Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11-12. szám - A termelési költségek és a vám probléma

2 MISKOLC" íóGASZÉLtíl lési költségek különbözősége szempontjából természetesen annál nagyobb szerepet játszanak, minél nagyobb részét teszik ki a tekintetbe jövő iparág általános termelési költségeinek az emberi munkára eső költségek. Ha pld. szembeállítunk egymással két oly iparágat, melyek közül az elsőnél az általános termelési költségekből 50%, a másodiknál pedig csak 5% esik munkabérre, akkor az alkalmazott munkaerőknek egyformán 10%-os különbsége az első iparág általános termelési költségeiben 5%-os eltérést, a másodiknál azonban esak 1/2%-os eltérést fog eredményezni. Ebből a szempontból azonban az egyes iparágak között egészen jelentős különbségek állanak fenn. A Vámpolitikai Központnak az uj vámtarifa készítésénél felhasznált adatgyűjtése szerint pld. 1921-ben és 1922-ben Magyarországon a gyárilag előállított cipő termelési költségeiből munkabérre és regiere összesen csak 20%, a többi nyersanyagra jutott. A talpbőr termelési költségeiből munkabérre és regiere 25%, a durva és a hullámos papirlemeznél, a közönséges fehérneműnél, a harisnyánál mintegy 30— 35%-kal. Ezzel szemben a vasból készült gőzkazánnál, az automobil alvázánál, a transzmissziótengelynél, az ólombetűnél r>0% jutott az általános termelési költségekből munkabérre és regiere, az izzólámpánál, a vasúti személykocsinál, az egyszerűi)!) orvosi műszereknél, a fogaskeréknél, lánckeréknél, csigakeréknél 60—65%, a hajógőzgépnél, a dinamógépnél, a csapágynál, a nyers íürnirozott fenyő- vagy bükkfalécnél, a cipőhöz felhasznált faszegnél 75—80%. A politurozásnál pld. egyedül a munkabérre az összes termelési költségek 90%-a esett. A nem önműködő hídmérlegnél 50% esett a nyersanyagra és 50% a munkabérre és a regiere. A gabonaminősitő precíziós mérlegnél ezzel szemben csak 7% esett a nyersanyagra és 93% a munkabérre és regiere. Természetes, hogy azokban a különbségekben, melyek a precíziós mérleg termelési költségeinél előfordulnak, a munkaerő különbségeiben rejlő eltérések lényegesen nagyobb szerepet fognak játszani, mint a hídmérlegnél. A természeti körülmények, a távolsági tényező és az alkalmazott munkaerők viszonyain kivül negyedik tényezőként még az egyes üzemek tőke és hitelviszonyaiban fennálló különbségek is hozzájárulnak a termelési költségek különbözőségéhez. Mert a tökeerős és hitelképes vállalat jobb gépeket, jobb munkaerőket, előnyös szabadalmakat és készpénzfizetés mellett olcsóbban tud nyers- és segédanyagokat vásárolni, kísérletek utján kutathatja az olcsóbb előállítási módozatokat és ekképen csekélyebb költségek mellett termelhet, mint a kellő tőkével és hitellel nem rendelkező üzem, mely minderre nem képes. Az emiitett négy módon előálló termelési fölények csak részben muló, nagyobbrészt azonban állandó jellegűek s így közelálló a feltevés, hogy az olcsóbban termelő üzemek idővel teljesen el fogják nyomni a drágábban termelőket. Hogy olcsóbb termelési költségeik alapján ki fognak terjeszkedni és versenyük által ki fogják szorítani a kedvezőtlenül termelő üzemeket. Ezt a feltevést megerősíteni látszik még az a körülmény is, hogy az üzemek növekedésével a termelési költségek általában még tovább csökkének. Nagyobbarányu munkamegosztás és munkaegyesités, gépek és egyéb technikai segédeszközök alkalmazásának lehetősége, egyes üzemi berendezéseknek az alkalmazottaknak és a reklámnak tökéletesebb kihasználása azok a tényezők, melyek az üzemek nagyobbitásának folyamán a termelési költségek átlagát csökkentik. A gyakorlat embere nagyon jól tudja azonban, hogy a termelési klötségeknek az üzem nagyobbitásával párhuzamosan