Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - Iványi Béla: Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Juris keletkezése. Budapest, 1926. 135 l. [Könyvismertetés] - Benedetto Croce: A politika elemei [Könyvismertetés]

(97) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 dolgozataikkal, ismertetéseikkel Miíasovszky L., Míkalec A. és Uhlmann A* A Corporatío gyönyörű emlékünnepély keretében áldozott nagy védőszellemének, Rákóczinak Í926. évi április 27. napján. Krisztus legdícsőbb magyar vezérének fellobogó lelke ihlette Rákóczi uj lelkes követőit és a 250 év távlatából elővílágló Rákóczi vakító szelleme Corporatíónk „Cruce et Corde" jeligéjét igazán a maga fönségében és legszentebb példaadásában varázsolta elő. Az ünnepély fényes sikerét elősegítette leventéinknek Orosz E., Majoros I. Z., Uhlmann A., Czibere K. leventéknek sikeres közreműködése szavalatokkal és művésziesen kidomborított jelenetekkel. Az egész év szorgalmas működése egy ígéret a magasztos múlton csüggő ifjúságunk Trianont ledöntő szent elindulásának. Miíasovszky László a Focderatio Emericana seniora Iványi Béla: Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Juris keletkezése. Budapest 1926. Í35 1. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. A királyi decretumok összegyűjtése és kodifíkációja évszázadok fárasztó és szerfelett nehéz munkája volt. Hiába sürgették királyaink J 439-től kezdve a kodífikációt, ujabb és ujabb akadályok merültek fel e rendszeres munka végrehajtása körül. A vármegyék, városok nem rendelkeztek a decretumok teljes sorozatával és a kéziratban meglévő törvények is sokszor hiányosak, csonkák voltak. A szöveg nem egyszer annyira zavaros és érthetetlen a helytelen másolás következtében, hogy a bíróságok sokszor nem tudtak rajtuk eligazodni. Miután hivatalos gyűjtemény hosszú időn át nem létesülhetett, magángyűjtemények pótolták a collectío decretorum kodífíkációs irányát. A törvényeknek ilyen becses és értékes gyűjteményét állította össze nem hivatalos, hanem magánhasználatra Ilosvay István egri prépost, akinek gyűjteményét azután Mossóczy Zakariás nyítraí és Telegdy Miklós pécsi püspökök alapul vették, mikor í584-ben kiadták Nagyszombaton „Decreta, constítutíones et artículí regum ínclyti regní Vungaríae ab anno Domini, millesímo trígesímo quínto ad annum post sesquimíllesímum octogesímum tertium publícis comítís edíta" címen a mai Corpus Juris magvát. Hiába mutatták ki utóbb Kovachích Márton és fia József, hogy e kiadás tökéletlen, csonka és sok helyen hibás, a collectío decretorum átment a gyakorlatba, a bíróságok alkalmazták és egy utóbbi kiadó Szentíványí Márton 1696-ban már Corpus Juris Hungarící néven bocsátotta közre. Mossóczy Zakariásnak tehát hervadhatatlan érdemei vannak a körül, hogy a magyar Corpus Juris tényleg létrejöhetett. Mossóczy Zakariás eletéről és azokról a körülményekről, amelyek őt arra sarkalták, hogy Ilosvay István magángyűjteménye alapján nagy jogi tudásával és Telegdy Miklós lelkes segítségével közrebocsássa a magyar törvénytár magvát, eddig még nagyon keveset tudtunk. Iványi Béla dr. a debreceni egyetemen a jogtörténelem neves professzora vállalkozott arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia székfoglalójának keretében megismertessen minket Mossóczy Zakariás részletes életrajzával és munkájának jogtörténeti jelentőségével. A tudós szerző munícíosus lelkiismeretességgel a legcsekélyebb jelentőséggel bíró adatnál ís mindenkor a leghitelesebb