Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 „tribunal de commerce'', a kereskedelmi törvényszék elé tartoznak. Tőzsde-biróságok is vannak Franciaországban is, ezeket azonban a felek külön megegyezéssel veszik csak igénybe. Egészen speciális választott biróságok külföldön s különösen a nyugati államokban az u. n. „arbitrációs bizottságok", fraciául „Chambres arbitrales", angolul „Arbitration Chambers." Elsősorban kereskedők közt felmerülő vitás kérdéseket döntenek el, de nem Ítélettel, hanem egyszerű véleménnyilvánitással. Határozataikban mindössze annyit mondanak ki — ezt természetesen jól megindokolva — hogy a vitás kérdésben a felek közül A-nak, illetőleg B-nek az álláspontja a helyes. Békeszerető, jóhiszemű felek fordulnak hozzájuk, akik szeretnének ügyükben tisztán látni, megtudni a tárgyilagos igazságot, perelni mégis nem akarnak. A bizottsgi határozatnak szerződés jellege van, melynek foganatositására a rendes biróság előtt kell a győztes félnek, ha a szükség ugy kivánja, a pert meginditani. Tengerentúli országokban (főként angol impérium alatt), ahol gyakoriak az áruüzletből származó ellentétek s különösen fontos ezeknek minél gyorsabb elsimitása, a „survey"-k intézménye helyettesiti a most vázolt arbitrációs bizottságokat. Ezek helyenként ad hoc bizottságok, helyenként ellenben s ez a gyakoribb eset, állandó szervei a kereskedelmi és iparkamaráknak. Három vagy öt tagból állanak. Megalakulásuk módja nagyjából ugyanaz, mint a tőzsde-biróságoké. Különösen nagy a jelentőségük azokon a helyeken, ahol a kereskedői tisztesség nincs túlságosan kifejlődve s a vevő gyakran él teljesen alaptalan kifogásokkal. „Chicaneur"-öknek hivják ezeket a rosszhiszemű, gyenge kereskedői erkölcsű vevőket, amilyenek különöse a hinduk közt vannak bőven. Rendkivüli könynyebbségük, minden bizodalmuk és hathatós segítségük az európai eladóknak ezek a surveyk. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Zsűrijét s a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján működő versenyügyi Kamarai Választott Biróságok intézményét kell még pár szóval jellemeznem, annál is inkább, mert ez a két más-másfaj táj u választott bíróságot a gyakorlatban sokan és sokszor összetévesztik. Az Iparjogi Szemle igyekszik a tévedéseket 1926. júniusi számában a két intézmény különböző céljának és rendeltetésének tömör összefoglalásával eloszlatni. „A Zsűri: birói hatósági megkeresések és hivatalból észlelt aggályos üzleti eljárások esetében, az egyes konkrét ügyekben, a kamara véleményező szerve. A zsűri véleményét a kamara kiküldötte közérdekű felszólalás alakjában érvénj^esitette a biróságok előtt, avagy a felekkel való közlés utján. — A zsűri .véleményének (erkölcsi megítélésének) az utóbbi esetben az érdekképviseletek utján szerez érvényt azzal, hogy a renitens elemeket a biróság elé állíttatja. A Kamarai Választott Biróság a sértett fél megkeresése esetében megfellebbezhetetlen Ítéletet hoz. Felek a zsűri-tagok sorából választanak egy-egy birót, és e választott bírák közös egyetértéssel választanak elnököt az igazságügyminiszter által kijelölt birák sorából. A mulasztó fél helyett, avagy a választott birák meg nem egyezése esetében a birót, illetve elnököt a budapesti kir. törvényszék elnöke jelöli ki. Míg tehát a Zsűri véleményt (erkölcsi megítélést ad, addig a Kamarai Választott Biróság ítél." Eloszlathatja még a gyakori tévedéseket a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. 