Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [6. r.]

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (122) indítása előtt kitűzött árverés foganatosítását. Bármelyik fél, vagy a vagyonfelügyelő az ilyen árverés felfüggesztését kérheti. Ha akár az eljárás megindítása előtt, akár az eljárás folyamatban léte alatt foganatosított árverés folyamán az 1. bek. rendelkezései alá eső külön kilégitési jog tárgyán ért /alamely pénzösszeg folyt be és annak jogerős felosz* tása még meg nem történt, ennek azt a részét, amely a függőben lévő külön kielégítési jogra esnék, az eljárás befejezetté nyilvánításáig a 46. ^. 2. bek. értelmében kell kezelni. Ezeket a rendelkezéseket megfelelően kell alkaU mázni közpénztárból felvehető lefoglalt követelés kiutalás sára, úgyszintén akkor is, ha a végrehajtás utján szerzett külön kielégítési jog tárgyát nem árverés utján, hanem másként kellene értékesíteni. E §. rendelkezései nem nyernek alkalmazást adok és más köztartozások javára szerzett külön kielégítési jogokra, ugy szintén a 20. utolsó bekezdésének korlátai között — olyan személyek egy évnél régebb időben lejárt tartási követelési erejéig szerzett külön kielégítési jogokra sem, akiknek eltartására az adós jogszabálynál fogva köteles. 23. V Az egyességi ajánlat benyújtásától kezdve szünetel az adósnak a fennálló törvényeken alapuló az a kötelezettsége, hogy önmaga ellen esőd nyitását kérje. Az egyességi eljárás megindításától kezdve az adós ellen hitelező kérelmére csődöt nyitni nem lehet. I la valamely hitelező az egyességi eljárás megindítása előtt az. adós ellen csődnyitást kért, az adós az egyességi eljárás megindítását kérheti mindaddig, amig a bíróság a csődnyitást habár nem jogerős határozattal cl nem rendelte. Az egyességi eljárás megindítása esetében a tolyamatban levő csődnyitási eljárást fel kell függeszteni. A rendeletnek idézett szakaszaiból látjuk, hogy a kényszeregycsségi eljárás megindításához csupán a 20. ^. 2. bekezdése és a 21. §. 1., 4., 5. bekezdései fűznek joghatásokat, a 88. §. 2. bekezdésében felállított folytonossági fikció tehát csak e rendelkezésekre vonatkozik. Meszlényinek a 4090 1915. M. E sz. rendelethez fűzött magyarázata szerint e rendelkezések mindegyike sem megy át változatlanul a kényszeregycsségi eljárás után hivatalból, vagy az eljárás jogerős megszüntetésétől számított 15 nap eltelte előtt előterjesztett kérelemre az adós ellen nyitott csőd esetén, szerinte a \T. §. 2. bekezdése ellenére kötött jogügyeletnek, — amelyeket a 1410 1^26. M. E sz. rendelet 20. 4;. 2. bekezdése szabályoz —, hatálytalansága nem a IT. £}. 2. bekezdése alapján, hanem a csőd* törvény 21—2^. §-ai alapján bírálandó el, azon indokai alapján, hogy bár az 58. §. bekezdése, most a 88. §. 2. bek. a lí. §. 3., illetőleg most a 20. i;. 3. bekc .dcsének hatálytalansága mellett szólna, mégis ellene szól az, hogy a IT. ^. 3., illetőleg 20 ^. 3. bekezdése értelmében a/ ily ügylet csak az eljárás befejezetté nyilvánításának előfeltétele alatt hatálytalan, ez az előfeltétel pedig a jelen esetben már elő nem állhat s a nézete ellen felhozható azon aggályt, hogy azáltal uj csődmegtámadási tényálláshoz jutunk, amelynek nincs meg a tételes alapja, azzal látja alapot nélkülözőnek, hogy a IT. §. 3., illetőleg 20. i;. 3. bekezdésében, a lí. ^. 2., illetőleg 20. §. 2. bekez-désc ellenére eszközölt jogcselekmények elleni lényeges joghatás (a hitelezők irányában hatálytalan), a esődbcli megtámadás joghatásával azonos (Cst. 33. §.). Nézetem szerint Meszlényinek ez az álláspontja nem hclvtá'ló sem anyagilag, sem alakilag. A IT. §. 3., az új r. 20. §. 