Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11-12. szám - A termelési költségek és a vám probléma

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í36) aránylag csak csekély előnye a belföldi termelésnek széleskörű kiszorításával, tehát aránylag nagy hátrányaival járhat. Ezt a tételt a következő leegyszerűsített példával lehetne megvilágítani. Tegyük fel, hogy van két árunk, A és B, melyeknek mindegyikéből ugy a belföld, mint pedig a külföld 160 ezer q-t termel és fogyaszt évente, az ár azonban a belföldön q-ként 90, a külföldön pedig csak 60 pengő. Az A árunál, melynek termelési költségeiben nagy különbségek vannak, 1 pengő áremelkedésnek a termelés 1000 q-val való kiterjeszkedése felel meg. A relatív eltolódások itt tehát a következőképen fognak alakulni: A) áru Ár pengőben Külföldi Be If ö 1 d i Ár pengőben termelés fogyasztás termelés fogyasztás Ár pengőben ezer :j*ban ezer q*ban 60 160 160 140 200 64 164 152 144 192 70 iro 140 150 180 74 174 122 154 1T2 80 180 120 160 160 Szabadkereskedelem mellett itt tehát 70 pengő az az árszínvonal, melyen az ár mindkét országban meg fog állapodni, mert ezen az árszinvolnalon találkozik össze a két ország együttes termelésének és fogyasztásának mennyisége. Ugyanis ugy a termelés mint pedig a fogyasztás összege 320 ezer (| ezen az árszínvonalon. A B árunál a termelési költségek különbségei csekélyek: tegyük fel, hogy 1 pengő áremelekedésnek itt a termelés 5000 q-val való kiterjeszkedése felel meg. Az eltolódások képe is megfelelően más lesz tehát: B) áru Ár pengőben Külföldi Belföldi Ár pengőben termelés fogyasztás termelés fogyasztás Ár pengőben ezer q^ban ezer q*ban 60 160 160 60 200 65 180 152 80 192 ro 210 140 110 180 74 230 122 120 Í72 80 260 120 160 160 Ebben az esetben is 70 pengőn fog megállapodni az árszínvonal, mert 210+110=320 és 140+180=320. Az A árunál, melyben a költségek különbségei nagyok, a szabadforgalom tehát bizonyos körülmények között megengedhető, mert az árnak 80 koronáról 70 koronára való leszorítása mellett a belföldi termelés aránylag csak kevéssel, 160 q-ról 150 q-ra fog sülyedni. A B árunál azonban, melyben a költségek különbségei csekélyek, az árnak ugyanolyan nagyságú leszorításával a belföldi termelésnek aránylag tulnagy, 160 q-ról 110 q-ra való leszorítása áll szemben s így a szabadkereskedelem itt a termelésnek aránylag sokkal nagyobb kárt okoz, mint amekkora előnyt biztosit a fogyasztásnak. Ha mármost a belföldi termelést vámvédelem utján kívánjuk növelni és felmerül a probléma, vájjon nem nagyobbak-e a fogyasztásnak a védvámok következtében beálló hátrányai a termelésnek általuk elérni szándékolt előnyeinél, vagy más szóval: a nemzetgazdaság egészének vájjon előnyére, vagy pedig hátrányára fog-e válni a vámvédelem, figyelmünket elsősorban a termelési költségeknek a tekintetbe jövőé árunál való különbözőségi fokára kell irányitanunk. Ha ez magas, akkor az áraknak csak igen nagyfokú emelésével, tehát csak igen magas védvámmal tudjuk a belföldi termelést jelentősebben növelni. Ha pld. az A áru belföldi termelését csak 20 ezer q-val kívánjuk növelni, az árat q-ként 20 koronával kell mindjárt növelnünk, amit a fogyasztás rendkívül súlyosan érezne meg. Az egész nemzetgazdaság előnye itt, mely a vámvédelemből származik, határozottan mögötte maradna az általa előálló hátrányoknak. Ha azonban a B áruban való belföldi termelést akarjuk akár 30 ezer q-val, 130 ezerről 160 ezerre növelni, elegendőnek fog mutatkozni az árnak védvám utján való csupán 6 pengős emelése, amit a fogyasztás aránylag könnyen el fog viselni. Itt tehát a vámvédelem végeredményben az egész nemzetgazdaságnak több előnyt fog biztosítani, mint amennyi hátrány vele jár. Ha tehát valamely adott termelési ágnál meg akarjuk állapítani, hogy a nemzetgazdaság egészére nézve előnyös-e annak vámmal való védelme, és ha igen, melyik a vámvédelemnek az a foka, amelynél a fogyasztásnak lehető kis hátránya a termelésnek lehető nagy előnyével van egybekapcsolva, amelynél tehát a nemzetgazdaság egészének a lehető legnagyobb előnyt biztosítjuk, vagy más szóval: ha azt keressük, hogy valamely árunak, melyik az alkalmazandó helyes vámtétele, ugy az illető áruban való belföldi termelési költségeket kell mindenekelőtt alaposan megismernünk, mert ezek természetétől, a legkisebb és a még tekintetbe jövő legnagyobb termelési költségek közt fennálló különbségtől fog eldőlni, hogy vájjon, s lm igen, mily mértekben ajánlatos a vámvédelem. Az összefüggéseknek ily módon való beállítása természetesen erősen sematikus természetű és a valósághoz képest erősen le van egyszerűsítve: igen sok tényező ki van itt kapcsolva, mely a valóságban hatékony s annak összefüggéseit sokirányú szétágazásban és kuszáitságban állítja elénk. Mert más és más a helyzet, amikor majd olyan termelési ágakkal állunk szemben, amelyekben az országnak csak kivitele vagy belfödi termelésének kiegészítésére csak behozatala van, majd olyanokkal, melyekben ugy behozatal, mint kivitel van, majd pedig olyanokkal, amelyeknél a belföldi védvám viselésének terhe kisebb vagy nagyobb mértékben a külföldi termelőkre hárítható át. Ezek a változatok azonban mind nem érintik az alkalmazandó helyes vámtétel és a termelési költségek közötti szoros összefüggést. Ez az összefüggés pedig oly természetű, hogy a tudomány eszközeivel, ha sok fáradság árán is, de pontosan megismerhető. A termelési statisztika célszerű tökéletesbitésével megállapíthatók nevezetesen az egyes termelési ágakban fennálló költségek különbségei és ugyancsak a statisztikának és széles körben alkalmazott ankéteknek utján megállapíthatók valamely alkalmazott vagy alkalmazandó vámtételnek a termelésre és a fogyasztásra gyakorolt hatásai is. A gyakorlatban, a való társadalmi életben, mint annyi mást, ugy a vámpolitika állásfoglalását is végeredményben nem tudományos érvek, hanem hatalmi tényezők, a társadalom egyes rétegeinek és osztályainak adott hatalmi viszonyai fogják eldönteni. A tudomány azonban legalább is megadhatja azt útmutatást arra, hogy mely ponton egyenlithetők ki a vámvédelem előnyei és hátrányai, mely ponton látja az egész nemzetgazdaság annak legnagyobb hasznát. Ha azonban a társadalomban fennálló hatalmi viszonyok a gyakorlati vámpolitikát más útra téritik, ugy járunk, mint amikor gyakran tudva