Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

(7) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 keresztül vezetik az illető bűntettest a Depot-bői a vizsgálóbíró, a Concíergeríe-bőí pedig az elsőbírósági vagy fellebbezési tárgyalási tanács elé. A bűntetteseknek a Depot-ból és Concíergeríe-ből más fogházakba, vizsgálati fogságba való átszállítása csak látszólag okoz nehézségeket. Valóban a gyakorlati életben ez a rendelkezésre álló fogolyszáílítás céljaira épült hatalmas gyors automobilokon gyorsan és biztosan történik. . Az innét jelzett körülmények is már mutatják, hogy a két fogház lakosai állandóan változnak; a Depotban, mint jeleztük, legfeljebb 24 óráig, a Concíergerie ben pedig éppen csak a legfeljebb néhány napos büntető főtárgyalás során időznek a bűntettesek. Akit letartóztatása után a rendőrség a Depot-ba beszállít, azt ott nyomban megmotozzák, azután zuhany alá kerü az illető, ruháját pedig ez alatt fertőtlenítik. A Jiatalmas nagy világváros legselejtesebb, bujkáló elemeinek, apacsoknak, tolvajoknak, csavargóknak és a félvílágí nők legalantasabb salakjának itten való összegyűjtése ezen intézkedéseknek megtételét elkerülhetetlenné teszi. Természetszerűen külön férfi és külön női osztálya van a Depot-nak. A bűntettesek zárkákban, esetleg kettesben, az egyes bűnügyek részesei egymástól természetszerűen mindig elkülönítve helyeztetnek el, a nem bűntettes •sayargó és hasonló elemek pedig egy hatalmas nagy, 250 ember befogadására alkalmas hálóterembe kerülnek, amelyet állandóan kivilágítva szigorú felügyelet alatt tartanak, a terem közepén, mintegy emeleti magasságban levő hídszerű alkotmányon állandóan rendőrségi őrszemek tartózkodnak. A bűntettesek elhelyezésére pedig 153 zárka áll rendelkezésre. ; Régi tapasztalati tény, hogy éppen nyomban letartóztatásuk után, tettük felfedezése után, követnek el a még jobb érzésű elemek legtöbb öngyilkosságot; ezt olyképpen előzik meg, hogy az egyes zárkákban 2—4 egymással bünrészességí viszonyban nem álló egyént helyeznek el együttesen; a társas elhelyezés tartja vissza őket az öngyilkosság gondolatától. A 20 éven aluliak természetszerűen elkülönített osztályba kerülnek. A Depotban a létszám állandóan változik és emelkedik. í893-ban 1) körülbelül 78.000 ember fordult meg itt, a rákövetkező évben már 89,222 egyén. Most pedig — a börtönügyi tisztviselők bemondása szerint — naponta 300—500 egyén fordul meg. És jellemző Páris viszonyaira az is, hogy míg 1890—91-ben 100 egyén közt csak 43 nő volt, — addig í 894-ben már 45, 622 nő és 43.600 férfi fordult meg a Depot-ban. S most is többnyíre a nők vannak többségbe*', különösen a reggeli órákban, amikor a rendőrség éjjelt munkájának eredményeképpen számtalan prostítuáit kerül a Depot-ba. Hogy azalatt a rövid idő alatt is a letartóztatottak friss levegőre kerüljenek, a Depot udvarában egymástól több méter magas falak által elkülönített séíaudvarokat építettek. Ezeknek 2Ja része tető nélküli, 1|a része pedig fedve van, hogy még eső idején ís céljuknak megfeleljenek. . A Depot fogházának épülete központi légfűtéssel van ellátva; ennek elmés szerkezete még a szakembert is meglepi. Tudvalevő dolog az, hogy a fogházak visszaeső lakói éppen a központi légfűtés vascsövein kemény tárgyak (kulcs srb.) által leadó.t kopogás által adnak egymásnak a Morse-féle jeíekhez hasonló jelzéseket; még a, legszigorúbb ellenőrzés sem tudja ezt teljesen lehetetlenné tenni. A Depót-ban ezt olyképpen * Az Í890—Í894. évi