Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 1. szám - Nápoly börtönei

(5) MISKOLCI JOGÁSZELET 5 nóí letartóztatottak sorsa. Zárkáik tisztábbak, munkatermeik, mellékhelyiségeik, fürdőjük, templomuk barátságosabb, sok helyütt élővirág díszíti az ő osztályukat, kertjük bár kicsi, pálmafákat találunk ott, ami az északibb fekvésű országból jövőre nézve annál nagyobb meglepetés. A női osztályt azután még barátságosabbá és élénkebbé teszi az ott, a letartóztattakal együtt időző gyermeksereg. Körülbelül husz letartóztatott anya kapott engedélyt arra, hogy kis, serdületlen, 3 évnél fiatalabb gyermekét magával hozhassa. Olyan nagy a lárma egyes helyiségekben, hogy az ember alig képzeli magát fogházban; következménye ez persze annak is, hogy az olaszok, hevesebb vérmérsékletüknek megfelelően, általában is sokkal élénkebbek. CL munkatermekben — közös elzárásban — levélpapírosboriték készítése, nyomdai és könyvkötői munkák folynak, a férfiaknál még asztalosmühely is van. Bár sok munkanem nagyon egyhangúnak látszik, mint például a bélelt levélborítékok készítése, tekintettel arra, hogy átmeneti jellegű letartóztatásról van többnyíre szó, ez ellen kifogást emelni alig lehet. Akaratlanul is eszembe jutott a budapest-kőbányaí gyűjtőfogházunknak lámpagyára, amely ott hasonló célt szolgál. Feltűnt az is, hogy az alkalmazott gépek jó része német gyártmányú. Még a nők is kezelnek gépeket és villanyos hajtó motorokat. E mellett a nőknek nagy része háztartási munkával van foglalkoztatva. Osztályukon hatalmas, teljesen gépi berendezésű mosoda van, hol az összes nápolyi letart ózta tási intézetek számára mossák és javítják ís a jó békeszövetből való fehérneműt. A fegyelem jó, ugy hogy a fegyelmi osztály két épülete nem telik meg. Ennek megfelelően a letartóztatottak munkakeresménye, munkajutalma ís elég magas. A férfiak átlag 5, a nők pedig átlag 4 líra munkajutalmat, (tehát cirka í5.000, illetve körülbelül í 2.000 magyar koronát) kapnak naponta. Még csak néhány részletre akarunk kiegészítésképpen reámutatni! Élelmezésük — a konyhában nyert tapasztalat alapján — jónak látszik ; azonban hust hetenkínt csak egyszer kapnak. Hogy az ablakokon mindenütt rács van, ez természetes ; azonban, a rács elé a földszinten odaépített fal, az emeleten pedig a zsaluziák sötétté teszik a magánzárkákat. A letartóztatottak látogatóit éppen csak elég tág nyílásokkal bíró rács különití el a letartóztatottaktól. A férfiak még a zárkáikban ís dohányozhatnak. Rossz benyomást tesznek a nagyobb cellákban az ajtók belső oldalára odaépített külön rácsajtók, amelyek ketrecsserti jelleget adnak a nagyobb helyiségeknek. Ezzel szemben a márványlépcsők, a sok helyütt alkalmazott bolthajtások felette barátságossá teszik az intézetet; viszont a sok helyütt az ablakon alkalmazott préselt, át nem látszó üveg barátságtalan benyomást kelt. A női kórházban össze-vissza 2 beteget találunk. A templomban padok vannak csak; stallokat nem alkalmaznak. Barátságosabbá teszi az intézetet az udvarokban röpködő sok galamb ís. A letartóztatottak őrizetét cirka 140 fegyőr végzi, vagyis átlag Í0 letartóztatottra esik egy fegyőr; ezenfelül az egész intézetet körülvevő 6—7 méter magas falon szuronyos katonák cirkálnak, akik az intézet üzemébe egyébként nem folynak be. Végezetül még csak két