Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 1. szám - Törvényjavaslat az okirati kényszerről

(3) MISKOLCI JOGASZÉLET 3 ^\ Törvényjavaslat az okirati kényszerről. Az igazságügyi kormányzat törvénytervezetei készített az okirati kényszerről és azt az érdekeltségeknek véleményezés végett elküldötte. A kisérő indokolás szerint a bírósági ügyek gyakran elpanaszolt elhúzódását a bíróságoknál tapasztalbató munka* torlódás okozza, ami a jogviták számának szaporodásával függ össze. A jogviták számának csökkentésétől a birósá* gok tehermentesítése várható. A pereket pedig igen sok esetben meg lehetne előzni, ha jogszabály gondoskodnék arról, hogy egyfelől már a jogügylet létesítésekor legyen oly bizonyíték, amely a perben több időt igénylő bizonyítás felvételt, tanúkihallgatást feleslegessé tesz, másfelől a felek akaratuk szabatosabb meghatározására legyenek kényszerítve. Erre alkalmas eszköznek látszik az oly törvényi rendelkezés, amely a jogügyletek létesítéséhez és bizonyos eljárási cselekmények hatályosságához megfelelő okirat kiállítását kívánja meg. A javaslat nem kívánja az okirati kényszert általánosságban kőtelezővé tenni, hanem egyrészt a kilencedik szakaszban felsorolja azon ügyleteket, melyeknek létesítése okirati kényszerhez köttetnek, másrészt a 10-ik szakaszban a közokiratok kibővítését eszközli taxatíve. El kell ismerni, hogy a kilencedik szakasz esetei a jogélet nehezebb jogi kérdései közül valók, amelyek eddig is kevés kivétellel okiratban szabályoztalak. A közokiratok kibővítése a 10. § II. pontjában olyan ügyletekre vonatkozik, melyeket eddig is okirattal szabályoztak, de a közokirat jelleg kötelezővé tétele nélkül. A kilencedik szakasz szerint a következő ügyletek kötendők meg okiratban: 1) Ingatlan adásvétele és egyéb oly szerződés, amely* lycl valaki visszteher fejében ingatlan átruházására vállal kötelezettséget; ingatlant terhelő dologi jog megállapítása, terhelése vagy erre irányuló kötelezettség vállalása, továbbá lemondás az ingatlant terhelő dologi jogról; 2) Ingatlanra három évnél hosszabb időre kötött bér* leti és haszonbérleti szerződés vagy ötven kat. holdnál nagyobb ingatlanra vonatkozó haszonbérlet, továbbá bármely ingatlanra vonatkozó bérlet vagy haszonbérlet felmondásának kizárása meghatározott időre; 3) Eladott ingó dolog tulajdonának fentartása a vételár megfizetéséig, ínég pedig akkor is, ha az ügylet kereskedelmi ügylet; 4) Ajándékozási igérct, ha tárgya ingó dolog vagy követelés, továbbá követelésnek ingyenes engedményezése vagy elengedése az ajándékozás szándékával, kivéve, ha az engedményezett vagy elengedett követelés okiraton alapszik és ezt az okiratot a megajándékozottnak át vagy visszaadják vagy ha az ajádékozó az engedményről az adóst írásban értesíti; 5) Alapítványt élők között rendelő ügylet; b) Munkaszerződésnél a megszolgált munkabér vagy egy része elvesztésének kikötése vagy bármely szerződés alapján felvett szolgáltatások elvesztésének a szerződéstől elálló hitelező javára kikötése arra az esetre, ha a munkavállaló vagy az adós a szerződésből folyó kötelezettségeit vétkesen nem teljesiti vagy nem kellően teljesiti; T) Készfizetőkezesség vállalása, általában a kezes lemondása a sortartás kifogásáról; 8) Kötbér vállalása vagy valamely cselekmény véghezvitelének vagy véghez nem vitelének esetérc bírság kikötése. A 10. § szerint közokirat szükséges a házastársak és jegyesek között létrejött ügyleteken kivül a következő ügyletek megkötéséhez: 1) Meglevő egész vagyon átruházásához vagy haszonvezeffel terheléséhez; 2) örökség elidegenítéséhez; 3) Az örökhagyóval kötött olyan