Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A peres eljárás és végrehajtás gyorsitásáról

Í2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (ÍÍ2) Ily körülmények között egyre időszerűbbé válik a peres eljárás és a végrehajtás gyorsításának kérdése. Különösen az u. n. behajtási perek esetében merül fel e kérdés. Vizsgáljuk már most azokat a módokat és eszközöket, amelyek a peres eljárás és végrehajtás gyorsitása szempontjából célszerűnek mutatkoznak. Könnyű kritizálni a meglévő állapotokat minden téren, megoldásokat javasolni, célravezető eszközöket és módokat ajánlani azonban annál nehezebb. n. A túlzott bírói méltányosság a nehéz gazdasági helyzetre való tekintetei olykor a teljesitésre 15 nap helyett most is 30—45 napot szab, pedig a szikratávíró, a rádió, az elektromosság korában a 15 nap is sok.2 Véleményem szerint elég lenne a teljesitési határidőt polgári perekben 10 napban, kereskedelmi és váltóperekben3 pedig 5 napban megszabni. Célravezető lenne a jogorvoslatokra, különösen a felebbezésre megszabott, úgyszintén a végrehajtási eljárásban meghatározott határidőket is hasonlóképen megrövidíteni. Az alaptalan és kétségtelenül csak a teljesités elhúzását célzó indokolatlan fellebbezések, igényperek, íelfolyamodások és előterjesztések beadását szigorúan, esetleg a perérték 10%-ig terjedhető birsággal kellene sújtani, különösen oly esetekben, amikor a megitélt követelés összegszerűsége, annak jogosultsága és lejárata nem vitás s a marasztalt alperes felebbezési indokainak alaptalansága nyilvánvaló, illetve a végrehajtási eljárás jogorvoslatait csak a teljesités illetve az árverés elodázására akarja felhasználni. Ezzel egyidejűleg alaposan ki kellene szélesíteni azoknak az Ítéleteknek a kategóriáját, amelyeket a biró felebbezésre való tekintet nélkül, — legalább 50% erejéig, — végrehajthatóknak nyilváníthat. A munkabéreken kívül ide lenne sorolandó a tartásdijak, nyugdijak és honoráriumok s a nem vitás összegű és bizonyított lejáratú vételárhátralékok ügyét tárgyazó perek nagy száma. A szellemi foglalkozások siralmas helyzetét javítandó, soronkivül kellene tárgyalási határnapot kitűzni az orvosi, ügyvédi, mérnöki honoráriumokat tárgyazó perekben s a végrehajtást is soron kívül kellene foganatosítani az ily ügyekben. Célravezetőnek mutatkozik ezenkívül az alaptalan és csak a teljesités kitolását célzó jogorvoslatok számának csökkentése végett a perek bizonyos, könnyen felsorolható és meghatározható kategóriájánál a felebbezések, továbbá a végrehajtás elleni felfolyamodások, előterjesztések igényperek érdemleges elintézését a már megitélt követelés 25—50%-ának 15 napon belül való birói letétbe helyezésétől függővé tenni. Ha alperes húzni akarja a teljesítést, ne tehesse ezt meg minden káros következmény nélkül. Minden gyakorlati életben működő jogász tudja, hogy mennyi alaptalan viszszaélés történik manapság e jogorvoslatok terén. Mindinkább terjed az a nézet, hogy e téren feltétlenül tenni kell valamit az egyre jobban elharapódzó visszaélések megszüntetésére. 3 Amikor még járhatatlan irszágutak, primitív közlekedési eszközök, nehézkes hitelviszonyok, nagy távolságok miatt még lassúbb volt a törvénykezés, amikor az üzleti forgalom csak a vásárokon bonyolódott le s készpénzhez, hitelhez jutni nehezen lehetett, talán indokolt volt a 15 napos teljesitési határidő, mely kereskedelmi és váltóperekben manapság már nem megfelelő. a Érdekes, hogy a váltófizetési meghagyásban az adós 3 nap alatti teljesitésre szólittatik fel, ha azonban alaptalan kifogásaival tárgyalást és Ítéletet provokál, már 15 napot kap a teljesitésre. Hol itt a logika? Köztudomású, hogy manapság a bíróságok a