Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11-12. szám - A termelési költségek és a vám probléma

(135) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 a kedvezőtlenebb feltételek mellett termelő üzemek kiszorítása mellett, mert a kartellek és trüstök csupán vállalati koncentrációt jelentenek, amelyen belül a termelési fölények az egyes üzemek között továbbra is fennmaradnak. Különböző költségen termelő üzemek tehát, nemcsak átmenetileg, hanem állandóan is megállhatnak egymás mellett, miáltal a termelési költségeknek bizonyos állandó különbségei alakulnak ki. Ezeknek a különbségeknek alsó határa a legalacsonyabb, felső határa pedig a fogyasztás viszonyaihoz képest még tekintetbe jövő legmagasabb termelési költségek. Tapasztalati tény azonban, hogy a szóbanforgó költségkülönbségek a termelés egyes ágaiban igen különbözők. Egyes termelési ágakban a legkisebb és a még tekintetbe jövő legnagyobb költségek igen távol állanak egymástól, mig másokban a két határ egymáshoz igen közel fekszik. Általában nagy a termelési költségek különbözősége az olyan termelési ágakban, melyekben a termelési fölények kialakulásánál természeti körülményeknek és távolsági viszonyoknak aránylag jelentős szerep jut. Mert ezek a természeti és távolsági tényezőkben rejlő különbségek lényegüknél fogva igen merevek és nemigen egyenlíthetők ki. így a mezőgazdaságban a talaj és az éghajlat minősége, a bányászatban a földnek ércekben és ásványokban való gazdagsága és általában azjn termelési ágakban, hol a távolsági és közlekedési viszonyok nagy szerepet játszanak, ezen utóbbiak a termelési költségeknek nagy különbségeit idézik elő. Lényegesen könnyebben egyenlíthetők ki azok a különbségek, melyek a munkaerők különbségén nyugszanak, mert itt megvan az uj munkaerők kiképzésénekés a meglevők vándorlásának lehetősége. A termelési költségek különbségei itt csak azokban az esetekben lehetnek nagyok, hol — mint pld. a divatiparban — egészen egyéni is speciális, esetleg feltalálói képességek jönnek tekintetbe. A legnagyobb a kiegyenlítődés tendenciája a tőkeés hitelviszonyokban rejlő termelési költségkülönbözeteknél, mert hisz a pénz a legmozgékonyabb gazdasági tényez/i. A íőke- és hitelviszonyok pedig annál jelentősebb szerepet játszanak valamely termelési ágban, minél nagyobb a benne dolgozó üzemek berendezésének értéke az előállított termékek értékéhez viszonyítva. A termelési költségeknek ilyképen kialakuló különbözőségi fokai tehát sématikusan a következőképen festenek: a természeti körülmények folytán legnagyobbak a különbségek a mezőgazdaságban és a bányászatban. Azután következnek a távolsági és közlekedési viszonyok behatásának folytán azok az iparágak, melyek a nyers- és segédanyagok lelőhelyeinek és a fogyasztás központ jainak közelébe való elhelyezkedésre törekszenek, mint pld. a kohóipar, a faipar, a tégla- és a cementipar. Hasonló színvonalon állhatnak azok az előbb említeti iparok is, hol egészen különleges, egyéni munkaképességekről van szó. A legkisebbek a termelési költségek különbségei általában azokban az iparokban, melyekben az alkalmazott munkaerő, valamint a tőke- és hitelviszonyok aránylag nagy szerepet játszanak. Ilyenek pld. a gépipar, egyes ágazataiban a textilipar, a papíripar, az üveg- és agyagipar. Azokban a termelési ágakban, melyekben a költségek erősen különbözők, a termelésnek bizonyos adott nagyságú kiterjeszkedésére vagy összehúzódására a mindenkor még tekintetbe jövő legnagyobb termelési költségeknek aránylag nagy változása fog következni, mig ugyanez a változás azokban a termelési ágakban, melyekben a költségek különbségei kisebbek, aránylag csak kicsiny lesz. Ha pld. a mezőgazdaságban