Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 szerű és jóhiszemű harmadik szerző tulajdonába, vagy birtokába ment át, a tömegnek a dolog értékét tartozik visszatéríteni a másik fél. (Apáthy) A reslitutio in integrum magában foglalja azt is, hogy amit a közadós a viszontteljesítés fejében kapott, a második félnek visszatérítendő, különben azzal a tömeg jogta* lanul gazdagodna. A tömeg jogtalan gazdagodása a határa a visszatérítés kötelezettségének. Amennyiben ugyanis a másik fél viszontleljesitése a tömegbe be nem folyt, vagy azzal a tömeg nem gyarapodott, nincs visszatérítési köte* lezettség, a másik fél követelését csak mint csődbitelező érvényesítheti követelését. Kralik szerint a 29. §. esetében, amikor is a másik fél az adóssal történt összejátszása foly* tán, tehát csalárdul szerezte meg a tömegnek visszatéri* tendő javakat, mint csődhifelező nem érdemel kielégítést. Ha a másik fél viszontteljesitése a tömegben felismerhetően, természetben meg van, az ugy téritendő vissza. A visszatérítés mértékére nézve a Kúria gyakorlata az, hogy amennyiben az a jogcselekmény hatálytalaníttatott, amelynek folyományaképen a másik fél a lefoglalt tárgya* kaf elárvereztette, csak az árverésen befolyt vételárat, nem pedig a tárgyak forgalmi értékét tartozik a tömegbe beszolgáltatni, ezt a véíelárí azonban egészében be kell szolgáltatnia, a végrehajtási, a lefoglalt ingók zárlati kezeléséi vei és elárverezésével felmerült költségeket le nem von* hatja s általában semmi olyan költséget le nem lehet vonni, amelyek nem esnek ama kezelési költségek tekintete alá, melyek a csődtömeget terhelhetnék. A megtámadás folytán a csődtömegre visszaszá'.lott ingatlanba beépített egész összeg a vevőnek abban az esetben is visszatérítendő, ha az időközben megtartott árveré sen a becsértéknél kevesebb vételár esett el. (C. 2092—1903) A megtámadási perben a megtámadott vételi szerződés tárgyát képező ingatlanba vevő által lett jobbítások vissza* ítélése iránt előterjesztett viszonkereseí alapján a jobbítási összeg azon arány szerint mondatott ki visszatérítendőnek aminő arányban állott az ingatlannak az eladás idején volt értéke az elért árverési vételárhoz. (Bp. T. 4143—1902.) A jóhiszemű szerzővel szemben sokkal enyhébb a törvény álláspontja, ö amit a közadósnak viszteher nélküli ügylete folytán kapott, csak annyiban köteles visszatéríteni, amennyiben a kapott tárgynak, vagy értékének még birtokában van. A törvény a jóhiszemű szerzés lehetőségét csak a 28. §. 1. pontjának és 3. pontja első mondafának ese* ieire engedi meg. Nem is szenved ez kétséget a 27. §., a 28. §. 2. pontja és a 29. §. eseteiben, mert mindegyik esetébe a megtámadhatóság előfeltétele a rosszhiszeműség. A 28. §. 3. pontjában azonban erről nem fesz említést s mivel a 33. §. jóhiszemű szerzőként kifejezetten csak a megajándékozottat emliti a 28. §. 3. pontjának többi ese* leiben kizárja a jóhiszemű szerzés lehetőségét. Minthogy azonban a házastársak közötti jogügyletek jóhiszeműségét általában nem zárja ki, sőt azt a 28. §. 2. pontjának második fordulata szerint azt megengedi, jóllehet az 1. pont „viszteher nélküli" kifejezését használja a 33. §. 1. bekez* dése, a 28. §. 3. pontjának első mondata szerinti ajándékozást is alá lehet vonni, mert kétségtelenül magában fog* lalja azt is a viszteher nélküliség gyűjtőfogalma. A külömb* ség nézetem szerint a kettő közölt, mint azt már a 28. §. ismertetésénél említettem, épen a 33. §*a szerinti visz* szatéritésnél domborodik ki s az, hogy a megajándékozott házastárs rosszhiszeműnek vélelmezendő s ő tartozik bizonyítani jóhiszeműségét, hogy csak annyiban legyen köteles visszatéríteni amit ajándékozás utján szerzett, amennyiben íényleg gazdagodott, vagyis a kapott dolognak, vagy ^értékének még birtokában van. , . Csf. 34. §. A 33. §. eredeti állapotba való visszahelyezésre irányuló rendelkezését kiegészíti a 34. §. azon rendelkezése, hogy ha a megtámadott teljesítés tárgya visszaadatik, a teljesítés alapját képező követelés ismét hatályba lép. A külömbség a 33. §. 