Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Bányajogí kérdések 2. [r.]

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET ^ Bányajogí kérdések ii. Az általános bányatörvény 3. §-a a szeneket ís a fenntartott ásványok közé sorozta s így a bányatörvény alá eső összes ásványokra (röviden, bányaásványokra) a bányaszabadság alapelvét alkalmazta. Ez lényegében annyit jelent, hogy a bányaásványok feltárását és tulajdonát mindenki megszerezheti, aki a bányatörvény feltételeinek megfelel. Megszerezheti pedig a telektulajdonos akarata ellenére is. Mikor az országbírói értekezlet a kőszénjogok gyakorlását és a kőszénbányaíelek adományozását a telektulajdonos beleegyezésétől tette függővé, a bányajog terén jogi dualizmust létesített, két ellentétes jogintézményt házasított össze. Az általános határozatok s nagyrészt a bányaszabadság testére szabott különös szabályok a szénre ís érvényesek, holott a telektulajdonhoz kötött kőszénjog természetével ellenkeznek. A szénre főleg az adományozási rendszer fenntartása természetellenes A kőszénjog a „telek tartozéka", mégsem elég a szénbányatelek tulajdonának megszerzéséhez a telektulajdonos átruházása, hanem szükséges ezenfelül a hatósági adományozás ís. Jól megjegyzendő, hogy ez nem egyszerű rendészeti és közigazgatási ellenőrzés, hanem a magyar szent korona tulajdont létesítő aktusa! A felek szerződési szabadsága egyrészt s a hatósági adományozás, — mint az előbbinek ellentéte — másrészt méhükben hordják a szénbányák rendezetlen és vitákkal telt jogi életét. Az újszülött köszénbánya legtöbbje nem hibátlan aranyborjú, mert a jogi nyűgök sok összefont kötele lóg a nyakán már születésekor. Am nézzünk egy gyakorlati példát. Két vállalkozó Sajókondón Í92í-ben 50 évre szóló haszonbérleti szerződést kötött a kőszénjogokra nézve a földtulajdonosok nagy részével, de a í 3,622Í862. udvari rendeletben megkívánt községi beleegyező nyilatkozatot meg nem szerezte s a szerződést a kiskorú haszonbérbeadók érdekében jóvá nem hagyatta. Mikor nagynehezen a kutatási jogot megkapták, a jó konjunktúra mesés üzletekkel kecsegtetett és elfeledtette a huza-vonával járó „formaságokat", szénértékesítésí engedélyt kértek, meggazdagodtak, átalakultak részvénytársasággá, részvényeiket a tüzsdén ís elhelyezték, melyekből a többséget egy szindikátus vette meg. Az uj vezetőség csak a sovány í925-ík évben vette észre, hogy a bánya ingatag alapokon áll, hisz sem adománya, sem jogerősen kisajátított saját területe, de még rendes haszonbérleti szerződése sincs s a tulajdonosok egy része még e szerződés bírói megszüntetése iránt ís pert indított. Könnyű kimutatni, hogy a bányavállalat e négyéves életében a jogviták egész tömkelege keletkezett. Mí elégedjünk meg az általános érdeküek kíhámozásával. I. Legyen az a mí első problémánk, vájjon kieszközölhette volna-e a vállalat a bányaadományt kellő hiánypótlás után a haszonbérleti szerződés alapján? A nemleges felelet az észszerűbb, mert az adomány a vállalkozónak a bányatelek és tartozékaira tulajdonjogot adott volna s így a szénjogok tulajdonának átruházására a bérleti szerződés nem alkalmas, mert a bérleti jog a tulajdonjognál terjedelemben és időben mérve ís kisebb jog, már pedig a kisebb jogból a nagyobb le nem származtatható. Ám mi lesz a kétmilliárdos befektetéssel, ha a bérlet, 50 év multán, avagy 4 év után bírói ítélettel megszüntettetík ? Ugyan megilleti-e a bérlőt itt a „jus tollendí", a beruházások elvitelének a joga, mikor a bányafák és több nagyértékü gép elvitele a bánya tönkretétéléVef egyenlő ? És ugyan a telektulajdonos kötelezhető-e kártérítésre a szükséges és hasznos beruházásokért, mikor ezek egy tönkrement bányánál nagyon ís problematikus értékek. És mí lesz akkor, ha a telektulajdonos kisgazda megköti magát és sem a további bányászást, sem a beruházások elvételét meg nem engedi. És hány évig tartana az a per, mely a szakszerűtlen földtűrásért kérne kártérítést ? 