Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A választói jog. A választói jog kiterjesztése. Általános választói jog

(71) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 radikálisabb fajtáját nevezhetném elsőfokú, vagy másként legáltalánosabb választói jognak. Ez a radikális választójog aztán további korrekciókon megy át, további kellékeket fűznek hozzá, leginkább : 3. bizonyos minimális szellemi képességet, illetve elméleti képzettséget és 4. bizonyos ideig egyhelybenlakást (domícíííum). Ezt a fajtáját nevezhetném másodfoka, vagy tulajdonképeni általános választójognak* Csak így tudjuk megérteni, hogy a választójog terjedelme és feltételei korok és országok szerint váltakoznak.2) Hol legyenek hát a választójog határai ? Szélső határai ne legyenek sem oly szűkek, hogy egyes társadalmi osztályokat kizárjanak, sem oly bővek, hogy demagóg tömeguralomhoz vezessenek. E határokon belül azután a szavazati jog igazodjék a történelmi fejlődéshez, a társadalmi osztályok rétegződéséhez, a kulturális fejlettségéhez, szóval mindazon célszerűségi szempontokhoz, amelyeket a gyakorlati politikusnak figyelembe kell venni, ha meg akarja óvni az állam nemzeti jellegét, megvédeni a polgári társadalmat, de egyúttal kielégíteni a demokratikus fejlődés követelményeit, biztosítani a kulturális és erkölcsi vezető tényezők irányító befolyását és emelni a parlament színvonalát. Ha most már azt nézzük, melyek azok a főkellékek, amelyeket a magyar törvényjavaslat a választójog főkellékeíként felállít, ugy azt látjuk, hogy ezek: í. Állampolgárság (ÍO év óta), 2. életkor (férfiaknál 24, nőknél 24 — 30 év), 3. elméleti képzettség (4—6 elemi), 4. helybenlakás (2 év óta). 2) Áltatános választói jog van, illetve volt: Angliában (1917) életkor 21 (katonáknál í9) életév, domíc. félév, Hollandiában 25 év. Franciaországban (í848 és 1852) életkor 2Í év, domíc. félév, Görögországban (Í864) 21 év, Németországban (Í848) 25 év, domic. félév, a Reíchstagválasztásoknál (187Í) egyes államokban 25 év, Poroszországban (1917 kír. leírat) 25 év, domíc. í év (1919 20 év, Ausztriában (1848) 24 év, domic. félév, (Í867) 24 év, domíc. í év, (Í9Í8) 20 év, Belgiumban (Í894) 25 év, domic. í év, Dániában 25 év és állandó lakhely, Izlandban (Í9Í5) 25 év és ottani születés vagy 5 évi domic, Bulgáriában (1897) 2Í év, domic. í év, az Északamerikaí Unió államaiban a kongresszusi választásoknál (1787) általában 21 év, a szenátusi választásoknál ezenfelül 10 napi —2 évi domicilíum, Románia (1923) nagykorúság, Jugoszlávia (1921) 21 év, Csehország (Í9Í9) 21 év, domíc. 3 hó, Törökországban 25 év stb. Adócenzus jár illetve járt a fenti föltételekhez : Angliában (1884), ahol 21 életkor, Portugáliában (1822), ahol 20 (nőtlen 25) év, Németország egyes államaiban (1817), ahol 25 év, Norvégiában (1907), ahol 25 év, Olaszországban (1912), ahol 21-29 év az életkorfeltétel. Franciaországban a forradalmi alkotmányok szerint: í79l-ben ősválasztó volt 25 életévvel, 2 év helybenlakással és 3 napszámnak, — elektor volt, aki ezenfelül 100—400 napszámnak megfelelő jövedelmű birtokkal bírt. 1795-ben választó volt 25 életévvel, 1 évi helybenlakással, bármi egyenes adóval. Napóleon alatt radikális általános választójog volt volna, de a kétfoku választás és az a körülmény, hogy a másodfokban megválasztottak közül a törvényhozó testület tagjai kineveztettek, a rendszert reakcíonáriussá tette. L, Fülöp alatt 1831-ben választó volt 25 életévvel, 200 fre-s adóval. XVIII, Lajos alatt í§44-ben yálasztó volt 30 életévvel, 300 fre-s adóval. A fentebb mondottak alapján megállapíthatom tehát, hogy