impressziómra akarnék reámutatni. Először arra, hogy benyomásom az, hogy a letartóztatottaknak sorsa látszólag jobb mint ez az olasz nép alacsonyabb rétegeínéi, általában tapasztalható. Itt is hasonló kifogást lehetne emelni, mint amilyent az európai szakemberek általában az amerikai reformatoryrendszer ellen tesznek. A másik benyomásunk meg az volt, hogy az elítéltek közt sok az olyan, aki a degeneráltság látszatát viseli magán. Végeredményben odakonkludálunk, hogy az európai viszonyokkal való összehasonlításban ís jó színvonalon levő intézetnek mondható a poggíorealeí fogház. II. Második kirándulásom a Nisída szigetén levő letartóztatási intézetbe (Casa penale) vezetett. Ha erről a kirándulásomról hűségesen beszámolni akarnék, ugy költőnek kellene lennem. As utat ehhez a letartóztatásí intézethez a Posilípon végígmenő villanyoson tettem meg. Ezalatt a kilátás állandóan a tengerre, a gyönyörűen szép nápolyi öbölre és a Vesuvra nyílik. A Capo dí Posíiipo táján a villanyos vaaut véget ér; körülbelül öt percnyi gyalogolás után a tenger mellett vagyok, előttem a nápolyi öbölnek egy része és ebben emelkedik ki körülbelül 200—300 méternyi magasságban egy sziklaszíget, telve mostan decemberben is üde zöld babér és narancsfákkal, pálmákkai és hasonló délvidéki növényekkel. Fent a sziget fensíkján láthatók a fegyháznak fehér falai, mintha csak cukorból készültek volna. A szigetre való átjutás nem egyszeri. Már az öböl partján ís fegyveres őrök cirkálnak. Feltartóztatnak. Felmutatom az írást, amely szerint engedélyt nyertem az intézet megtekintésére. Egy kis bárkán megyek át a szigetre, emí körülbelül 15—20 percig tart; tengeri utam alatt gyönyörködök az elém táruló talán páratlan képben. Az egyik oldalon Nápolynak a napsugárban fürdő festői, magas utcasorai tárulnak elém, a másik oldalon a Vesuv, a harmadik oldalon a tükörsima végtelen tenger, a negyedik oldalon pedig a sziget felé vezet az ut. De nem tudok tovább gyönyörködni az elém táruló képben, mert már elérjük Nisída szigetnek partját. Ujabb igazoltatás következik. Tovább engednek az egyetlen, a sziget fensíkjára, a fegyházhoz vezető uton. Velem együtt jön a bárkának másik utasa; beszédbe elegyedünk; érdeklődik, hogy mi járatban vagyok, hogy vájjon visszatérek-e nyomban a fegyházból, vagy pedig talán én is ott maradok; megmagyarázom neki utam célját, amire azután kiönti szíve keservét; ő sem marad ott, testvérét megy meglátogatni, akit szándékos emberölés miatt Í3 évi reclusíonra (fegyházbüntetésre) ítélték el. Csak lassan érünk fel a buja délvidéki növényzet közt vezető uton a szikla tetejére, közbe gyönyörködve a kilátásban. Csak ujabb hosszabb igazoltatás után jutok be a fegyházba az igazgatóhoz, aki azután egy fegyőrfelügyelőt ad mellém, aki végig vezet az egész intézeten. Tájékoztatás végett még csak megjegyzem, hogy ez az intézet a legsúlyosabb szabadságvesztés büntetések végrehajtására szolgál. Itt hajtják végre az ergostolo-t, vagyis az életfogytiglani fegyházbüntetést, valamint "az ídőteges fegyházbüntetést: a reclusionet; az utóbbinak tartama az olasz btkv. 13. artíkulusa értelmében 3 naptól 24 évig terjedhet2). 2) A bennünket érdeklő joganyag ügyes összefoglalását találjuk a Pozzolini, Istítuzioni di dirítto penale italiano (Firenze, 1921.) című munka 128. s kővetkező oldalain.