súlyos gazdasági válság következtében agyon vannak terhelve behajtási perekkel s ily körülmények közt egyes helyeken csak a kereset benyújtásától számított 1—2 hónap múlva tűznek ki határnapot a perfölvételre. Ideiglenes érvényű rendelettel kellene ezért szabályozni, illetve lehetővé tenni a délutáni tárgyalások átmenetileg való bevezetését, amint ez a külföld néhány államában régóta rendszeres és nem szokatlan dolog. Sőt az nem érintené a helyesen felfogott birói függetlenség lényegét, ha az igazságügyminisztériun minden egyes tárgyaló bírótól elvárná évente egy bizonyos számú ügy befejezését. Az ügyek lassú, nehézkes elintézése folytán olykor nagy kár éri magukat a peres feleket is, ugy pernyerés, mint pervesztés esetén.4 Azt hiszem, minden gyakorlati jogász osztozik abban a felfogásomban, hogy peres eljárásunk és végrehajtási eljárásunk gyorsítása végett mélyreható változások szükségesek. Perrendtartásunk hiányait és fogyatékosságait nem szüntette meg a nagy reményekkel várt perrendtartási novella sem. A kedvezményes illetékesség, — mellyel vele jár legtöbb esetben a gyorsabb behajtás, — biztosítva van a kereskedőnek, az iparosnak, de nincsen az orvosnak, a mérnöknek s'egyébb szellemi foglalkozásúnak. A csizmadia eszerint perelheti a csizma árával késedelemben lévő adósát üzlete helyének bírósága előtt, (illetve rendesen saját maga lakhelyén), de a mérnöknek az orvosnak esetleg hetekig kell tudakozódania, puhatolódzonia afelől, hogy adósa időközben hová költözött. Adott konkrét esetben tehát a szellemi és művészi munka ellenértékének behajtása hosszadalmasabb és nehezebb lesz, mint a kézműves munkabéréé. A festőművész, akinek sürgősen szüksége lenne a megrendelt és mér elkészített portrait honoráriumára, nem perelhet a megrendelés, illetve a műterem helyén, hanem perlés előtt kénytelen a megrendelő lakhelye után kutatni, mert nem részesül abban a perrendi kedvezményben, mint pl. a szobafestő, aki a szobafestésért adós munkaadóját a saját maga lakhelyén perelheti és nem kénytelen az adós távollévő bíróságához fordulni, nem kénytelen előzőleg puhatolódzásokat folytatni elköltözött adósának ujabb rendes lakhelye iránt. Elég, ha cimét tudja, hogy alperesnek a keresetlevél szabályszerüleg kézbesíthető legyen. De már a budapesti orvos nem perelheti vidéki illetőségű, illetve vidéken lakó páciensét a fővárosban, ahol őt megoperálta, vagy gyógykezelte hanem az illetékes vidéki bíróságnál lesz kénytelen keresetlevelét benyújtani. Egy ily esetben, amikor vidéken folyt a per s az illető tanársegédnek a negyedik vármegyébe kellett volna utaznia kihallgatásra s vagy két napot feláldozni, inkább lemondott 2 milliós követeléséről és abba hagyta a pert. Helyénvaló lett volna, ha a Pp. novella a kedvezményes illetékességet megadta volna a szabad szellemi 4 Tárgyaltam legutóbb egy 3 évig húzódó nagyobb örökösödési perben, melynek tárgya tekintélyes ingatlanvagyon volt. A perben álló felek közül egyik sem tudta biztosan, hogy melyiknek jut végeredményben a házas tanya és melyiknek a szántóföldek nagyobb hányada, az is vitás volt, hogy a kötelesTészre jogosított pénzben kapja-e vagy természetben kapja-e meg törvényes osztályrészét, mert máskép itélt az első és máskép a másodfokú bíróság. Mig a per folyt, a házat nem renoválták, a földeket nem trágyázták s mire vége lett a pernek, mindegyik örökös több-kevesebb kárt szenvedett a késedelem folytán. Mivel a leginkább vitás részt be sem vetették egy ideig, a közgazdasági, illetve állami érdek sem nyert végeredményben semmit, hogy egy nagyobb terület éveken át parlagon hevert. Ilyen és hasonló esetek adták kezembe a tollat, amikor e témáról értekezni kezdtem.