2. Ha azon kényelmesebb megoldást választjuk, hogy ha haszonbérleti szerződés alapján a bányaadományozás megtörténhetik, amire a gyakorlatban ís van példa, akkor problémánk nem egyszerűbb, de még zavarosabb lesz. Ekkor ugyanis bányatulajdonos lesz a vállalkozó, de feje felett Demoklesz kardjaként mindig ott lebeg a haszonbérleti szerződés megszűnésének a réme. Ugyan mit ér e névleges tulajdon, hisz a kőszenet kiaknázni és értékesíteni csakis a haszonbérlet természetes, avagy bírói megszüntetéséig lehet? És a megszűnéskor a telefonberendezés meg a vasút az ócska réz és vas áránál ís kevesebbet ér, hisz a telefonberendezés leszerelése, a karcsú, uj telefonoszlopok kiásása s a sínek felszedése sok pénzbe kerül! A vállalkozó bizony csak két rossz közül választhat: az uzsoráig fokozható „terrágíum" réme az egyik, a drága beruházott anyagok elvesztése a másik. Legérdekesebb ez esetben, hogy nemcsak a róka fogja a csukát, de a csuka ís a rókát, mert a földtulajdonos hosszú ideig sem tovább nem adhatja bérbe a saját bányáját, sem házi kezelésben nem hasznosíthatja. Útját állja ennek a vállalkozók régi joga: a bányaadomány szülte bányatulajdon, amely — épugy mint a szabad kutatás, — kizárólagos jog. 3. Az előbbi két kérdés nyomán önként előtérbe nyomúl egy harmadik, az t. í., hogy a haszonbérleti szerződés egyáltalában alkalmas-e szénbányaalapításra ? Joggyakorlatunk e kérdést egy mellékvágányon rohamozta meg. Pénzügyi hatóságaink egyrésze ugyanis az illetékkiszabások kapcsán a közigazgatási bíróság 72. döntvényének árnyékában a szénjogokra vonatkozó haszonbérleti sze*ződést egyszerűen adásvételi , szerződésnek minősítette s így a mí alapvető haszonbérletünket fogalmi lehetetlenségnek nyilvánította. E felfogás csak akkor lenne indokolható, ha a 2. pontbeli meg'ejlés helyes lenne s a kőszénjogok haszonbérlője a haszonbérleti szerződés alapján a széntelepeknek tulajdonjogát megszerezhetné, a magát haszonbérletnek nevező jogügylet ugyanis belső tartalmát (tulajdont létesítő hatalmát) tekintve adásvétel. De a 2. alatti megfejtés téves s így a kőszénjogok haszonbérlete vita tárgyává sem tehető. Az Í888. évi 2819. számú I. M. rend. ís szolgalmi jogként konstruálta a kőszénjogokat, már pedig a szolgalmi „jog gyakorlásának bérért Való átengedése" (Tervezet Í283. §) tipikus haszonbérleti jogügylet. Fogalmilag lehetséges tehát a kőszénjogok haszonbérlete, de egy bánya alapvető szervezésére, egy szénbánya alapítását a nem alkalmas, mert az J. pont alatti fejtegetésből kítünőleg adományozásra sem alkalmas. 4. De vájjon milyen legyen hát az alapvető szerződés a bányavállalkozó és a telektulajdonos között ? A telektulajdonos érdekeit teljesen megvédi az, ha ő maga szerez a saját nevére adományozást és saját bányáját adja haszonbérbe a vállalkozónak. Ez azonban a vállalkozóra nagyon hátrányos, mert a kutatástól az adományozásig teljesített munkája és tőkebefektetései kárbavesznek (legtöbb külföldi jogban ezen a „leidíj" intézménye segít), a vállalkozó mint bányabérlő bányatulajdont nem szerezhet Nagy be-