Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A halálbasegítés problémája

(77) MISKOLCI JOGASZELET nyesűlésére és fejlődésére irányult áramlat teremtette meg a jogállamot, mint a mindenkinek államát, a kevesek államával szemben. Aki az egyén támasza, vezetője és útmutatója, a háborgó hullámok közben tanítója, mestere, kalauza: az mindig az ügyvéd volt. Ezt az ügyvédi kart, nehéz időkben az állam hatalomnak kötelessége minden erejével támogatni, egységét megerősíteni és fenntartani, Az^álíamnak pedig nem lehet érdeke az ügyvédi kar gyöngítése, kereshetőségi lehetőségeinek aláásása azzal, hogy a bíróból és ügyészből ügyvédet teremt. Ennek egyetlen módja csak a bírói kar megerősítése, anyagi és erkölcsi javainak, tekintélyének növelése és ezzel olyan bírói kar teremtése, amelyre nem nehezednek a megélhetés gondjai, amely nem alkuszik meg az élet igényeivel, hanem tudásához, munkájához, hatalmához méltó pozíciót tölt be az igazságszolgáltatásban. A bírói és ügyészí állás ügyvéddé való átminősítését meg kell szüntetni és egyidejűleg a bírói állás tekintélyét kell felemelni minden eszközzel és minden áldozattal, hogy a bíró gondtalanul, függetlenül élhessen nehéz hivatásának és az igazság keresés emésztő munkájában a legszebb szellemi kincseket hozza felszínre. Nem a bíróból é,s a.% ügyészből kell. az átmenetet megalkotni az ügyvédi pályára., hanem ellenkezőleg, az ügyvédi állás legyen az alap, legyen a forrás, amelyből a birói kar táplálkozik. Anglia példája lebeg előttem, ahol nincs bírói kar, csak ügyvédi van, melyből legalább ÍO évi gyakorlat után választják bíráíkat. Választják azokat, akik éveken át jelét adták annak, hogy első és kiváló emberek a jogi tudás, az igazság kutatás és a becsület terén. Minden angol bíró, kíneveztetése idejében kiváló és elsőrangú gyakorló ügyvéd. Kíneveztetése után ís tagja marad annak az ügyvédi Kamarának, amelynek ügyvéd korában tagja volt. Ha választmányi tag volt az ügyvédi testületben, megtartja választmányi tagságát, ha elnöke volt valamelyik ügyvédi kamarának, megtartja elnökségét. Mint bíró ís részt vesz ügyvédi testületének kormányzatában, fegyelmi bíráskodásában, eljár az összejövetelekre, a jelöltek vitatkozásaira. A bírói karba való kíneveztetése pedig nem függ párt állástól. Csak jogi tudása, széles körű műveltsége, emberi kiválósága és egyéni tisztessége dönt. A bírák nem ís érzik magukat külön karnak. Ok, ha bírák ís, az ügyvédi kar szószólói. Vezetői ama körnek, amelyekből kinőttek, amely az igazságot úgy keresi, mint ők. amelynek dicsőségére féltékenyen őrködnek. Mikor \885-ben a vidéki városok az angol bíróság decentralizációját kérték, lord Selborne lord kancellár azzal a kérdéssel felelt a vidéki városok Reputációjának*} „What does the bar say.4f „Mit szól hozzá az ügyvédi kar?" Nálunk az ügyvédi karnak sejtelme sem volt arról, amidőn a bírói kar tíz éves tagjaínak egységes bírói és ügyvédi vizsga nélkül ís megengedték az ügyvédi gyakorlatot. így csak természetes, hogy ez a különböző okokból eredt és nem természetes szaporulata az ügyvédi karnak, kirívó jelenségeível kiváltotta azt az ellenhatást, amellyel nem szívesen foglalkoznak állandóan az ügyvédi kamarák. Az ügyvédi és bírói kar nívója, az évek óta féltő gonddal ápolt összhang érdekében meg kell szüntetni ezt a rendelkezést és ki kell építeni Anglia példájára a bírói karnak azt a hatalmas, kitűnő elméleti és gyakorlati fegyverekkel felszerelt frontját, amely a