Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A Miskolci Ügyvédi Kamara évi jelentése az 1924. évről

MISKOLCI JOGÁSZÉLET az ügyvédi összeférhetetlenségről szóló intézkedéseket, részben az U. R. elavult rendelkezéseinek a gazdasági élet követelményéhez való alkalmazkodásával, részben és különösen a bírói s közigazgatási pályáról az ügyvédire átlépő ujabb kollegákra tekintettel — akik régi működésük helyén sok tekintetben és sokszor ínkopatíbílís működést fejtenek ki, — amely működésüknek a tételes törvényben szabályozott gátjai nincsenek. — Fel kellene ruházni legalább hivatali működése körében, az ügyvéd személyét és tevékenységét az immunitás jellegével; — amire az utóbbi időben egyes közigazgatási hatóságoknak intézkedései — habár szórványosan — nagyon rászolgáltak. A földbirtokreform kérdésében intézményesen kellene biztosítani a tulajkonosokat, hogy legalább a vonatkozó törvények által megnyirbált jogaik nyerjenek biztos védelmet az O. F. B. ítélkezésében. Az eddigi gyakorlat, sajnos, a törvény legtöbb védelmi rendelkezését cogtíníonálíssá teszi. És az Í924: VII. t. c. a Novella, csak növeli e részben a jogbizonytalanságot. A tulajdonjog védelme, a termelés folytonossága jogpolitikai és közgazdasági szempontból egyaránt kívánatossá tennék e téren ís a consolídálást. A bíróságnak a földbírtokreform eljárásba való beíevonása nem hozta meg a remélt eredményt: az ide beosztott bírák bírói functíó helyett legtöbbször közigazgatási irányt kénytelenek követni, — ahelyett hogy bíráskodást vihettek volna be a közigazgatásba, s nagyon helyén volna már a közigazgatási és birói teendők újbóli teljes elkülönítése. Ingatlan elidegenítés. A föídbírtokreformmal öszszefügg az ingatlan elidegenítésnek számos akadálya, amit az állami elővétel a hatósági jóváhagyás, stb. jelent s ami mind a szabad értékesítést gátolja. Nem akarunk politikába bocsátkozni, de be kell mindenkinek látnia, hogy bármily indokok szülték ís ezeket a rendelkezéseket: egy haladni vágyó, modern nép életében a gazdasági élet mozgását és fejlődését ily béklyókkal tartósan megkötni büntetlenül nem lehet. A jogorvoslatok megengedettsége terén nem egyöntetű a gyakorlat, e tekintetben a polgári perrendtartás készülő novellája bizonyára segíteni fog. A büntetőbíráskodás körében sajnálattal tapasztaljuk, hogy a politikai élet hullámai olykor-olykor Justítía istenasszony szobrának talapzatát ís nyaldossák; reméljük azonban, hogy a hullámok idővel elcsendesednek és az áradás nyomait lemossa a fokozódó konszolidátíó tiszta áramlata. A büntetőbíráskodás terén ez ídőszerínt különösen a csendőrségí nyomozatok sokszor hiányos volta hagy kívánni valót maga után. A sok sürgős igazságügyi feladat megvalósítása körében a jogrend helyreállításának kétségtelenül üdvösen haladó munkája után csak röviden mutatunk rá a kereskedelmi törvény, anyagi büntetőtörvénykönyvünk" reformjaira, valamint magánjogunk codífíkálására, — nemkülönben időszerűnek tartjuk már az immár í í év óta hatályon kívül helyezett esküdtbíróságok működésének életrekeítését és különösen azt, hogy sajtóvétségekben az esküdtbíróság ítélkezése haladéktalanul léptettessék életbe. A sajtó szabadságának korlátozása nem illeszthető bele mai iogállapotunkba, s amiként mindenképen helytelennek tartjak a közigazgatási hatóságok hatáskörének szélesbítését, annál inkább jogos az a kívánságunk, hogy a hírlapok terjesztése és betiltásának kérdésében kizárólag a független kír. bíróságok