vagy a bányaiparban akarjuk a termelést kiterjeszteni, ez itt a legnagyobb termelési költségeknek csak lényegesen nagyobb növelésével lesz lehetséges, mint pld. a gépiparban, vagy a textiliparban. Minthogy pedig a termékeknek a piacon való árkialakulásánál a legalsó határ — átmeneti jellegű ingadozásoktól eltekintve — mindig a még tekintetbe jövő legnagyobb termelési költségek színvonala, világos, hogy azokban a termelési ágakban, melyekben a költségek különbsége nagy, ha a termelést egy bizonyos határon tul tovább akarjuk még kiterjeszteni, ez csak az árak aránylag nagy. rohamos emelkedésével lesz lehetséges, mig azokban a termelési ágakban, melyekben a költségek különbsége kisebb, elegendő az áraknak csak csekély emelkedése, hogy a termelésnek máris jelentősebb kiterjeszkedése következzen be. Ennek a ténynek a vámpolitika szempontjából nagy jelentősége van. Hogy két állam között valamely áruban ki fog-e fejlődni valamelyes forgalom, azaz hogy képes lesz-e egy állam valamely áruból a másik államba exportálni, az elsősorban a tekintetbi jövő legnagyobb termelési költségek alakulásától és egymáshoz való viszonyától fog függeni. Mert ha az egyik ország valamely adott ár mellett valamely áruból csak oly mennyiséget tud termelni, mely az ily ár mellett mutatkozó belföldi szükségletet teljesen ellátni nem képes, mig a másik országnak ugyanilyen árszínvonalon saját fogyasztásához viszonyítva termésfölöslege van. ugy az titóbbi országból az előbbibe az illető áruból export fog megindulni. Egyéb előföltételeken kívül ehhez természetesen még az is szükséges, hogy a termelési költségeknek ez a különbsége ne csak egyoldalúan az egyik ország javára álljon fenn, hanem hogy valamely másik áruban a másik ország tudjon árban és mennyiségben kedvezőbben termelni. Mert csak így lesz képes az egyik ország a másiknak exportját megfizetni, csak így alakulhat ki a nemzetközi áruforgalom. Ha mármost vizsgáljuk, hogy milyen hatása lesz a külföldről való árubehozatalnak a belföldi termelésre, ugy arra az eredményre kell jutnunk, hogy a külföldi verseny csak azokat a belföldi üzemeket fogja elnyomni, melyek nagyobb költségen termelnek, mint amekkora a fogyasztás adott mennyiségi viszonyaihoz képest a legdrágábban termelő külföldi üzemek költségeinek és a tekintetbe jövő szállítási költségeknek összege. Szabadkereskedelem mellett a külföldi verseny a belföldi termelést teljesen csak akkor fogja kiszorítani, ha egy az egész külföldi szükséglet mennyiségének megfelelő fölösleget oly költségek mellett tud termelni, melyek a tekintetbe jövő szállítási költségekkel növelve még mindig csekélyebbek, mint a legkedvezőbben termelő belföldi üzem költségei. A belföldi fogyasztás a külföldi versenyt kedvezően fogja megérezni, meri az mindenekelőtt a belföldön fennálló árakat fogja leszorítani. Szabadkereskedelem mellett tehát a belföldi termelésnek bizonyos fokú veszélyeztetésével a fogyasztásnak bizonyos fokú előnyei állanak szemben. Hogyan lesz mármost eldönthető, megállapítható, hogy a szabadkereskedelem mikor hoz a belföldi termelésnek aránylag csekély sérelme mellett, a fogyasztásnak aránylag nagy előnyöket"? Erre a kérdésre csak a termelési költségeknek az egyes termelési ágak szerinti különbözőségi foka fogja a választ megadni. Azokban a termelési ágakban, mélyekben a költségek különbségei nagyok, az áraknak a kid földi verseny által bekövetkező aránylag nagyob sülyedése is csal,- kevéssé fogja a belföldi teremtést kiszorítani, mig azok a termelési ágak, melyekben a költségek különbségei csekélyek, igen érzékenyek az áraknál; legkisebb változásai iránt is. Ezeknél az áraknak csak csekély sülyedése. a fogyasztásnak tehát