forráshoz, a levéltári anyaghoz fordult és hangyaszorgalommal, sok tudással állítja össze a mozaíicszerü adatokat egységes képpé. Csodálatot keltő türelemmel kihámozta a Mossóczy család genealógiáját és a Mossóczyak szerepét a XVI. században. Majd bemutatja Mossóczy Zakariás életpályáját és ügyesen rávilágít azokra a motívumokra és életkörülményekre, amelyek jogi képzettségét előmozdították, vagy amelyek lelkére hatással voltak, hogy utóbb a királyi decretumok kiadásának szükséges voltáról meggyőzzék őt. A munka legszebb részének tartjuk azt a fejezetet, amelyben a mindenkori levéltári kutatás alapján álló lelkiismeretes s erző a hazai jogbizonytalanságot festi a XV—XVI. századokban és igy alkalmat talál, hogy rávilágítson arra, hogy mi késztette Mossóczy Zakariást munkájának összeállítására és kiadására. Itt kapjuk az első magyar Corpus Juris kiadásának hiteles és pontos történetét. A szerző végül külön fejezetben számba veszi még Mossóczy Zakariás könyvtára könyveinek számát és a könyvtár további sorsát, de ez a fejezet már csak kulturhístóríaí, vagy inkább bíblíógrafíaí jelentőséggel bír. A becses tanulmányhoz füzőtt függelék (82—Í35 11.) az értekezésben felhasznált, forrásanyagot nyújtja, Mossóczy Zakariás könvvtárának részletes leltárával. A tudós szerző eredeti levéltári kutatások alapján uj megvilágításba helyezte az első magyar Corpus Juris keletkezését és nagy érdemeket szerzett Mossóczy Zakariás lelkiismeretes, pontos, sőt aprólékosságig menő életrajzának tisztázásával és megírásával. Az eléggé szegény jogtörténetírodalmunkat egy jeles jogtörténeti tanulmánnyal gyarapította Bruckner Győző dr /C Benedetto Croce: A politika elemei. Ford. Révay I. Budapest. Franklin. („Kultúra és Tudomány") 113. lap. Kétségtelen, hogy Crocénak nagy része volt az olasz gondolat irányításában, világnézete elmélyítésében és kivált a mübirálat módszeressé tételében. Sokat dolgozott mint filozófus, kritikus és történetíró, mégsem hisszük, hogy nagyobb mértékben megtermékenyíthetné az egyetemes filozófiát, mert filozófiája nem egységes rendszer, hanem inkább „quaestioner" komplexuma, aztán a szubtilis megkülönböztetésekre való törekvése ellenére alapfogalmai vagy el nem fogadhatók (pl. mikor a filozófiát a történelem módszertanának nevezi, illetőleg a filozófia és történelem egységét vallja) vagy ingadozók, határozatlanok. Ezt tapasztalhattuk magyarra is lefordított „nagy esztétikájában" és az „esztétika alapelemeiben" (mert azon már tul vagyunk, hogy a művészetet tiszta kifejezésnek tekintsük, vagy a kifejezést, intuíciót, érzést stb. azonos fogalmaknak vegyük) és ez a vonása nyilvánul eléggé kirívóan a magyarul most jó fordításban elém került „politika elemei"-ben. Politikai pártállása tekintetében elég annyit megemlíteni, hogy a világháború első szakában Giolottival Olaszország neutralitása mellett foglalt állást, mikor azonban a mérleg serpenyője a háború felé fordult, elment ő is a senatusba, hogy a hadüzenet mellett szavazzon! Előttünk fekvő kis könyve nem egységes mű, hanem különböző helyeken megjelent felolvasások és cikkek gyűjteménye, melyeket igy csoportosít: Politika dióhéjban, a politika filozófiájának történetéhez, gazdaságpolitikai és etikai politikai történelem és végül egy politikai művelődési társaságról. Croce az emberi szellemnek három kategóriája helyett négyet vesz föl: a szépet, igazat, jót és hasznosat és ezáltal négy tudományágat kap: esztétika, logika, etika és ökonómia, mely utóbbihoz tartozik a