. E tekintetből téyesnek találom a Kúria 1230—1898. sz. azon határozatát, hogy a közadóssal kötött az a jogügylet, mely szerint a közadós egész üzletét harmadik személynek, habár megfelelő vétel* árban, fizetéseinek megszüntetése után olykép adta el, hogy vételár fejében a vevő bizonyos, de nem az összes hiter lezőket kielégíteni tartozik, mint a ki nem elégített csőd hitelezőkre káros, — ezekkel szemben mindenesetre hatály* talán. Ugyanis ez esetben nem maga az ügylet károsító, hanem csupán a közadós azon rendelkezése, hogy ne az összes hitelezőket elégítse ki a vevő s igy megtámadásnak nem a 27. §. 1. pontja alapján, hanem a 27. §. 2., esetleg 3. pontja alapján lett volna helye, az egyenlő elbánás elvé* nek megsértése alapján, mert a vevő ez esetben az eladó megbízottjának tekintendő s mint ilyennek cselekménye lehetett volna az egyes hitelezők előmos kielégítése miatt megtámadni, am.nnyiben az ahhoz szükséges feltételek megvoltak. Ily esetben ugyanis a jóhiszemű szerző is tar* tozik visszafizetni a lejárt követelésre felvett kielégítést a vevőnek, mert az tartozatlan fizetést teljesített. A károsításnak magának az ügyletnek megkötése által kell bekövetkezni, nem elég a károsító eredmény. Az ügylet megkötése a másik fél szoláltatása közti időben történt értékcltolódások figyelembe nem vehetők, még akkor sem, ha a másik fél vétkes késedelmével okozta volna az adósnak, rajta keresztül a hitelezőknek megkárosítását, mely esetben a másik fél az általános magánjog, esetleg a Kt. szabályai szerint vonható felelősségre a közadósnak a hitelezőkre háramlott jogán. Nem támadható meg, ha az ügyletkötéskor nem nyiU vánvaló a hitelezők megkárosítása, a tőzsde differenciára kötött ügylet6), a közadósnak az a jogügylete, mellyel a másik félnek a közadós hitelezőivel megkísérelt kiegyezte* tése érdekében tett fáradozásai és költségeiéit nyújt egyen* értéket (5161 —189?".) ha a közadós megfelelő árért ad el és szolgáltat ki árut, anélkül, hogy a vételárat tényleg lefizetnék s a kiszolgáltatott áru ellenértékét az adós javára irja a másik félnél levő negatív számláján7), az a jogügylet, mellyel a közadós egész áruraktárát megfelelő árért eladja s a vételárba a hitelezőnek valóságos követelése számitta* tott be, nem támadható meg a közadós jogügylete azon az alapon, hogy a közadós az ellenértéket a tömegbe nem szolgáltatta be, mert nem az ügyletkötésből, hanem a köz* adós ténykedéséből eredt a károsítás8), stb. (Bővebben Tury: Hifeltörvények I. 184—185.) Az e pont alapján való megtámadáshoz a jóhiszemű szerzés védelme érdekében szükséges feltételül, hogy a másik fél a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizc* tések megszüntetéséről tudomással birjon az ügyletkötés idejében, a későbbi tudomás szerzés nem vehető figye* lembe, a forgalom biztonsága érdekeben pedig a tudomást a csődhitelezők képviselője tartozik bizonyítani. E pont kifejezésre juttatja azt is, hogy az adósnak a formális csőd bekövetkeztéig rendes üg\ körében lehet mo* zognia s általában szabad visszterhes ügyleteket kötnie, ami a hitelezők érdekeinek nem árthat, mert nyilvánvalóan ke* vesebb fedezetet nyernének követeléseikre, ha az adós már a materiális csőd bekövetkeztekor kénytelen volna abban hagyni üzlete folytatását s a meglévő vagyont jövedelem nélkül emésztené. 27. §. 2. pont. Megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után keletkezett azon jogcselekvényei, melyek állal a másik fél kielégítést vagy biztosítást nyer, feltéve, hogy ennek a kielégítés vagy 6) C. 5333-1900. 7) C. 10-1897. 