szerződéshez, artiely* Ivei az öröklésre hivatott személy lemond az örökhagyó utáni öröklés jogáról, továbbá örökhagyóval kötött oly szer* ződéshez, amellyel a felek az ily lemondó szerződés hatá* lyát megszüntetik; 4) Oly ajándékozási Ígérethez, amellyel az ajándékozó ingatlan szolgáltatására kötelezi magát; 5) Oly szerződéshez, amellyel valaki felülépitményi jognak vagy valamely telek mindenkori tulajdonosa javára szóló telki tehernek megalapítására vállal kötelezettséget; 6) Az örökbefogadási szerződéshez, valamint annak módosításához és felbontásához. A tervezet a maga elé tűzött célt elérni nem fogja, csupán a szabályozás alá cső ügyletek lebonyolítását teszi nehézkesebbé. A perek tekintélyes része abból származik, hogy a jogkérdéseket nem ismerő, kellő jogi tudással nem rendelkező egyének eddig is korlátlanul létesithetettek vég* rendeletet, adás-vételi szerződést, osztály egyezséget, örök* ségről való lemondást és egyáltalán minden olgan okmányt, melyet törvényeink nem kötnek közokirati formához. Ezen jogismeret nélkül létesített okmányok szolgáltatják azon perek tekintélyes részét, melyeknek bíróság előtti kibogozása és tisztázása a bíróság működését megakasztja s amelyek miatt munkatorlódás áll be. Minthogy az említett perek a magyar falu vagyonjogi viszonyaiból táplálkoznak, a falu jogbiztonságát csak az nyújthatná, ha az igazságügyi Kormányzat törvényileg szabályozná és korlátozná a jegyzői kar által létesíthető magánmunkálatokat és abból kivonná az ingatlanokkal és az örökösödéssel kapcsolatos mindenféle okirat létesítését, mely aztán kizáróan ügyvédi tevékenységbe utaltatnék. Az ingatlan adás-vételeknek 1918. évi szeptember havi rendé* deleltél okmány létesítéséhez való kötése igazolja, hogy az ezen rendelkezés folytán létesült perek mindegyike onnét ered, hogy a hozzá nem értő egyének kontárkodása a felek akaratát helytelenül vagy a rendeletbe ütköző módon foglalta irásba. Az ügyvédi kényszer annál is indokoltabb, meri a tervezet szerint okirati kényszerhez fűzött jogügyletek a jogi élet bonyolultabb kérdéseihez tartoznak. Figyelmen kívül hagyva az ingatlan ügyleteket, melyeknek okirati kényszerét a 4420—1918. M. E. számú rendelet már szabályozta, a három évnél hosszabb bérleti és haszon* bérleti szerződések, ajándékozási igéret, alapítvány, továbbá a szakasz 6., 7., 8. pontjaiban említett és igen bonyolult természetű megállapodások mind olyan magánjogi kérdések, melyek jogi készültséget tételeznek fel. A tervezetnek jelen* legi formájában való törvényre emelése csak szaporítani fogja a perek számát, amint emelte a nagyérdekü vagyon* jogi perek számát az említett 1918. évi rendelet is, amit pedig az ügyvédi . kényszer bevezetésével elkerülni lehe* tett volna. A közokirati kényszer kiterjesztése a 10. § II. részé* ben foglalt ügyletekre vonatkozóan tisztára ügyvédellencs, mert ezen ügyletekre vonatkozó okiratokat eddig is bárki készíthette és nem merült semmiféle különös ok, hogy az ezen pontban részletezett ügyletek közokirati kényszerhez köttessenek. A felek érdekét az szolgálná inkább, ha ezen okmányok készítése ügyvédi kényszerhez köttessék, mert ezáltal megelőztetnék sok károsodás, melynek a felek eddig ki voltak téve. Dc nem indokolt, hogy ezek készítésétől a megnövekedett számú és megélhetési nehézségekkel küz* ködő ügyvédi kar elzárassék, Az ügyleteket kötő közönség nem szívesen tárgyal közjegyzőkkel, mert ezeknél hiányzik az érintkezés közvet* lensége, mellyel a fél ügyét ügyvédjénél megbeszélheti és mert a közjegyzői irodák hivatali beosztásuknál fogva hiva* | tálnak és nem ügyletet lebonyolító irodáknak tekintetnek.