adatokat lásd: Las institutions péaitentíaires de la Francé cn 1895, Paris, 1895 ; Í82. old. tették lehetetlenné, hogy a melegített levegőt vascsővek helyett a falakba vésett, kéményekhez hasonló nyílá' sokon vezetik tovább. A letartóztatottak élelmezése házi üzemben történik. Kíemelendőnek tartom még azt ís és ez a tény ís jellemzi a Depot fogházában uralkodó szigorú rendet, hogy bár az aránylag csekélyszámu felügyelő semmi| féle fegyvert sem visel, a letartóztatottak részéről ellenszegülés vagy támadás csak a legritkább esetekben, csak elvétve fordul elő. Lényegileg hasonló képet mint az idáig ismertetett Depot, mutat a Conciergerie ís. • Mégis azzal az eltéréssel, hogy a Conciergerie csak férfiak számára van berendezve. A nő-vádlottakat automobilokban szállítják naponta a Saínt-Lazare-ból, a nők vizsgálati fogságából a bírósági palotába a büntetőbírósági tanácsok elé. A Conciergerie 150 magánzárkával bír. Hogy a büntető per során a vádlottak — a szükséges ellenérzés és felügyelet mellett — hozzátartozóikkal és más erre jogosított személyekkel értekezhessenek, J7 porloír, azaz külön az értekezés céljaira épített helyiség áll rendelkezésére. Képzeljünk el egy hosszúkás alakú helyiséget, amely középen egymástól körülbelül egy méternyíre levő két a szoba tetőzetéig érő sürü vasrács által van három részre osztva; a szoba egyik oldalfala és az egyik vasrács által alkotott részben van a vádlott, míg a két vasrács közt börtönőr tartózkodik és ellenőrzi a beszélgetést, amely vádlott és a szoba másik oldalán*a másik vasrács mögött levő látogató között folyik. Nyolc sétaudvar szolgál arra, hogy a Concíergeríben levők ís kellően a friss levegő élvezetéhez juthassanak. Az idáig jelzettek természetszerűen éppen csak a tulajdonképeni büntetőjogászt és a börtönügyi problémákkal foglalkozó egyéneket érdeklik közelebbről. És a Depót és a Concíergereínek eme eddig ismertetett részeit éppen csak a francia igazságügyminiszteríumnak különleges engedélye alapján lehet megtekinteni. A Concíergeríenek többi, történeti szempontokból nevezetes részei azonban a nagyközönség által ís megtekinthetők. Csak azok a helyek, amelyeken a francia forradalmárok vérbíráí áldozataikat szedték, ahol a nemzet elenyésző kisebbsége a legvészestbb terror gyakorlása áítaí igyekezett saját hatalmát és uralmát meghosszabbítani. Ezért érdekelnek bennünket etek, kü önösen, mert* hiszen, míg a franciák sok évtized előtt élték át történetük ama véres napjait, a mi hazánk történetében alig hat év választ el bennünket hasonló eseményektől. A Concíegeríe-nek ezen történeti1) szempontokból nevezetes részében élték szomorú napjaikat a forradalmi törvényszékek áldozatai az 1789 és 1794 évek közé eső időben, innen vitték őket a hírhedt kétkerekű taligákon a vesztőhelyre a nyaktiló alá. Ezenfelül azonban ártatlan embereknek, a Conciergerie falai között a forradalmi tényezők által való tömeges legyilkolása, főleg az 1792. szeptember 2-án történt tömeges gyíheosság is tette hírhedtté ezt a helyet. Hogy a véráldozatoknak méreteit felbecsülni tudjuk, utalunk arra, hogy a forradalmi törvényszékeknek 7Í8 napcs uralma során 2.742 egyén, közöttük 344 nö és 41 gyermek ítélgetett halálra és végeztetett ki, közöttük Mária Antoníette fr mcía királyné ís 1793 október 16-án, aki az 1793 augusztus 2. napjától kí1 A Concíegeríe-nek történeti szempontból nevezetes emléké1 e nézve lásd: Főttet, Eugéne, La Concíegerie <íu palais dc Paris, 18. kiadás, Párís, í 924.