Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 1. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [1. r.]

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (8) Az ország első Ügyvédi Kamarájának éles választási csatája bizonyság amellett, hogy a kar égető sebeinek orvoslása további halasztást nem tűr, sürgős intézkedést igényel. Az Ügyvédi Kamarák frondeorjeivel le kell számolni, a kari autonómia igazságosan szigorú fegyvereível. A magyar ügyvédség belső ellenségeit működésükben lehetetlenné kell tenni. A rendkívüli idők váltakozó hullámaiban olyanok ís jutottak be a Kamarába, kiknek nem mindegyike méltó arra, hogy a kar tagjává legyen és [titokban magát nem ís ügyvédnek tekinti, csupán anyagi sportot üz a jogvédelem területén, ezeket kíméletlenül kí kell gyomlálni és ehhez a mai tul enyhe fegyelmi bíráskodás nem elegendő. A magyar ügyvédség ma ís elég erős osztály ahhoz, hogy saját portáján biztosítsa az emelkedett kari szellemet, az ügyvédi öntudatot és akik magában, a karban szeparációt akarnak előidézni, nem üyyvédek, hanem a kar ellenségei és a Kamaráknak feladatuk, hogy az önvédelem jogait önmaguk számára is biztosítsák. Ezért nyert jelentőséget a legelső magyar Ügyvédi Kamara választási küzdelme, mert az előjelek szerint az ügyvédségnek uj korszaka kezdődik és ennek a korszaknak kiindulási ponját csak a vezető Kamara tagjaitól várhatjuk. Az ügyvédi gazdasági párt budapesti szervezetének egyik összejövetelén elhangzott az a megállapítás, hogy az ügyvédi kamara a mai összeállításban csak adószedéssel és fegyelmi bíráskodással foglalkozik. Ne kutassuk azt, hogy ez a beállítás ma mennyiben helytálló. Csupán arra kell rámutatnunk, hogy az ügyvédi kamarák erkölcsi eredményeknél többet a kar részére kivívni nem tudtak, sőt ma pedig, midőn minden egyes társadalmi osztálv felfelé tör és minden áron a maga anyagi jólétét növelni, hatáskörét, befolyását nagyobbítani törekszik, kétszeresen szükség van arra, hogy az ügyvédi kamarák a szociális munka terére lépjenek és a kar javát mindenkép elősegíteni törekedjenek. A legelső feladat az, hogy a vagyoni jelentőséggel bíró gondnoki állások fölötti rendelkezés joga a bíróságokról a kamarákra ruháztassék, mert ha hívatalbólí védőket kirendelhet az ügyvédi Kamara, ugyanúgy kirendelheti a vagyongondnokokat ís. Az ügyvédségben rejlő emelkedett kari szempontok pedig biztosítékul szolgálhatnak annak, hogy az ügyvédi kar ezzel a joggal vissza élni nem fog, hanem épp ellenkezőleg, a kartársak részére is biztosítani fogja art, hogy érdemük szerint lesznek az ügyvédi működésükért az igazságszolgáltatás által elbírálva. így tehát mindenként örömmel kell üdvözölnünk azt a törekvést, amely uj idők uj szellemét óhajtja bevinni a kamarai közéletbe. Láng Lajos dr. KALAP FÉRFI FEHÉRNEMŰ NYAKKENDŐ LEGOLCSÓBBAN BESZEREZHETŐ BERKOVITS FERENC NÉL SZÉCHENYI-UCCA 62. ^\ A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése A csődmegtámadási jog a szakirodalomban alapos feldolgozást nyert, azért abban valami ujat, egyénit felhozni igen nehéz. A kérdés azonban figyelmet érdemel mégis azért, mert a világháború következtében a gyakorlatból, mondhatni, egy évtizeden keresztül csaknem teljesen kiesett, ugy hogy az most újszerűnek tűnik fel, továbbá, mert a mindinkább súlyosbodó gazdasági viszonyok e kérdést újból időszerűvé tették, végül, mert az 1911:1. l.*c. és a 4070—1925 M. E. számú, a csődönkivüli kényszeregyez* ségi eljárásról szóló rendelet következtében némi módosulást szenvedett. Amikor az adós tartozásai vagyonát meghaladják csődbe került, tekintet nélkül arra, hogy kereskedo-e vagy sem. A kereskedő csődjéhez ennél még kevesebb is elég. A kereskedelmi forgalom hitelmüveletekkel dolgozik. A kereskedő tartozását nagyobbrészt követelésekkel fedezi, akkorra vállal magára fizetési kötelezettségeket, amikorra követelései számítása szerint befolynak s az ekként összefutó fizetési határidők, mint láncszemek kapcsolódnak egymásba ; ha valamelyik kereskedő a pontos határidőkben fizetni képtele í a láncolat széjjel esik, a forgalomzavartalansága megszűnik a fizetni képtelen kereskedő a többieket is kellemetlen helyzetbe hozza, bármennyire haladja is meg vagyona tartozásait a kereskedelmi forgalmat összekötő láncolatban életképes működése megszűnt, csődbe került. A csőd tehát mindkét esetben állapot és pedig az adósnak negafiv vagyoni, kereskedőnek pedig ezenkívül fizetőképtelen állapota. Ez állapot bekövetkeztével felrfierül az a kérdés, ha többen vannak hitelezők, miként nyerjenek kielégítést azon hitelezők követelései, akik arra biztosítékot, külön kielégítési alapot nem szereztek, ilyet nekik jogszabályok nem biztosítanak a csőd, avagy külön jogszabályok alapján előnyös kielégítésben nem részesitendők, az adósnak pusztán szermélyes hitelezői, avagy a külön kielégítési alapból követe* léseik nem fedezhztők. A külföldi törvényhozások, sőt már a római jog is úgy oldották meg a kérdést, hogy az ily hitelezők egyenlő elbánásban részesitendők, követeléseik arányában nyerjenek kielégítést. A magyar csődtörvény (1881 XVII. t.*c.) is amikor a csődállapot jogi szabályozásának szüksége felmerül, ezt az elvet valósítja meg. Ez elv helyességét nagyjából vizsgálva célszerűnek találom a követelés keletkezéséhez visszatérni. A tisztességes forgalomban a hitelezők valamennyié* nél a hitelnyújtás az adós bonitásának, hitel, illetve fizető* képességének reményéből indult ki, még akkor is, ha a hitelező a hitelnyújtást még egyéb feltételekhez, külön biz* tositáshoz kötötte is, ez a remény motiválta, mind annyiuk* ban a jogügyleti akaratot, kézen fekvő tehát, hogy midőn valamenmien e közös motívumban (részokban) csalatkoz* tak, kell hogy a közadósnak pusztán személyes hitelezői, illetőleg a hitelnyújtást külön biztosítékhoz kötött hitelezők követelésüknek e biztosítéki alapból nem fedezett részére, egyenlő arányban nyerjenek kielégítést az adós vagyoná* ból, valamint azok is, akik különös méltánylást érdemlő oknál fogva valamely jogszabály alapján szereznek külön kielégítési alapot (pl. megtartási jog) követelésüknek abból nem fedezett részére. A hitelnyújtásnál ugyanis a hitelező ezt a jogot is számításba vehette, viszont mégis csak a közös motívumban csalatkozott ő is, igy követelésének nem fedezett részét nem lehet figyelmen kivül hagyni. Túlzott volna azonban a külön biztosított hitelezőnek oly nagy fokú védelme, hogy követelésének a külön alapból nem fedezett részére is előnyösen volna kielégítendő, mert hitel