Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

(9) MISKOLCI JOGASZELET 9 létszám mellett sem jut a kar egy tagjára, annyi, ! amennyi a bírói, vagy ügyészi működése értékének megfelelne, addig másrészről kettős pazarlást visz véghez, és pedig egyrészt azzal, hogy a bírónak nagyobb fokú szellemi képességét olyan munkákra veszi igénybe, amelyek elvégzéséhez kisebb szellemi képesség alkalmazása is elegendő, másrészt azzal, hogy a bírónak mégis drágábban fizetett munkaerejét olyan munkára ís fordítja, mely he: olcsóbb munkaerőt ís alkalmazhatna. Ezen állapot megszüntetésének és a magyar bíróság megfelelő anyagi és szellemi színvonala biztosításának, sőt emelésének céljából a jelenlegi bírói és ügyészí szervezet átalakítására, de lege ferenda a kővetkező keretek között volna szükség: i A jelenlegi bíróságok és ügyészségek fogalmazói szervezete két külön szervezetre és pedig egy úgynevezett igazságügyi és egy bírói, illetve ügyészí hatóságra bontassék fel. Az igazságügyi hatóság hatáskörébe tartozzék a peres ügyek közül a fiatalkorúak büntető egyes bíróságához tartozó-, a jövedéki kíhágásí ügyek, az összes jelenleg a bíróságok hatáskörébe tartozó perenkívüíi ügyek (bűnügyi vizsgálat, telekkönyv, hagyaték, csőd, cég, váltófízetésí meghagyás, büntetőparancs) és a bíróságok hatáskörébe nem tartozó perenkívüíi ügyek közül a jelenleg az árvaszék és a közjegyzők hatáskörébe tartozó ügyek elintézése, a peresügyek tárgyalásának és a közvádnak előkészítése, a peresügyek tárgyalása róí jegyzőkönyvek felvétele s a peres ügyekben hozott érdemi határozatok írásba foglalása. A bírói hatóság hatáskörébe csak — a fiatalkorúak büntető egyesbíróságához tartozó, továbbá a jövedéki kíhágásí ügyeken kívül — a peres ügyek tárgyalása és eldöntése és az ezt tartalmazó érdemi határozatok szerkesztése, az ügyészí hatóság hatáskörébe pedig a büntető tárgyalásokon a közvád képviselete tartozzék. Az igazságügyi hatóságok működése tehát két féle irányú, éspedig egyrészt önálló perenkívüíi tevékenységből, másrészt a bírák és ügyészek perbeli tevékenységét segítő (előkészítő és kiegészítő) tevékenységből állana. Az igazságügyi hatóságok személyzete fogalmazói, kezelő és szolgaszeméíyzetből, a bírói-, illetve ügyészi hatóság személyzete birákból, illetve ügy eszekből, kezelő és szolga személyzetből állana. Az igazságügyi hatóságok fogalmazói személyzete jogtudományi képvíseléssel bíró személyekből állana s az állami tisztviselők statusában ugyanolyan javadalmazási és előmeneteli viszonyok között lenne, mint az állam más hasonló képesítésű alkalmazottja (pénzügyigazgatóságok, vármegyei, városi törvényhatóságok, jogügyi igazgatóságok fogalmazói személyzete) oly módon, hogy a fogalmazói személyzet egy hányada a jelenlegi V. fizetési osztályba soroztassék. A bírák és ügyészek az országnak a bírói álláshoz ma megkívánt jogi képesítéssel és erkölcsi feltételekkel bíró egész jogászi (az igazságügyi személyzet fogalmazói, az ügyvédek, a jogtanárok, a kincstári jogügyi igazgatóságok fogalmazói stb.) karának javából kínevezés utján válogatódnának ki. Átmeneti intézkedésként a már szervezet jogok és méltán a támasztott igények sérelmeinek kikerülése végett a bíróságok és ügyészségek segédszemélyzetéhez tartozó titkárok, jegyzők és joggyakornokok bírói és ügyészí kinevezésére vonatkozólag a reformtörvény életbelépte előtt