Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET óvás felvétele után teljesilelt fizetés nem esik a est. 30 §* ának tekintete alá. (C. 1450—1902.) A fizetés hiánya miatt kellő időben felvett óvás által a viszkereseíi igény már megszereztetvén, az óvás felvétele után a váltóelfogadó közadós által felajánlott fizetés vissza* utasitása a viszkereseí elvesztését már csak azért sem von* halja maga után, mert a váltótörvénynek a névbecsülési fizetésre vonatkozó rendelkezései analógia utján az elfő* gadó, vagy más váltókötelezett által felajánlott fizetés visz* szautasitása esetére ki nem terjeszthető s mert az óvás fel* vétele után valamely csőd alatt nem álló váltókötelezett ál* tal felajánlott fizetés visszautasításának is csak az lehet a következménye, hogy a váltóbirtokos késedelembe jő, el* veszti a később lejáró kamatokhoz való igényét és a vál* tóadással szemben a fizetés el nem fogadása által okozott kárért felelőssé válik, de nem veszti el a fizetést felajánló váltóadós követői elleni >viszkereselét. A törvény csak a jóhiszemű váltóforgalmat védi^ nem védi azonban azt, amelyik a hitelezők megkárosítására irányul. Kérdés azonban az, hogy mikor lehet szó rossz* hiszemü vállóforgalomról, kik lehetnek rosszhiszemű forgatók. Abból, hogy a törvény az utolsó viszkereseítet teszi felelőssé a tömeggel szemben arra az esetre, ha a váltó* hitelező a 30. §. 1. bek. rendelkezésének megfelelően meg* lámadhataílanul elfogadhatja a közadóstól a fizetést, követ* kezik, hogy a törvény a váltókötelezettség megalapítása körüli rosszhiszeműséget kívánja, ami természetes is, mert ha a megalapítás jóhiszeműen megtörtént, pl. idegen vál* lónál ugy a kibocsájíó, mint az intéz vényes jóhiszemű volt, az inlézvényest visszkereseti jog illeti meg a kibocsátó ellen, ha az intézvényezetl nem fizet, mely visszkereseti jogát el* vesztené, ha a felajánlott fizetést el nem fogadná az intéz* vényezeit csődje tudatában, ö léhát a 30. §. 1. bekezdése értelmében elfogadhatja a közadóstól megtámadhalallanul a fizetést, ha az fizetni akar, minélfogva a hitelezőkre abból sem háramolhaíik veszély, ha az intéz vényes a váltói lovább forgatja az intézvényezetl csődje tudatában, lévén a váltó* kötelezettség megalapítása jóhiszemű, mert a hitelezőkre nézve közömbös az, hogy a közadóstól ki veszi fel a fizetést, maga a rendelvényes vagy a későbbi váltójogosult, ha a rcndelvényes megtámadhatatlanul fogadhatja el a fizetést, ok nélkül való volna ily esetben a forgatás jogát meg* akasztani. A vállóköíelezeltség megalapítása körül azonban nemcsak a kibocsátó és rendelvényes, hanem harmadik személy is lehet rosszhiszemű, aki lehet valamely forgató, vagy a váltón nem szereplő személy is (Kralik), akinek érdekében a váltó továbbadalott, aki természetesen nem lehet más, mint akinek érdekében a váltó kötelezettség meg leli alapítva s ily esetben a kifizetell váltóösszegért az felel, mert ezáltal ő gazdagodott. Találóan jegyzi meg erre vonat* kozóan Kralik, hogy „különösen minálunk mindennapi az eset, hogy a váltó keletkezésénél a kibocsájtó és az első forgató volíaképen csak kezesei a váltóbirtokosnak és hogy az, aki az összeget utódjától felveszi, vagy nem is szerepel a váltón, vagy álnév, esetleg megbízott által van rajta, ha tehát £2 a váltókötelezettség megalapításakor az adós vál* ságos helyzetéről, a csődnyiíási kérvény beadásától, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudott, a kifizetett váltóösszegéri ő felel. * Míg tehát az első bekezdés a jóhiszemű váltóforgalmat, addig a második bekezdés a csődhilelezők érdekeit védi az első bekezdésben biztosított visszaélések ellen. Csí. 30. §*a. Azon körülmény, hogy a közadós ellen