44. §-a is, mely ezeket mondja: „A kereskedelmi és iparkamarák a tisztességtelen verseny kérdésében felmerült viták felett döntő választott bíróságokat létesítenek. E választott biróság hatásköre csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést, ennélfogva a kereset csupán abbanhagyásra irányul. A felperes az ilyen ügyben keresetét szabad választása szerint akár az illetékes törvényszékhez, akár e választott bírósághoz adhatja be. A választott biróság Ítélete ellen közléstől számított három nap alatt felfolyamodásnak van helye ahhoz a kir. Ítélőtáblához, amelynek területén a kereskedelmi és iparkamara székhelye van." * Ausztriában, Németországban és Svájcban (tengerentúli államokat nem is említve) régóta sikerrel működnek állandó választott biróságok a kereskedelmi és iparkamarák kebelében. Megszervezhetnének-é ilyeneket a magyar kereskedelmi és iparkamarák törvényes hatáskörükben, a kamarai törvény alapján? Kéri ny. kúriai biró szerint: „Ha a törvényben, vagyis az 1868. VI. törvénycikkben az erre vonatkozó jogkör kifejezett kiemelését keressük, ez persze sikerre nem vezet, mert a törvény 3. §-ának a—g) pontjaiban a választott biróságok megalakításáról expressis verbis említést csakugyan nem tesz. Ámde ha a törvénynek intézményes célját és rendeltetését tekintjük, mely gyökerében a kereskedelmi és ipari érdekek kiszolgálásában áll, mi sem lehet útjában annak, hogy a kereskedelmi és iparkamarák perrendszerü választott biróságok alakítását az érdekkörükbe tartozók részére megkönnyithessék. Az pedig legelemibb kereskedelmi és ipari érdek, hogy a pervitel gyors és olcsó legyen. Amikor tehát az 1868. VI. tc. 3. §-ának a) pontja a kamarák hivatásává teszi: „egyáltalában a kereskedelem és ipar fejlődését közvetlenül előmozdítani", nem férhet kétség ahhoz, hogy a perek lebonyolításának választott biróságok utján előmozdítása hivatásuk körébe tartozik. Nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy a kereskedelmi és iparkamarák kebelében választott biróságok szerveztessenek."2 Újlaki szerint: „A kamarák törvényes hatásköre a kereskedelmi és ipari érdekek előmozdítása. Van-é nagyobb érdek ebből a szempontból annál, hogy a kereskedők és iparosok valóságos jogsegélyben részesüljenek, követeléseiket valóban behajthassák. A helyes felfogás szerint nem ahhoz kell törvény vagy rendelet, hogy a kamarák választott bíróságokat alakithassanak, hanem — a kamarai és perrendi törvények mellett — ahhoz kellene uj törvény, hogy a kamarák attól eltiltassanak. A kormány meghallgatása jogi nézőpontból egyáltalán nem követelmény, csupán a szükséges harmónia végett kívánatos". Igazságügyi kormányunk t. i. a választottbirósági rendszert intézményesítené, a kamarák keretén belül állandósítani nem vagy legalább is egyelőre nem akarja. Én szívvel-lélekkel foglalok állást a választottbirósági eljárás népszerűsítése mellett, az intézményes választottbiróságokat értékesebbeknek, a célnak megfelelőbbeknek tartom a nem intézményesítetteknél, s szeretném, ha inkább ma, mint holnap következhetnék be az intézményesítés, fenti felfogásokat osztani mégis nem tudom. De épen így nem tudom osztani igazságügyi kormányunk felfogását sem akkor, mikor azt tartja, hogy az állami biróság mellett párhuzamosan működő választott biróság intézményesítése a bíráskodás felségjogát sértené. Ausztriában, Németországban vagy Svájcban, hol a biráshodás felségjoga nemkevésbbé ismert fogalom, mint nálunk, régen fennállnak már a kereskedelmi és iparkamarák keretén belül az állandó választott biróságok, az 1870-es években tengeri kereskedelmi ügyekben hazánkban is igen eredményesen működött már a fiumei állandó választott biróság, s a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján jelenlegi kormányunk * Jogtudományi Közlöny, LXL óvf. 5. az.