érvényben volt törvényes jogszabályok továbbra is hatályban maradnának. Ez a reform a bírói létszám csőkkenéssévei a nagyobb értelmi és erkölcsi igényeknek megfelelő anyagi feltételek megadását ís lehetővé tenné, ami viszont á bírák értelmi és erkölcsi színvonalát annyira emelné, hogy az az első fokon a társas bíróságok megszüntetését ís minden ügyben aggodalom nélkül teriné lehetővé s ami megint további létszámcsökkenést eredményezhetne. Azonban nemcsak a hadi-, hanem a békés erények gyakorlásához ís sokszor bátorság kell. Ennek az erkölcsi bátorságnak hiányából eredhető aggályok (pesszimizmus) eloszlatása végett tehát szükségesnek találom még azt ís hangsúlyozni, hogy ezzel az újítással egy csépet sem előznénk meg korunkat, mert arra már régen megérett a helyzet. Még azt se mondhatjuk róla, hogy a többi nemzeteket ís sikerülne vele megelőzni, sőt az angol példa erre egyenesen útmutatóul szolgál. Dr. Záhorszky Gyula. Magánjog és papyrología A római jog legújabb ismeretforrása a papyrología — mely kifejezés alatt, a jogi tartalommal bíró egyiptomi görög papyrusok tartalmának feldolgozásával foglalkozó tudományt értjük — nagyon sok érdekes jogi kérdést világított meg, mely körülmény, az egyes jogintézmények történeti kifejlődésének szempontjából bír nagy tudományos jelentőséggel. Lassan-lassan valóra válik Mítteis — közel három évtized előtt — ínstinktív előérzetére bazirozottan hirdetni kezdett tana, hogy helytelen a római jogászok reánk maradt irományait, a római birodalmi jogtudomány quíntessentíájának tekinteni. Ma már tisztultak a felfogások e téren s tudjuk azt, hogy a provinciális jog fejlődés kutatása, — az annak alapul szolgáló papyrus tömeg feldolgozása által — sikerülni fog a római birodalom jogfejlődésének sokkal tágabb körű megismerése, mint azt a klasszikus jogászok munkái lehetővé teszik. A római jogi irodalomban valóságos forradalmat előidézett uj ismeretforrás, a papyrología történetére, annak keletkezésétől kezdve, az angol Exploratíon Fund szakszerűen végzett kutató expedítíóinak eredményekben gazdag működéséig, ezen lap maga elé tűzött célja, valamint terjedelme miatt kitérni nem akarok, hanem csupán néhány oly papyrologíaí eredménnyel akarok foglalkozni, mely a magánjog egyes intézményeit helyezi egyrészt az eddig ismerttől eltérő, más megvilágításba, másrészt egész uj, az eddigi források mellett nem ismert jogintézmény létezését bizonyítja be. Mindennél fényesebben igazolják ezen alább megismertetendő eredmények azon megállapítást, hogy Justíníanus Corpus íurísa theoretíkus jogtudósok szellemi terméke, melynek megalkotásánál nem respektál ták a praktikus életben kifejlesztett s általánosan használt jogintézményeket. Más szóval ez azt jelenti, hogy a Justíníanus-féle compilatioban foglalt jog, nem con* gruens a gyakorlatban használatban volt joggal. A papyrología azt ís világosan demonstrálja, hogy mily igényekkel lépett a vílágbírodalmí pozícióban lévő Rómában a mindennapi praxis a városi jogászjoggal szemben. Ezen eredményekben gazdag stúdium tehát óvatosságra int, hogy mielőtt valaki a római jog tökéletességének a rovására akarná írni valamely jogintézmény hiányát, avagy azon körülményt, hogy a római jog nagy fejlettsége mellett sem alkotott helyes fogalmakat egyes jogintézményekről — vegye vizsgálat alá előbb a papyrusokat, mielőtt kifogásait megtenné, mert