végrehajt* ható határozat, vagy egyesség kelelkezelí, vagy, hogy a végrehajtás elrendeltetett, vagy foganalosillalolí, a jogcselek* mény, megtámadhatóságát ki nem zárja. A jogcselekmény hatályon kivül helyezésével a határozat, vagy egyesség is hatályát veszti. E szakasz beiktatásával a törvényhozó annak akarta elejét venni, hogy a megtámadható jogcselekmény ünne* pélyes formába való öntésével a megtámadási jog gyako* rolhaíása meghiusithaló legyen s e cél elérése érdekében nem lüri meg azt sem, hogy a jogcselekmény alaki meg* erősítése a megtámadási jog gyakorlását hosszadalmasabbá lehelné, ezért a megtámadási jogot egyenesen a jogcselek* mény ellen kell irányítani s annak hatályon kivül helye* zésével a határozat, vagy egyesség is hatályát veszti. E szakasz szövegéből arra lehetne következtetni, hogy a megíámadhatatlan jogcselekmény érvényesítése foly* tán, bár a materialis csőd tudatában kieszközölt birói zá* logszerzés, birói árverés utján való biztosítás, avagy kielé* gilés szerzés meg nem támadható. Ez azonban nem így áll. A törvény csak az anyagi jogon alapuló igényekel védi s erre az álláspontra helyez* kedett a Kúria a már előbb ismertetett 56. sz. polgári döntvényében. Cst. 32. §. A jelen törvénynek a jogcselekvények megtáma* dására vonatkozó határozatai az örökösnek a hagyatékot tárgyaló jogcselekvenyeire is alkalmazandók, ha a hagyaték ellen nyiítalik csőd. Gyakorlati szempontból nehézségeket gördítene a hitelezők elé, ha a közadós elhunytával először örököseit kellene kikutatni, hogy a közadós cselekményei alapján és természetesen csak a hagyaték erejéig ellenük csődöt nyittathassanak, azért a törvény rendelkezése alapján a hitelezőknek a csődnyitás iránti kérésükkel a hagyaték ellen lehet támadni. Az örökös tudvalevően az örökhagyó jogaiba lép, kötelezettségei át is terhelik, azért miként a közadósnak, ugy neki sem szabad a hitelezők elől a kielégítési alapot elvonni, ha ezt teszi a törvénynek a jogcselekvények meg* támadására vonatkozó határozatai vele szemben is alkal* mazandók, e rendelkezése folytán e szakasz mintegy ki* egésziti a cst. 26. §.*ának azon rendelkezését, hogy megtámadás tárgyát a közadós jogcselekményei képezik. Csl. 33. §*a. ,, Az, ami a megtámadható jogcselekvény által a köz* adós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek vissza* térítendő; de a jóhiszemű szerző azt, amit a közadósnak viszteher nélküli ügylete folytán kapott, csak annyiban köteles visszatéríteni, amennyiben a kapott tárgynak, vagy értékének még birtokában van. Másrészről az, amit a közadós visszontteljesités fejé* ben kapott visszatérítendő, amennyiben nem igazoltatik, hogy a viszonieljesifés a tömegbe be nem folyt illetőleg, hogy az a viszonteljesiíés által nem gyarapodott. Ez eseten kivül a fél csak mint csődhitelező érvényesítheti követelését." E szakasz a megtámadási keresetek joghatásait ha* lározza meg. Már előbb emiitettem, hogy a megtámadhatóság is eredeti érvénytelenségen épül fel s a semmiségtől csak abban különbözik, hogy előbbi nem ipso jure, hanem a felek akaratnyilvánítása folytán következik be. A megtámadás folytán tehát ugy kell tekinleni a jogcselekvényí, minlha meg sem történt volna, vagyis az eredeti állapotot kell helyreállítani. A visszatérítés mértékére nézve az általános magán* jognak a jó és rosszhiszemű birtokosra vonatkozó rendel* kezései irányadók, minthogy azonban a csődtörvény a megtámadási jogot általában a szerző rosszhiszeműségétől teszi függővé, a másik fél rendszerint rosszhiszemű bir* tokosként felel. (Apálhy, Kralik) Vissza kell tehát térítenie mindazt, ami a tömegből a megtámadható jogcselekvény által elidegenittetett, amennyiben az elidegenített dolog jog*