gyakorlott ügyvéd jogi tudását, nagy élet tapasztalatait viszi a kurullísí székbe és szolgálja az igazságszolgáltatás legszebb problémáit gondtalanul, elfogulatlanul és tiszta judícíummal. Ezt a mai ügyvédi bífurkácíót pedig meg kell szüntetni mielőbb, hogy az ügyvédi kar hagyományos egységét megőrizzük tagjaínak egyenlő exístencíálís lehetőségeit biztosíthassuk és hivatásának erkölcsi alapjait megerősíthessük. Kovács József dr. /\ A halálbasegítés problémája. A hossza múlttal bíró kérdésnek új jelentőséget a párisi esküdtbíróság előtt folyó évi február 7..napján lejátszódott Umínska-eset adott, amely nemcsak Franciaországban, hanem a nyugati kulturáííamokban mindenütt az igazságügyi kérdésekkel foglalkozó körök érdeklődésének központjába állította ezt a sokat vitatott problémát. Az Umínska-esetnek rövid foglalata az, hogy a Í9 éves Umínska Staníslawa, aki hazájában Lengyelországban, mint színésznő nagy síkereket aratott, már hosszabb idő óta mennyasszonya volt Zysnowskí János lengyel írónak, aki a világháborúban a franciák oldalán küzdő idegen légiónak egyik legnagyobb hőse volt. Mielőtt még házasságra léphettek volna, Zysnowskí János súlyosan megbetegedett és betegsége ellen orvoslást Párís kórházaiban keresett. Ott a megállapított rákos kórfolyamatot eleinte rádium segítségével gyógyítani megkísérelték. Majd a vértransfusíóval való gyógyítás gondolata ís felmerült, amelynek céljaira éppen a betegnek mennyasszonya; Umínska Staníslawa ajánlotta fel magát. Azonban még ennek keresztülvitele előtt az orvosok megállapították, hogy a beteg menthetetlen, hogy rákbaja gyógyíthatatlan. Amikor a fájdalmak mind fokozódóan kínozták Zysnowskít, ez ismételten kérte mennyasszonyát, hogy ölje őt meg kzért, hogy az elviselhetetlen fájdalmaktól szabaduljon. A leány eleinte visszaborzadt még csak ettől a gondolattól ís. Mikor azonban vőlegényét fájdalmai mind fokozottabban kínozták, annak ismételten kifejezett kérésére, miután az orvosok ís ismételten kijelentették, hogy a betegség gyógyíthatatlan, Umínska Staníslawa múlt évi július í5-én vőlegényét a fejére célzott revolverlövésseí megölte. Az eset iránt tulajdonított nagy érdeklődést nemcsak annak jogi érdekessége, hanem még az ís magyarázza, hogy az esetnek politikai háttere ís volt ; a francia esküdteknek ítéletet kellett mondani a franciák által kényesztetett lengyel. nemzet egy tagja felett, aki a világháborúban a franciák mellett küzdött idegenlégió egy hősi tisztjének mennyasszonya volt és aki ilyen tragikus körülmények közt került a vádlottak padjára. Az érdeklődést íokozta azután még az ís, hogy a védelmet a francia bűnügyi védőknek talán legkíváíóbbja: Henri Róbert ügyvéd, a. francia tudományos akadémia tagja, a párisi ügyvédi kamara volt elnöke vállalta. Az eset iránti érdeklődést legjobban az jellemzi, hogy nemcsak a legnagyobb francia illusztrált lapok hanem még az angol vezető képes lapok ís 'az esküdtszékí főtárgyaíásí teremről az eset elbírálásakor felvett képet adták közre. Az esküdtek aztán az eset tragikus részleteinek, valamint a kiváló védőbeszéd, de talán még a közvádló beszédének hatása alat,t, hiszen az utóbbi inkább véd mintsem vádbeszédet mondott, Umínska Staníslawot felmentették. Amit az esküdtek annál, könnyebben tehettek meg, mert hiszen nekik határozatukat megíndokolníok sem kellett. A kérdés meritumának elbírálásánál azonban természetesen nem érzelmi, hanem kizárólag csak jogászi érvek és szempontok eshetnek latba!