Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Felsőházi javaslat

(55) MISKOLCI jOGÁSZÉLET 3 melyek folytán a kír. körjegyzőség kezéből az okíratozás kisiklott, úgy, hogy ma minden közjegyzői iroda csupán egy hagyatéktárgyaíó és ténytanúsító műhely nívójára sülyedt. A félszázados jubileum, egyúttal mementó is, hogy ha ez a kar egyáltalán érdemesnek találtatik a fenntartásra, ütött a segítésre a tizenkettedik óra, mert e nélkül a lerongyolódott szervezet egy második jubileumot aligha ér meg. Dr. Teleszky Béla f\, Felsőházi javaslat A Bethlen kormány március hó 6-án az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűléshez. Ez a javaslat, a mely most a nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi bizottságai előtt fekszik és rövidesen a nemzetgyűlés plénuma elé kerül, ősi alkotmányunk egyik legfontosabb szervét, az országgyűlés főrendiházát kívánja, teíjesen uj alapokra fektetve, a végleges reform szándékával ujjáaíkotní. A kormány egyidejűleg benyújtotta a képviselőházi választásokról szóló törvényjavaslatot is. Főcélja ezzel nem lehetett az, hogy a rendelet alapján összegyűlt nemzetgyűlést minél előbb a törvény alapján összeülő képviselőházzal és az ezt kiegészítő felsőházzal, tehát törvényes országgyűléssel váltsa fel, s így a nemzetet mielőbb >,aZ alkotmányosság ösvényén megerősödés és fejlődés felé veZesse", mert a felsőházi javaslat 44. pontja értelmében a felsőház megnyitásának napjával a nemzetgyűlés tagjai, mint az országgyűlés képviselőháza működnek tovább. Ez a terv tehát, míg egyrészt a végleges reform szándékával ujjáalkotott felsőházat már be nem akarja kapcsolni a törvényhozásba, — bár ezzel egyidejűleg a képviselőházi választóíjogot is kodifikálja, — a képviselőházat egyelőre meghagyja a szükségparancsoíta, ideiglenes, rendeleti alapon összegyűlt formájában. így ez az országgyűlés, mely csakis a tiszta opportünítás jegyében születne meg, semmíképen sem volna alkalmas arra, hogy a régi „országgyűlés működésének a forradalmak és a háború következményei által megszakított folytonosságát az ősi alkotmány szellemében helyreállítsa." Ezekkel a javaslatokkal leginkább pedig a felsőházi javaslattal ismét az érdeklődés homlokterébe lépnek a forradalmak által előadódott legfontosabb közjogi és alkotmányjogi kérdések. " A legitimitás arra az álláspontra helyezkedik, hogy a régi főrendiház, amely Í9Í8 november hó 18-án a képviselőháznak önmagát feloszlató határozatát csak tudomásul vette és tanácskozásait ennek következtében berekesztette, jogilag még ma is létezik. Vitás lehet az is, hogy a nemzetgyűlés, mely az Í920 I. t. c. értelmében a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánította magát, mivel e kijelentésre lehetőséget és szükségszerűséget csak az eseményekből leszűrt azon következtetésekből meríthetett, „hogy az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált", nem kötelezi-e az ezeréves alkotmány szelleméből kialakult erkölcsi törvény, hogy e kérdésekben csak a szükség parancsolta határok között maradjon és az ősi alkotmány szellemét ne bontsa meg ? Ha pedig ez mégis elkerülhetetlen volna, ugy nem szab e határt mégis a nemzetgyűlés tényleges hatalmának valamelyes erkölcsi oblígo, amely azt kívánná, hogy ezek a változtatások csak az ideiglenesség jellegével ruháztassanak fel és így az ősi alkotmány reformját nyugodtabb időkre hagyva, az a feltétlen törvényesség és jogfolytonosság