Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám

Második évfolyam 10. szám Miskolc, 1926 október JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 90. 000 K., félévre 45. 000 K. Ezen szám ára 10. OOO korona TARTALOM: Szilágyi Antal dr. egyetemi m. tanár, kir. törvényszéki tanácselnök: A rendiség befolyása magánjogi intézményeinkre a mai bírói joggyakorlatban. — Julow Jenő dr. debreceni ügyvéd: A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott bíróságok alakítása körül. — Szívos Barna dr. törvényszéki jegyző: A esődmegtámadási keresletek vázlatos ismertetése. — Lintner Béla dr. ügyvédjelölt: A hadikölcsön-cimlet tulajdonosok kártalanításáról. — Sz.: Megalakult az Eperjesi Kollégiumi Diákszövetség. — KÖNYVSZEMLE: Bruckner Győző dr.: Iványi Béla dr., Göncz szabadalmas mezőváros története. — Sztehlo Zoltán dr.: Sztehlo Kornél, A házassági per kézikönyve. — JOGAKADÉMIA hirei. — HIREK. A rendiség befolyása magánjogi intézményeinkre a mai birói joggyakorlatban (Előadva a törvényszéki továbbképző tanfolyamon) Tóth Lőrinc kiváló jogtudósunk mondja egyik örökbecsü munkájában a következőket: „Az 1848-iki törvényhozás megállapitott bizonyos nagy elveket, amelyektől a nemzet visszalépni sohasem fog, reméilem, mi sem akarunk. Egyik ilyen nagy elv az ősiség eltörlése. Tudjuk, hogy az ősiség összes magánjogi intézményeinken végig szürődik s annak szelleme áthatotta egész jogéletünket, hogy az szerepel nemcsak örökösödési törvényeinkben, hanem magánjogunk számos egyéb részeiben is. Annak eltörlésével megsemmisült magánjogunknak talán fele része A másik nagy elv: az urbéri ség megszüntetése, ami ismét maga után vonta a magánjogunk egy nagy részének a megszünését. Harmadik, nagy elv. volt a jogegyenlőség elvének a kimondása, aminek folytán meg kellett szünni magánjogunk mindazon részének, amely a jogok egyenlőtlenségén, a nemes és nem nemes közötti különbözőségen alapultak. '' Ha ezekhez hozzávesszük az Oszt. ptkvet életbe léptető: 1852 nov. 29-én kelt nyiltparancsot, mely 1853 május 1-től kezdődőleg az addig érvényben volt magyar magánjogi szabályok hatályon kivül helyezésével az Oszt. ptkvet léptette. életbe és ennek megkönnyítése végett megszűntnek monda ki a zálogos birtok intézményét, elmondhatunk kettőt: először is azt, hogy magánjogunk e percben nem létezett, mert hisz óriási volt az; ür, amelyet, a jövő jogéletének ki kellett tölteni, másodszor pedig, hogy a. fenti régi intézményeiknek hatályon kivül való helyezésével a mi magánjogi életünk egy óriási átalakuláson ment keresztül. Az elsőről részletesen szólani nem kívánok, csak annyit jegyzék meg, hogy ugy az 1848-iki törvényhozásnak, mint a Nyiltparanesnak a rendelkezését az országbíró elnöklete alatt müködött O. É. is fen tartotta, tehát az ür továbbra is megmarad, ennek a kitöltése képezte a jövő joggyakorlatának nagyszerű feladatát. Hogy mi okozta a nagy átalakulás szükségességét és mi kívánta meg az 1848-ban kimondott fenti korszerű reformok életbeléptetését, ezt a kérdést csak néhány szóval kívánom érinteni. Grosschmied Jogszabálytanában azt mondja, hogy az 1848 előtti időket tekintve, a mi jogalkotó géniuszainkat először a nép szárnyalta tul, amely az u, n. mintajogot alkotta, mely minden idők és minden müveit nemzet számára az igazságoknak állandó kincses bányája volt. De ilyen mintajogot csak a római nép alkotott. Az állam és alkotmány jogterén sem tudtunk olyan eredményeket felmutatni, mint az angol nemzet, mely megalkotta a maga magna chartáját. Codexet sem csináltunk, melyek országrólországra a receptiónak kedvenc cikkei voltak, e szerint tehát szintén mintajogok ezek is, a magok nemében. A gondviselés a mi nemzetünket az emberiség közös javaiért vivott küzdelmekben sokkal szerényebb térre utalta. De ennek dacára megállapítja Grosschmied azt, hogy az elsorolt nemzetek után a mi nemzetünk jogalkotó géniuszát illette meg a legmagasabb piedesztál; mert a jogalkotás tekintetében, —- amint mondja, — nem az az irányadó, hogy rendelkezik-e valamely nemzet a jogélet minden ágára kiterjedő törvénykönyvvel, vagy sem, hanem egyedül az az irányadó, hogy intézményeit, jogszabályait mennyire hatják át a nemzeti sajátságok, azok az intézményi individualitásnak minő fokát tükrözik vissza. Ezt tekintve, már az 1848 előtti időkben magánjogi szabályaink az intézményi individualitásnak igen magas fokát tükrözik vissza s ezért a jogalkotás terén bennünket csak az elősorolt nemzetek szárnyaltak tul. De ez csak az 1848. év előtti korról mondható el. Már a XVIII. században megindul a nagy átalakulások folyamata. Megnyitja ezt a francia forradalom. A XIX. század elején hasonló jelenségek — bár kisebb méretekben — ütik fel a fejőket minálunk is. Végül a nagy átalakulásokra ráteszi a koronát az 1848-iki törvényhozás. Folytatja ezt a magánjogi téren a magyar jogélet romjain az osztrák jogélet jelszavával megindult és az által vezettetve magát