3. bekezdésében megr határozott hatálytalanság nem megtámadhatóság, hanem semmiség s az a lényege, hogy a hitelezőknek nem kell külön pert inditaniok, hogy a 20. §. ellenére elidegenített vagyont kielégítésükre fordíthassák, hanem ők pl. végrehajtást vezethetnek az elidegenített dolgokra, ezt megerősíti az, hogy a kényszeregycsségi eljárás természete nem enged meg hosszadalmas pereket s épen ezért állapit meg a rendelet 2L). §--.1 is fix két hónapot az egyességi ajánlat benyújtása előtt a végrehajtás utján szerzett külön kielégítési jogok érvénytelenségére az egyességi ajánlat befejezetté nyilvánításának előfeltétele mellett. A 20. §. 3. bekezdésének hatálytalansága tehát kétségkívül semmiség. Ismétlem, hogy nézetem szerint a lényeges joghatása, hogv nem kell a hitelezőknek az elidegenített vagyon kielégítésükre fordíttatása céljából külön perhez folyamodniok. Ebből a szempontból tehát a csődbeli semmiségnek telel meg. Igaz, hogy a megtámadhatósághoz a Cst. 33. §^ában fűzött joghatás szempontjából nincs a Cst. 2<"-2c). §*ainak és a ke. r. 20. §. 3. bekezdésének hatálytalansága között külömbség a már említetten kívül, ámde ebből a szempontból a csődbeli semmiség és megtámadhatóság között sincs különbség, végeredményben az elvonni szándékolt vagyon a csődhitelezők arányos kielégítésére lesz fordítva mindkét esetben, csak a mód különböző, amely által ezt a célt elérik. Semmi érv nem szól amellett, hogy amennyiben a kényszeregycsségi eljárás folytatásában a csődnyitás bekövetkezik a cél elérése érdekében ne a semmiség módját használhatnánk fel. Nevezetesen a cél a hitelezők érdekcinek minél teljesebb védelme a forgalom biztonságának és a jóhiszemű szerzés védelme érdekében felállított korlátok között, c két ellentétes érdek szempontjából szabályozza a csődtörvény a materiális és formális csőd szakában cltéroan a közadós cselekvőképességének a hitelezők irányában való korlátozását, teszi megtámadhafókká az adós bizonyos jogcsclekvénycit, másokat pedig semmisekké, mely utóbbi nem egyéb, mint annak az állapotnak megfelelő jogkövetkezmény, hogy az adós materiális csődje már publikáltaíott, arról már módjában volt mindenkinek tudomást szerezni s így vélelmezhető, hogy arról tudomást is szereztek a közadóssal szerződő, avagy általa részesített felek, a másik fél elnevezése alá foglalható személyek. A kényszercgyességi eljárás is csak az adós materiális csődje esetén kérhető, az nem egyéb, mint egy kedvezményes ut az adósnak ahoz, hogy a csődállapotból kilábaljon anélkül, hogy teljesen elvesztené existenciáját, mely a hitelezők érdekeit azáltal szolgálja, hogy a hosszadalmas és költséges csődeljárás helyett, amelynek során az. adós vagyonához tartozó javakért legtöbbször nagyon kevés ellenértéket kapnak, módjában van egy olyan utat választani, ahol ők is nagyobb mértékben nyerhetnek kielégítést. Nem téveszthet meg bennünket a csődönkivüli kényszercgyességi eljárás elnevezés, mert szó sem térhet ahoz, hogy az adós materiáliter ez esetben is csődben van, — hisz ez az eljárás feltétele — minthogy pedig a már kifejtettek szerint a formális csőd az adós csődállapotának azon szaka, amikor csődje máinyilvánossá tétetett, amikor a hitelezők érdekeinek a védelmére már a birói beavatkozás megtöitént, voltaképen az egyességi eljárás megindításának kihirdetése után a formális csőd stádiumába került az adós s nem tulságbavitt, sőt a legmegfelelőbb az az intézkedés, a hitelezők érdekeit legjobban védi, a már említett általános magán- és kereske* delmi jogielvekkcl összeegyeztethető, hogy 1410/1926. M. E. sz. rendelet 20. §. 2. bekezdésében szabályozott s az eljárás megindítása után eszközölt jogcselckvények a 20. t). 3. bekezdése szerint, a csődbeli semmiségnek megfelelően legyenek hatálytalanok a hitelezők irányában, vagyis a hitelezők érdekeinek védelmére ugyanazon eszközökhöz folyamodjunk, mint mondhatjuk a formális csőd azon eseteiben, amikor egérutat, kedvezményes csődeljárást nem