2. b. utolsó mondata és a 34. §. között mindössze csak az, hogy az előbbi a visszatérítés folytán keletkezett uj követelés, utóbbi esetben azomban a teljesítés előtti követelés éled fel, mely alapját képezte a megtámadott fizetésnek, szolgáltatásnak. Cst. 35. §. A jogutód ellen a megtámadási jog gyakorolható: 1) ha a jogutód a szerzés idejekor tudta, hogy a jog cselekmény a hitelezők kijátszása végett történt. 2) ha a jogutód a 282. pontja alatt érintett személyek közé tartozik és igazolni nem képes, hogy a szerzés ideje* kor tudomással nem bírt azon lénykörülményekről, melyek miatt a jogcseiekvény az ő jogelőde ellen megtámadható lelt volna. Az örökösök, mint jogutódok ellen a jogcselekvény a fentebbi korlátozások nélkül támadható meg. A megtámadási jognak a vagyontalan közbenjárók által való meghiúsítása elleni megvédése e szakasz célja. Az 1. és 2. pont a szinguláris, a második bekezdés az unversális successióra vonatkozik. A szinguláris successió megtámadhatóságának alapfeltétele, hogy a jogelőd szerzése megtámadható legyen. A második feltétel, a jogutód az előbbi feltételről tudomással bírjon. Az első pont „kijátszása" kifejezése miatt, mivel ezt a kifejezést a cst 2f—29 §*ai nem használják, eltérőek a vélemények, hogy mit kell e szó alatt érteni. Kralik és Apáthy a kijátszás szóban nagyobbfoku csalárdságot értenek, továbbá a német törvény alapján a 29. §. károsító célzatát vélik a jogutód elleni megtámadna* íóság feltételéül. Bernhard nem tesz különbségei s a 27—29. §*ok összes rosszhiszemű eseteit érti a kijátszás kifejezés alatt. Én ez utóbbi nézetet találom helytállónak, egyrészt azon oknál fogva,, mert ellenkező esetben a 35. §. alig érné el célját, másrészt, mert a 35. §. 1. pontja a hitelezők kijátszására irányuló szándékot csupán a közadós részéről kívánja meg, a 29. §. esetében pedig ennek a másik fél részéről is fenn kell forogni, továbbá a 2. pont azon szö* vegezéséből következtetve, „tudomással nem birí azon ténykörülményekrő, amelyek miatt a jogcselekvény az ő jogelőde ellen megtámadható lett volna", mely fehát álfa* Iában emliti a megtámadhatási okokat. Harmadik feltétele a singularis successor elleni meg* támadási jognak, hogy saját jogszerzésekor kell rosszhi* szemben lennie. Az első pont esetében a rosszhiszeműség bizonyításának a terhe a tömeg képviselőjén nyugszik, a második pont szerint a 28. §. 2. poafja alatt érintett személyekkel szemben a rosszhiszzmüség vélelmezhető, ellenkezőjét ők tartoznak igazolni. Nem elég világos a 2. pont első mondata: ,,ha a jogutód a 28. §. 2. pontja alatt érintett személyek közzé tartozik. A 28. §. 2. pontja ugyanis a közadós közeli roko* nait sorolja fel s így kétségessé válik, hogy a törvény ezeket, vagy a közadósíól szerző jogelőd rokonait érfue. Ugy a közadós, mint a másik fél rokonairól felte* hető, hogy tudomással birtak azon lénykörülményekről, melyek miatt a jogcselekvény a közvetlenül a közadóssal jogviszonyban levő, u. n. másik féllel szemben fenforgó megtámadási okokról, azért mindkettőnek a rokonait kell a 35. §. 2. pDntja alá vonni. Á jogelid és jogutód a megtámadási jog szempont* jából egyetemlegesen felelősek. A megtámadás joghatása a jogulóddal szemben ugyanaz, mint a jogelőddel, ti. lar*