Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A magyar anyagi büntetőjog jelen állapota [Könyvismertetés]

14 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (82) sokszor tüntettek ellene azon hallgatói, kik nem jártak szorgalmasan előadásaira és így jegyzetek hiányában nem készülhettek el megfelelően a vizsgákra. Tímon e tüntetésekkel nem sokat törődött, — folytatta búvárkodásait s í 902-ben meglepte a tudományos világot és hangos hallgatóit is monumentális alkotmány és jogtörténelmí tankönyvével. Még erősen emlékezetben van, mint hálás tanítványának, hogy mily tisztelettel tekintettek most tudós profeszorukra azok, akik még tegnap „írjon könyvet l" csatakiáltással zavarták meg előadásait. Nagy müvével mélyen szántott és nagy sikert aratott. Müve megjelent csakhamar németül is (J904.) és hat magyar kiadást ért, ami nagy terjedelme mellett (841 1.) nálunk igazán nagy ritkaság. A hazai és külföldi szakfolyóiratok nagy elismeréssel szóltak Tímon munkájáról, mely nemcsak tankönyv, hanem vérbeli tudós apparátus crítícusszaí készült alkotása is volt. Munkája hatodik kiadásának előszava után két lapon át közölte a könyvéről külföldön megjelent bírálatok jegyzékét. Már e jegyzékből is láthatjuk, hogy milyen érdemeket szerzett Tímon müvének német nyelven való megjelentetésével és milyen nagy hatást keltett a külföldi tudományos körökben az eddig teljesen terra íncogníta gyanánt kezelt magyar alkotmány és jogtörténelem ismertetésével. Munkája dogmatikus jellegű ugyan, de azért merő élet lüktet benne. A magyar szent korona, tan elméletét e munkában következetesen érvényesítette, miután külön kisebb, magyar és német nyelven megjelent tanulmányaiban ismételten kifejtette a szent korona intézményét és elvét. Meggyőzően és lángoló ihlettel mutatta be a magyar szellem legszebb alkotását : a magyar államegységett amely „a szent koronában jutott kifejezésre, amely a magyar nemzet palládiuma, a hazai föld főtulajdonosa és gyökere minden bírtokjognak", tehát a szent korona az integritás gondolatának letéteményese és ez a tan egész tudományos működésének is a koronája. Bruckner Győző dr, KÖNYVSZEMLE IS A magyar anyagi büntetőjog jelen állapota. Irta í Fínkey Ferenc egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia 1. tagja. Toldalék a szerző „A magyar büntetőjog tankönyve" című műve IV. kiadásának uj, rövidített lenyomatához. Budapest, Í923. Grill Károly könyvkíadóválíalata. 216 oldal. A mű a szerző rövidített tankönyvének uj kiadását egészíti ki s mai használhatóságát biztosítja. A Toldalék az Í9Í4—22. években létrejött uj magyar anyagi büntetőjogi törvényeket, a legújabb szakirodalmat és bírói gyakorlatot adja elő három szakaszban, azzal a rendszerességgel, mely a Tankönyvnek is sajátja volt. Az első szakaszban (í — Í5. old) a bevezető részekre vonatkozó módosításokat és pótlásokat nyújtja 7 §-ban Az első két §. a külföldi és a magyar anyagi büntetőjogi codifícatío és szakirodalom legújabb adatairól (Í9Í4—\922). ad becses tájékozást. A következőkben a szigorúbb uj büntetőtörvény kivételes visszaható erejéről, a pénzértékék. módosításáról, hazánk területi megcsonkításának a Btk. területi hatályára gyakorolt befolyásáról, a nemzetközi büntetőjog terén beállott változásokról tájékoztat. (3—5. §§.) A 6. és 7. §§-ban a kormányzó büntetőjogi védelmére és kiváltságaira vonatkozó