Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í06) is szervezett már meg ilyet — alig hihetőleg a-felségjog ellenére. Az 1868. évi t.-c. 3. §-ának pedig — szigorú jogászi tárgyilagossággal nézve a dolgot — amikor a kereskedelemnek és iparnak közvetlen előmozdítását teszi a kamarák hivatásává, nem nyújt lehetőséget állandó bíróságok megszervezésére. Újlaki ugyan rendkivül ügyesen fejezi ki magát, a „valóságos jogsegély, a követelések valóban behajthatása'' első tekintetre tényleg a legközvetlenebb kereskedelmi és ipari érdekek látszanak, valójában azonban mégsem annyira közvetlenek, mihelyt kielégítésük csak uj bíróságok felállításával érhető el. Uj állandó bíróságok megszervezése már túllépné a törvényszabta közvetlenség határát és határozottan közvetett intézkedés lenne. Ebben a tekintetben megint kormányunkkal vagyok egyező nézeten. Nem ok nélkül használta a törvényhozó a „közvetlenül" szót, sőt — ugy érzem — különös súlyt helyezett rá, mikor használta. Nem akarok itt számos példával rávilágítani a kérdésre, enélkül is éreznie kell mindenkinek, hogy közvetve sok minden előmozdíthatná a kereskedelem és ipar fejlődését, aminek a kamarák részéről történendő keresztülvitele egyenesen abszurdum-számba menne. Áz Iparjogvédelmi Egyesület tagjaiból és más kiváló jogászokból fenti kérdésnek a megvilágítására alakított bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy — mivel a választottbirósági eljárás népszerűsítése, különösen kereskedői és ipari körökben, sürgős közérdek — ne az állandó kamarai választott bíróságok felállítását szorgalmazzuk hiába, hanem keressük ehelyett olyan közbenső ideiglenes megoldást, mely a választott bíróságok intézményesítését később talán magától fogja lehetővé tenni. Ez a cél elérhető a jelenleg érvényben levő perrendtartás alapján is. Perrendtartásunk ugyanis a választott bíróságok kikötésénél teret enged a felek szerződési szabadságának, bizonyos korlátok között. A feladat tehát abban állott, hogy „ezen korlátok betartása mellett a felek olyan kikötéseket tegyenek, melyek minden kétséget kizárólag biztosságot nyújtsanak arra, hogy ezt a választottbirósági kikötést utólag egyik fél se támadhassa meg."z Ez az álláspont fedi a kormány álláspontját is. Mármint az igazságügyi kormányunkét. (A kereskedelemügyi minisztérium t. i. pártolta az intézményesítést, de —~ elsősorban igazságügyi kérdésről lévén szó — deferált az igazságügyminisztériumnak.) írásban lefektetve ezt az álláspotot nem ismerem ugyan, de a háború előtti igazságügyi kormány a maga nézetét csaknem ugyanígy szögezte le. Természetes is ez. Kétségen felül áll, hogy a kamarák a szerződés tárgyáról szabadon rendelkezhető feleknek (státusházassági stb. ügyek tehát kivételek), ha ügyük meghatározott vitás ügy vagy valamely meghatározott jogviszonyból jövőre keletkezhető vitás ügy (Pp. 767. §.), a választottbirósági szerződés anyagi érdektől mentes irásbafoglalása s magának a bíróságnak a perrendtartás érteimében leendő megalakítása körül, mindentől és mindenkitől függetlenül segítségükre lehetnek és. a már megválasztott bíróságokat adminisztratív ügyeik vitelében támogathatják. Ez így, tényleg nem is joguk már a kamaráknak, hanem hivatásuk, másszóval kötelességük az 1868 : VI. t.