alapjára helyeztessék ? Elvitathatatlan azonban az ís, hogy a régi főrendiház fölött már elsuhant az idő. Régi összetételében hivatásának a magaslatán már nem állhatna, söt már nem ís állhatott és szervezete már a háború előtt ís mindenképen reformokra szorult. >£,}iaon\si*tt4 Nem célom azonban ezeknek a kérdéseknek s igy az elvi jogfolytonosságnak a tárgyalásába sem belebocsátkozni. Ezekben a kérdésekben a harcot a pártpolitika fogja megvívni. A nemzetgyűlés rendelkezik a tényleges hatalommal és akarata e terén ís a törvény erejével fog bírni. E reformok sanctíoját, vagy életképtelenségét pedig végeredményében csak az idő fogja megérlelni, illetve eldönteni. Hívatott ítéletet pedig csak az alkotmányosság végérvényes és tökéletes visszaállítása mondhat felette. A törvényjavaslatra vonatkozólag azonban, kiemelve azt az általános elvi és jogfolytonossági kérdések áradatából és bizonyos tekintetben a mai bizonytalan idők változó, napípolítíkaí megítéléséből ís, csak a? idők méhében történő fejlődésre való tekintettél, ín concreto volna egy néhány megjegyzésem. Ezekben ís csak a felsőháznak javaslatszerű tervezetére szorítkozom. Szükségszerű feítolakodásuknak csak az ősi alkotmány szelleme iránt táplált mély tisztelet az indoka és az a hit, hogy e téren ma minden reform, amely az állapotok tényleges kívánalmain szükségtelenül túlhalad, csak nehézségeket szül és uj veszélyeket rejt magában. A javaslat első szakasza kimondja, hogy az országgyűlés főrendiháza helyébe a megalakuló felsőház lép. Az elnevezés megváltoztatása természetes következménye a javaslat tárgyi tartalmának. A „főrendiház" elnevezés már az Í885. évi VII. t.-c. óta nem fedi tökéletesen a tényleges állapotot, mivel a főrendíség nem substractuma feltétlenül a főrendiházi tagságnak és így a javaslatszerü „felsőház" elnevezés teljesen indokolt. Hibás azonban, csak alaki szempontokból tekintve ís, mindjárt a 2. szakasz, amely megállapítja, hogy a felsőház tagjait a tagság joga 1. méltóság, vagy hivatal alapján, továbbá 2. választás, vagy 3. kínevezés alapján illeti meg. Nem említi fel, hogy a felsőházi tagság örökjogon ís megszerezhető, holott a javaslat J2. szakasza szerint a felsőháznak tagjai a Habsburg-Lotharíngíaí családnak azok a férfitagjai ís, akik harmincötödik életévüket betöltötték és állandóan az ország területén laknak. Eszerint tehát mégis csak volnának a felsőháznak örökös jogon ís tagjai, bár a tagjág alapját képező jogcímek között a javaslat az örökös jogról nem ís tesz említést. AOZO si-\t, E rendelkezés a Habsburgok felsőházi tagságát két megszorító feltételhez köti, szemben a főrendiházi törvénnyel. Feltételként állítja fel az ország területén lakást, amí feltétlenül indokolt, ezenkívül azonban a harmincöt éves életkort ís. Ez a feltétel már nem áll összhangban a korábbi törvények szellemével. Míg a régi főrendiház szervezete, szerint az örökös főrendeknél a 24-ík, az életfogytiglan kínevezett tagoknál a 30-ík évhez, az uralkodóház főhercegeinél, illetőleg a magyar királyi hercegeknél pedig a teljeskorusághoz, így az állandó gyakorlat szerint a í8-ík évhez volt kötve a korhatár, addig a javaslat a 35 éves korhatárt általánosítja, v.: t«ü fóg&sa&ntatöi Tagadhatatlan az, hogy ha a törvényhozás a főrendiház reformjának szükségszerűségétől áthatva, uj elemeknek ís igyekszik helyt adni benne, hogy ezáltal frísebb és egészségesebb légkört teremtsen a haladó kor