í télkezhesse nek. IV. Az ügyvédek helyzete. Vég nélküli panaszainkat az ügyvédi kar helyzetéről nem óhajtjuk részletesen pertraktáíní, mert az lebeg szemeink előtt, hogy csaknem minden foglalkozási ág — különösen a szabad kereseti pályákon — nyög a megélhetés súlya alatt s hogy mégis foglalkozunk az ügyvédek helyzetével, tesszük ezt azért, mert a mi bajaink orvoslása csupán kis jóakaraton muíík és e kis jóakaratot reméltük épen életre kelteni, kiváltani most, amikor a magyar ügyvédség ünnepet ült: a kamarai intézmény félszázados évfordulójának ünnepét. Nem, nem így gondoltuk a kamarák 50 éves fennállásának ünnepétf mi, akikről átment a köztudatba, hogy az ügyvédség nemcsak bátor harcosa a jog- és igazságnak, hanem minden társadalmi és közéletnek, a kultúrának és haladásnak fejlesztője. És nem így gondolta ezt akkori nagynevű ígazságügymíníszterünk J Pauler Tivadar sem, amikor az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot beterjesztette, mondván az ügyvédekről, hogy a jövő reménységét látja bennük. A háború, a forradalmak és az ellenséges megszállás miatt bekövetkezett ÍO év óta tartó általános gazdasági válságnak — tudjuk — számos sebesültje és halottja van, de e gazdasági harcban ís feltűnő jelenség, hogy a harc sebesültjei elsősorba a munka, különösen a szellemi munka s ezek között ís elsősorban az ügyvédi kar tagjai sorából kerültek ki. Érthető tehát, hogy az ügyvédi kamarák 50 éves országos jubileuma alkalmából abban merült ki az ünneplésünk, hogy panaszainkat kellett feltárnunk s az ország összes kamarái által ez alkalomból Nagyméltóságodhoz juttatott emlékiratban vázoltuk a magyar ügyvédi kar nyomasztó helyzetét. cHagyméltóságodnak több alkalommal tett nyilatkozataiból tudjuk, hogy bajaink ismeretesek a kormányzat előtt. De mert minden további késedelem és habozás helyrehozhatatlan károkat rejt magában, azért véljük szükségesnek ezen panaszainkat ezúttal is ismételni és rámutatni az oly kézenfekvő segítési módokra. A pálya túlzsúfoltságának megakadályozására semmi sem történik; az í92í : 27 t.-c. sem nem módosíttatott, sem hatályon kívül nem helyeztetett. A legtermészetesebb kívánság e mellett legalább annyi, hogy ha már a beözönlés zsilipjeit megnyitják, akkor bővíttessék az ügyvédi munkakör. E helyett a Jegyzői magánmunkálatok évtizedek óta sürgetett megakadályozása tekintetében semmi sem történt. És nem történt azóta. sem, hogy néh. Bernáth Géza, a kír. kuría nagytekintélyű volt másodelnöke már Í5 évvel ezelőtt a főrendiház egyik ülésében szóvátette azt, hogy egy állam sincs a világon, amely megengedné azt, hogy valamely egyén, akinek úgynevezett hatósági jogköre van, ugyanabban az ügyben, amelyben ezen ímperíumnál fogva eljár, egyszersmind jogi képviseletet ís elvállalhasson. A jegyő eljár gyámügyekben, hagyatéki ügyekben és mindezen ügyekben egyik vagy másik fél érdekében jogi képviseletet ís gyakorolhat. Kí ellenőrzi őket e jogképvíselet gyakorlásában, kí vonja őket az esetleges hiba vagy kár miatt felelősségre ? Senki. Csak mi ügyvédek és a bíróságok tudják mennyi elkerülhető és költséges pernek lehetne elejét venni azzal, ha az okiratok szerkesztése kizárólag az arra hívatott ügyvédi és közjegyzői karra bízatnék. E mellett a közigazgatás sima menete ís megköveteli, hogy a jegyzők teljes tevékenységüket ennek, ne pedig érthető emberi gyöngeségből a külön honoráriumot biztosító munkálatoknak szenteljék. A legkevesebb, amit Nagyméltóságodtól kérünk, annyi, hogy