jogszabályokat ismerteti és a katonai büntetőjog terén beállott változásokat mutatja be. A második szakaszban az általános részre vonatkozó módosításokat és pótlásokat közli. (17—94. old.) Az első fejezetben, mint a bűncselekmény dogmatikája körében felmerült ujabb mozzanatokat a világháború és a kriminalitás viszonyának s a fiatalkorúak kriminalitása ujabb alakulásának megvilágításával ismerteti. (8—9. §§.) A hazai büntetőjog szempontjából a világháború és a belforradalmak tanulságai gyanánt, mint a három legfőbb követelést emeli itt kí, hogy í. a felnőtt normális bűnelkövetőkre nézve az egyéni felelősség, az igazságos, szükséges és emberies megtorlás feltétlenül fentartandó, az abnormális (gyengeelméjü, alkoholista) és közveszélyes bűnelkövetőkkel szemben a megfelelő biztosító intézkedések, a fiatalkorúakkal szemben pedig a javítónevelés és a különböző profílactíkus intézkedések rendszeres kiépítése képezhetné csak a jövő büntetőjogi feladatát; 2. Btk.-ünknek a politikai bűntettekre, illetve bűntettesekre vonatkozó rendelkezéseinek gyökeres revízióját sürgeti; 3. legsürgetőbb teendőként a felforgató törekvések, a gyakorlati kommunizmus és a romboló anarchizmus kézzelfogható veszélyei ellenében a lehető leghatályosabb védekezést jelöli meg, mely feladatokat az Í92Í : III. (Á. t. v.) és még előbb az J920. évi XXVI. tc.-ek oldottak meg. A Í0. § ban a tényáíladék tanában felmerült adatokat ismerteti (szándék és gondatlanság, a büntetőtörvény nemtudása és a háborús tanulságok, mulasztási cselekmények, kísérlet, részesség, bűnhalmazat). A második fejezetben (íí —17. §§.) a büntetési rendszerben történt módosításokat tárgyalja, így beszél a büntetési rendszer kibővítéséről (a főbüntetések sorozata nem szaporodott, a mellékbüntetések sorába a vagyonelkobzás, vagyoni elégtétel és az Í920 : XV. tc. mellékbüntetései illeszkedtek be), a halálbüntetésről értekezik és rávilágít a háború és a proletárforrádalom tanulságaira. A pénzbüntetésről, vagyoni elégtételről, vagyonelkobzásról, ujabb erkölcsi mellékbüntetésekről, a biztonsági rendszabályok ujabb adatairól s a patronage és a javítónevelés jelen állapotáról szóló §-ok is itt foglalnak helyet. A Í3. §-ban börtönügyünk legújabb állapotáról értekezik. A harmadik fejezetben a büntetés alkalmazására vonatkozó szabályok körében történt módosításokra mutat rá. A munka legterjedelmesebb fejezete a negyedik, melyben (45—84. old.) a sajtóbüntetőjog általános tanaival foglalkozik részletesebben (Í9 —25. §§.). Az uj sajtótörvény ugyanis a Tankönyv IV. kiadásában még nem szerepel. Az ötödik fejezet (26. §.) a kihágásokra vonatkozó általános szabályok körében történt változásokat tárgyazza. Végül a harmadik szakasz (95—Í93. old.) öt fejezetben a különös részre vonatkozó módosításokat és pótlásokat hozza. Szerző az első két §-ban és az egyes uj szakaszok élén gazdag irodalmi repertóriumot ád s ha megemlítjük, hogy a 43. §-ban az Í9I4—Í922. években hozott kúriai döntvények és elvi jelentőségű határozatokat csoportosította és a kötet végére tárgy- és névmutatót ís csatolt, elmondhatjuk, hogy a Toldalékban a joghallgatók és szigorlók szükségleteit teljesen kielégítő, de a gyakorlati jogászok érdekeit ís szem előtt tartó művel gazdagodott a magyar szakirodalom. A munka a magyar büntetőjog legújabb fejlődésének hű tükre, mely mint a forradalmak utáni jog-