a magyar javaslatban kontemplált szavazati jog a másodfokú vagyis a tulajdonképpeni általános választói jog jellegével bír. A választói jog azonban sem nálunk, sem máshol, ahol történelmi fejlődés eredménye, nem az általános választói jog formájában kezdődik. A gazdasági, társadalmi, közgazdasági és kulturális viszonyok, sehol sem engedik meg a népképviseleti korszak kezdetén a választói jog széleskörű általánosítását. Ott, ahol a vagyonelosztás túlságosan egyenlőtlen, vagy éppen a tulajdonszerzés egyesekre nézve intézményes akadályba ütközik, vagy ahol az alsó társadalmi osztályok még nem alakultak ki, vagy ahol a népmüvelödés még elmaradott, ott sokkal kevesebben vannak alkalmasak és méltók arra, hogy az állam közügyeire a választói jog révén befolyást nyerjenek. Itt a választói jog nem érheti el az általánosság fenti mértékét, hanem az csak szűkebb kőrü lehet. Ez a választójog, amelyet az általánossal szemben korlátozott választójognak nevezhetünk, vagy azért korlátozottabb, mert az általános választói jog kellékei megszígoríttattak vagy azért, mert gyakorlása különös kellékekhez van kötve. Történhetik ugyanis az általános választójog kellékeinek akkora szigorítása, amely mellett elvész a választójog általános jellege. Ha pld. az állampolgárság kellékét túlságosan hosszú időtartamhoz, vagy éppen ahoz kötjük, hogy csak született áílampolgár lehet választó, ha az életkort felemeljük 30—40 évig, ha felemeljük az egyhelybeníakás időtartamát, ha a szellemi képzettséget magasabb tanintézeti évfolyamok elvégzéséhez kötjük, főleg ha ezen szigorításokat együtt alkalmazzuk, az általános választójog rögtön elveszíti ezen jellegét és korlátozottá válik anélkül, hogy az általános kellékeken kívül különös kellékeket állítottunk volna fel. Ez a korlátozás azután lehet oly mérvű,3) amely mellett már reakciós választójogról lehet beszélni. Ilyen különös kellékek elsősorban a vagyoni vonatkozásúak : kikötése bizonyos terjedelmű birtoknak, bizonyos összegű jövedelem élvezetének, vagy bizonyos összegű állami adó fizetésének, amelyeket konzervatív kellékeknek szokás nevezni. Lehet e különös kellékeket kombínatíve is felállítani, amikor az ingatlan birtoka és a jövedelem élvezete csak akkor ad választói jogot, ha azok után bizonyos összegű állami adó fizettetik. A különös kellékek közt szerepel t bizonyos foglalkozási ágak folytatása is (iparos, kereskedő, köz- vagy magánhivatalnok, íparí-, kereskedelmi vagy őstermelésí alkalmazott stb.), ami ismét kombinációba hozható bizonyos összegű adó fizetésével. A választói jog különös kellékét megadhatja bizonyos magasabb fokú értelmiség (okleveles egyének, főiskolát végzettek), akiknél azután a törvényhozó eltekínt a minimális életkor általános, vagy az adófizetés különös kellékétől. A különös kellék jellegével bírhat aztán a jól teljesített katonai szolgálat, a háborús kitüntetés, nőknél a hadíözvegység, az anyaság és még igen sok neme a vagyoni és személyi tulajdonságoknak. Ezeknek mérve és mikénti ősszekombínáíása a várható eredmény szempontjából a statisztikusra és politikusra igen érdekes munkát jelent, mert hiszen a kellékek mérvének csekély megváltoztatása, vagy más kellékekkel való egybekötése végeredményében a választók számában tetemes eltolódást jelent és így a jogkíterjesztés mérvét is jelentékenyen befolyásolja. Hogy a szigorítások minő mértéke mellett, vagy minő különös feltételek megállapítása esetén szűnik meg a vá3) 1848-ban Franciaországban Lajos Napóleon elnöksége alatt a domicilíum felemelése fél évről 3 évre: a választók számát 9*5 millióról 7 millióra csökkentette.