-c. fentebb idézett §-a alapján. Ez már csakugyan közvetlen előmozdítása a valóságos jogsegélynek, a követelések valóban behajthatásának, mint a kereskedelmi és ipari fejlődés lényeges előfeltételeinek. * Baumgarten Nándor, cgj-etemi tanár.. Mert, ha semmi törvényes akadálya annak, hogy én mint magánember bárki hozzámfordulónak választottbirósági elnököt vagy bírákat ajánljak, a szobámat a tárgyalások helyéül felkínáljam, a törvénykönyveimet használatra átengedjem s esetleg még a szükséges irásos megjegyzést is szívességből' elkészítsem, mennyivel inkább megtehetik mindezt a kereskedelmi és iparkamarák. Állandó kereskedelmi választott bíróságaink egyelőre nem lesznek, vagyis ma még senki' sem köteles magát a kamarák jóakaratú és minden tekintetben cél-szerű támogatásának alávetni, de ki lesz az, aki súlyos erkölcsi testületek önzetlen fáradozásainak, értékes tapasztalatainak az eredményeivel, felvilágosításaival, tanácsaival ,segítségéével élni nem akar'?! Ki fog az ismerőséhez menni, hogy ajánljon alkalmas elnököt vagy megfelelő bírákat, mikor a kamaránál készen kapja á1 legkiválóbb birák, kereskedők, iparosok, szaktanárok névsorát, akik az elnöki vagy bírói tisztség elvállalására már előre készeknek nyilatkoztak (a visszautasítások sorának tehát a fél nincs kitéve) s akiknek rátermettségét, ügybuzgóságát, szaktudását és feltétlen pártatlanságáta kamara garantálja a maga egész erkölcsi súlyával. Ki megy majd az ismerőséhez, hogy a tartaniára engedjen át egy szobáját, mikor a kamara hajlandó ideális tárgyaló helyiségeket rendelkezésére bocsátani a nap bármely szakában. S ki fogja a barátját felkérni a választott bírósági szerződés megfogalmazására, mikor a lehető legnagyobb gonddal megszerkesztett, sokfelől megvitatott és tökéletesnek itélt szer- ződések űrlapjait kaphatja meg készen a kamaráknál. Ahogy ma a barátjához fordulhat bárki, ugy fordulhat és forditljon is ugyanolyan bizalommal ezentúl a kereskedelmi és iparkamara főtitkárához, illetőleg megbízott titkárához. Csináljanak ebből azok, akik élni akarnak a választott bíróság előnyeivel, szokást. Ez a szokás lesz a legbiztosabb módja annak, hogy kialakuljanak, intézményessé véljanak és a kamarák mellett az állandó választott bíróságok* Nem baj, ső jó szerintem az, hogy az eljárás előbb átesik a kezdet nehézségein, kifejlődik, megbecsültté és respektálttá válik s csak betetőzése, szentesítése lesz az intézményesítés — később, de nem sokára. Ahogy Balogh Jenő írja 914-ben: „Célszerűnek mutatkozik, hogy a választott bíróságok ezidőszerint a polgári perrendtartás rendelkezései alapján és annak keretén belül létesüljenek és működjenek. Ha aztán a gyakorlatban kitűnnék, hogy ez a szabályozás nem kielégítő, akkor majd meg lehet fontolni azt, hogy milyen további törvényhozási rendelkezések volnának esetleg szükségesek a választott bíróságok fejlesztése éredekében. , # * A lényegét a választottbirósági eljárásnak én abban látom, hogy a szakértők maguk lesznek a birák. Ők hozzák majd meg az ítéletet, illetőleg (ugyancsak ez lesz a gyakoribb eset) ők fogják létrehozni a felek közt az egyezséget. A szakértelem fog dominálni az eljárás minden fázisában. A rendes bírósági eljárásban a bíró meghallgatja a szakértőt, azután — elbocsátja. Ha szükséghez képest újból meghallgatja, akkor is, egy bonyolultabb ügyben egyes részletkérdések akárhányszor megvilágitatlanul fognak maradni előtte. Vegyünk például egy építkezési pert: ki kívánhatja attól a bírótól, hogy ugy értsen a 4 A jelenlegi budapesti választott bíróság hivatalosan: „A B.udapesti Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával müködö .Választott Biróság". (Nem-,.állandó.")