8) C. 1705-1903. biztosítás elfogadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. Mig a 27. §. 1. pontjában az ügyleteknek az általa* nos szabályok szerint kell kárositóknak lenniök, addig a többi megtámadási okoknál mindig a conditio par creditorum elvének szem előtt tartásával kell az összhitelezők megká* rositásának, vagyis a csődigény megsértésének fenforgását elbírálnunk. A 27. §. 2. pontja a csődhitelezők arányos kielégi* résére fordítandó vagyon elvonásának azon esetét szabá* lyozza, midőn a közadós személyes hitelezőjének valódi és lejárt követelésére ad kielégítést vagy biztosítást s ezáltal sérti meg a hitelezők csődigényét a conditio par eredi* torum elvét. Ezt az elvet kétségtelenül sérti minden a csőd esetén kivül a jogszerű, a kötelem fartalmának megfelelő módon, helyen és időben eszközölt kielégítés vagy biztosifás, a tör* vény azonban a már oly sokszor emlegetett elvek szemelőtt tartásával, (forgalom biztonságának, jóhiszemű szerzésnek védelme, a jogügyletek állandóságának védelme) ezek közül csak azokat feszi megtámadhatókká, melyek esetében a másik félnek a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. Alapja c meg* támadási oknak a másik fé nek jogosulatlanul előnyös ki* elégitése vagy biztosítása. A csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről való tudomásnak a kielégítés vagy bizto* sitás elfogadásakor kell fenforogni, mala fides superveniens non nocet. Á megtámadási jog gyakorlásához elég az egyszerű tudomás, a másik félnek a hitelezőket károsító szándéka közömbös. Minthogy ez esetekben lejárt és valódi csőd esetén kivül jogszerű biztosítás, illetve kielégítésről van szó, nincs okunk feltételezni, hogy a másik fél ezt a kielégítést vagy biztosítást a materiális csőd tudatában fogadta volna el annál is kevésbbé, mert az adós -legtöbbször igyekszik csőd* jéf elpalástolni, remélve, hogyha nem kérnek ellene csődöt, még szerencsésen ki is lábalhat anyagi zavaraiból, való* szinübb az a feltevés, hogy a másik fél nem is tudott az adós csődjéről, amikor valódi és lejárt követelésére kielégi* tést vagy biztosifást nyert, azért helyes a bizonyítás terhét a íömegképviselőjére hárítani, ezt d gondo'aíot rögzíti meg a törvény fe'téve, hogy a másik fél a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt szövegezése. Kérdése lehet, hogy mely időben keletkezett követe* lésekre eszközölt kielégítés vagy biztosifás lehet a meg* támadás tárgya. Nyilvánvaló, hogy amikor a materiális csőd már be* következett, az adósnak nem szabad ujabb hitelezőket rántani a veszélvbe, minthogy azonban a 27. §. 1. pontjáb:l értei* mezhetőleg az adós a materiális csődben is köthet vissz* terhes ügyleteket addig a határig, mig az nem károsító, az ily ügyletekre történt kielégítés vagy biztos tás, ha tudatában van is a másik fél a materiális csődnek, meg nem támadd ható, ha a másik fél szolgáltatása a tömegbe befolyt, mert a csődigény csak a materiális csőd megnyíltakor meglévő vagyonra terjed ki, az azután keletkezett jogügyletekből befolyt értékek azt a többletet képezik, amelyek vagy visszatérítendők, vagy ellenértékük kifizetendők, mert a hitelezők* nek sem lehet az adós csalárdságából jogokat kovácsolni, ha azonban az érték a tömegbe be nem folyt, a másik félnek is csak arányos kielégítéshez van joga, igy a teljes kielégítés vagy biztosítás megtámadható. Az e pont alapján megtámadható kielégítés vagy biztosifásnak szükségképpen nem az ügyletkötéssel egy* idejüleg kell történnie, mert ez esetben a kielégítés vagy biztosítás nem támadható meg, hanem csak esetleg maga az ügyletkötés támadható meg a 27. 1. pontja alapján.