haladó ezen csökkentése rendszerint csak etjy bizomos. határig',tart, melyen tul a még tovább kiterjeszkedti'üzem termelési költségei megint emelkedő tendenciát'fognak mutatni. Más szóval: minden egyes üzemnél az adott viszonyokhoz képest fennáll a terjeszkedésnek bizonyos határpontja, ameddig állandóan csekélyebb költségek mellett képes termelni és amelyen tul a termelési költségek ismét növekedni kezj dériek. Magyarázatát ez a jelenség azon tényezők természetében leli. amelyeket ép az imént mint a termelési fölények alapjait említettünk. Így bizonyos határok közé vannak szorítva mindenek előtt az üzemeknek a természeti körülményekben rejlő termelési fölényei: a mezőgazdaságban ezt mái- régen felismerték és a csökkenő termelékenység törvényének alakjában szűrték le ezen felismerés következményeit. De hasonlóképen csak a termelésnek bizonyos határáig nyújt fölényt a bányaüzemben a földnek ércekben és ásványokban való gazdagsága, mely határon tul mái' megint kevésbbé értékes kőzeteket kell feldolgozni, tehát az üzem ismét magasabb költségekkel dolgozik. Az üzemnek esetleg rendelkezésére álló vizierő is csak bizonyos számú lóerőt tud produkálni, amelyen tul talán ujabb drága motorokat kellene beállítani, vagy pedig egyáltalán más hajtóerőt igénybevenni. A távolsági és közlekedési előnyök is erősen eltolódhatnak az üzemnek egy bizonyos határon tul való növekedésével: nyersanyagok talán csak egy bizonyos mennyiségben találhatók a közelben, azontúl már távolabbról kell őket beszerezni; a termelésnek bizonyos határon tul már távolabbi fogyasztópiacokat is fel kell keresnie az előnyt biztosító közelieken kivül. Ugyanígy van ez a munkaerőkben és a tőke- és hitelviszonyokban rejlő termelési fölényeknél is. A különösen nagy szaktudású munka- és üzemvezetők, valamint munkások csak egy bizonyos mennyiségű terményt tudnak előállítani, amelyen tul már ujabb munkaerők alkalmazandók, melyeknek teljesítőképessége az átlagosnál valószínűleg nem lesz nagyobb. S végül a rendelkezésre álló tőke és hitel is adott, nem növelhető nagyságok, amelyeken tul megszűnnek a termelésnek általuk élvezett előnyei. Mindezek alapján általános szabályként kimondhatjuk tehát, hogy a termelés kiterjesztésével a termelési költségek átlaga nemcsak a mezőgazdaságban, hanem bizonyos (idolt határon tul az iparban is növekedni fog és a különbség a kettő között csupán ott van, hogy az iparban rendszerint meglehetősen távol fekszik a kiterjeszkedésnek az a határa, melyen tul a termelési költsegek tovább non csökkenek, hunon ismét emelkedni kezdi nek. Ez a jelenség oka azonban egyúttal annak is, hogy az olcsóbban termelő üzemek nem képesek teljesen kiszorítani a drágábban termelőket: terjeszkedésüknek egy bizonyos határán tul ugyanis az ö termelési költségeik is emelkedni fognak. — Ennek a tételnek bizonyos tapasztalati tények csak látszólag mondanak ellent. Mert ha a termelésnek majdnem valamennyi ágában a világháború előtti évtizedekben az árak általában sülyedő tendenciát mutattak dacára annak, hogy a termelt mennyiségek egyre hatalmasabb arányban növekedtek, ugy ennek oka a mezőgazdaságban uj, a világforgalomtól addig távoleső területeknek megművelése, az iparban pedig egyre ujabb technikai vívmányok voltak. Ezek tették aztán csak lehetővé, hogy a termelés kiterjeszkedjen és a termelési költségek ennek dacára is sülyedjenek. Egészen bizonyos azonban, hogy az átlagos költségek ezen technikai vívmányok alapján egyes üzemeknél, sőt egyes iparágaknál is, még nagyobb arányban csökkentek volna, ha a termelés egy bizonyos határon tul nem terjeszkedett volna ki. Hasonlóképen csak látszólag szól a hatalmas modern ipari kartellek és trustök keletkezése