Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A választói jog. A választói jog kiterjesztése. Általános választói jog

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (70) tehát, mialatt a magyar választói jog terén nem történt törvényes jog kiterjesztés, olyan, amely a gyakorlatba is átment volna. Ennek politikai okait kutatni nem lehet e dolgozat feladata, de azt kétségtelennek tartom, hogy sok minden nem így történt volna, társadalmi viszonyaink sok megrázkódtatástól mentesek maradtak volna, ha időnként teszünk egy-egy megfontolt lépést a választójog kiterjesztése terén. Mert hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a választójog sehol hosszabb ideig nem jut nyugvópontra. A politikai, társadalmi és közgazdasági élet a maga örökösen váltakozó, hullámzó mozgásával uj társadalmi osztályokat emel fel, juttat szerephez és kiemelkedő jelentőséghez. Ezek számban, intelligenciában, súlyban növekedvén, természetesen politikai befolyásra is törekszenek, mint ahogy ezt az ipari munkásságnak az Í870—80-as években és a mezőgazdasági munkásoknak ujabban megindult szervezkedése bizonyítja. A közjog terén elkerülhetetlen egyenlősítés az eddigi úgynevezett történelmi osztályok súlyának csökkenésével jár, hiszen a közjogok gyakorlásában uj társadalmi réteggel kell megosztozníok. Szerencsés az a nemzet, amelynek államférfíaí előre meglátják egy ilyen közjogi átszervezkedés szükségét és megtudják szabni annak helyes irányát és határait. Ilyen volt az í848-íki törvényhozás, amely a polgárságot vette be az alkotmány sáncaiba, megadván nekik az V. t. cikkel a választójogot. Ilyen a most készülő törvény, amely az általános választói jogot fogja kódexünkbe iktatni az ipari és mezőgazdasági munkásság nagy tömegeinek bevonásával. A választói jogosultság kiterjesztése időközönként olyan ujabb társadalmi rétegekre, amelyek megszerezték az ehhez szükséges képességet, a szabadságjogok szempontjából is döntő fontosságú, mert nagy igazság az, hogy a közszabadságok annál biztosabban megállanak, minél szélesebb köreire terjesztjük kí a közjogokat azoknak, akik annak gyakorlására képesek és méltók és akiknek a szabadságjogok zavartalan gyakorlását biztosító szilárd állami és társadalmi rend fentartása érdekében áll. Növeli a választójog jelentőségét nálunk az a körülmény ís, hogy a hosszú világháború alatt a férfilakosság messze tájakra elvetődött, uj társadalmi és állami berendezkedésekkel ismerkedett meg; látköre bővült, igényei megnövekedtek, államfenntartó jelentőségének tudatára ébredt. A jogkíterjesztésnek erkölcsi alapjait nem lehet, de nem ís lenne méltányos és okos tőlük elvitatni. De nem lehet és nem ís szabad elvitatni a nőktől sem, akik a háborús idők alatt példás bizonyítékait adták annak, hogy itthon a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedélem, sőt a közhivatali munka terén ís pótolni tudják a hadba vonult férfiak munkáját, a háborús karitatív tevékenység terén pedig egyenesen imponáló munkát fejtettek kí. Kell, hogy nekik ís lehessen beleszólásuk azon állam akaratának kiképzésébe, amelynek fennmaradásához nevezetes és áldozatos munkával hozzájárultak. Vannak még további okok ís, amelyek a választójog kérdésének nálunk különös jelentőséget adnak. A forradalmi idők utáni ideiglenes törvényhozó testület (nemzetgyűlés) megszüntetésével mihamarább vissza kell térni az alkotmányszerü országgyűlés két házához. Ezzel a jelentős lépéssel alkotmányunk teljességének és folytonosságának helyreállítása érdekében nem késlekedhetünk. A jogfolytonosság helyreállítása természetesen nem vehető szószerinti értelemben. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni Í9í8-íg. Nem jöhet össze az akkori képviselőház, hogy működését ott folytassa, ahol akkor abbahagyta. Amidőn a visszaállítandó képviselőház összealkotásának uj szabályait állapítjuk meg, tul kell mennünk a régi szabályokon. Nem csak jogot kell visszaállítunk, hanem kiterjesztünk ís. A jogfolytonosság és kiterjesztés határai közt kell a helyes mértéket megtalálnunk, megállapítanunk a mult és jövő áthidalásnak legjobb helyét. Különös jelentőségévé emeli végül a választói jog szabályozásának kérdését nálunk az, hogy alkotmányunk értelmében a törvényhozás súlypontja a képviselőházon nyugszik. A végrehajtó hatalom a képviselőházzal áll szoros kapcsolatban, szorosabban mint a felsőházzal (főrendiházzal). A minisztérium tagjai a parlamentarizmus elvei alapján rendszerint a képviselők közül vétetnek, az állami költségvetés és zárszámadás először a képviselőház elé terjesztetik,1) a kormányt a képviselőház bizalmatlansága buktatja meg, a törvénykezdeményezés eddig csak a képviselőházban történt. Az állami életnek gyupontja a képviselőház. Világos, hogy ennek mikénti összeállítása egyike állami életünk legnagyobb horderejű kérdésének. Vezető helyen tehát ez a kérdés áll; milyen feltételek mellett, kiknek legyen választójoga ? E kérdéssel óhajtok jelen tanulmányomban különösen foglalkozni. Más-más felelethez jutunk aszerint, hogy milyen elméletet fogadunk el fejtegetésünk alapjául. Az egyik szerint (Rousseau) a választójog mindenkinek veleszületett, úgynevezett ősjoga. A másik szerint, politikai jogoknál nem lehet velünk született jogról beszélni; mindenkinek annyi joga van az állami hatalomban való részvételnél, amennyit az állam megadni jónak és célszerűnek lát. Az első szerint mindenkinek joga van az állami akarat kiképzésébe befolyni, aki az államnak tagja. A másik szerint csak annak, aki erre méltó és képes. Nézetem szerint az ősjogí teória nem tartható fenn. A szavazati jog nem velünk született jog. Nem bír a magánjog természetével, mert hiszen akkor mindenkit megilletne és átruházható lenne. A szavazati jog közjog; jog, amely az állam érdekében gyakorlandó és mint ilyen egyúttal közkötelesség ís. Tog, amelyben a kötelesség dominál. Az állam ruházza fel vele polgáraínak kategóriáit azért, hogy az államakarat kiképzésére szolgáló testület létrejöjjön. Ebből következik, hogy az állam csak azokat ruházza fel ezen joggal, akiket képeseknek és méltóknak tart. De következik az ís, hogy az állam megkívánhatja, hogy polgárai ezzel a joggal éljenek ís. (Éppen ezért ujabban, mint a mí törvényjavaslatunk ís, a szavazást általában kötelezővé teszik és annak elmulasztását büntetik.) Az ősjogí teória a gyakorlatban általános szavazati jogot jelent. Kétségtelen, hogy ez a teória szó szerinti értelemben nem valósitható meg. Nem adhatunk szavazati jogot mindenkinek, pld. egy gyermeknek, vagy annak a bűntettesnek, aki a fegyházban ül, vagy az elmebetegnek. És így az abszolút általános szavazati jog okvetlenül korrekcióra szorul. A népképviseleti államokban lassan kialakult az általános szavazati jognak ez az átíagtípusa : választójoga van mindenkinek, aki: í. állampolgár, 2. bizonyos életkort elért. Természetes feltétel, hogy ne szenvedjen olyan testi vagy erkölcsi fogyatkozásban, amely őt ezen jog gyakorlására képtelenné teszi. Az általános választói jognak a gyakorlati politikában alkalmazott ezt a legI) A felsőházról szóló törvényjavaslaton eszközölt bízottsági módosítás szerint, a költségvetés megállapításába a felsőház nem folyik be ; csak minősített vétójoga lesz.