Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Felsőházi javaslat

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (56) igényeihez mérten, nem járna eí helyesen, ha erre csak a felsőházi tagok számának a szaporításával törekedne. Megszorító feltételekhez ís nyalhat és ezek közül még a legméltányosabb a korhatár felemelése. A kérdés csak az, hogy jogszerű és méltányos-e és levezethető-e az alkotmányosság szelleméből a korhatár tökéletes általánosítása. A Habsburg-ház Magyarországon élő családtagjainak közjogi helyzete még ma ís tisztázatlan. A kísentente leszerelésének kíeszközölhetése végett a nagykövetek párisi tanácsának kívánságára hozott Í92Í : XLVII. t.-c. ís csak az Ausztriai Ház trónöröklésí jogát szüntette meg, a ház tagjaínak közjogi állásáról, címeiről stb. nem intézkedett. Ez a törvény semmíesetre sem volt egy nemzet trónfosztó felháborodásának az ítélkezése. Jogszerű és méltányos tehát, hogy a Habsburg-ház ősi alapokon nyugvó kiváltsága a felsőházban ís kidomborodva maradjon mindaddig, amíg a provísoríum a teljes alkotmányos élethez elvezet. Ennek a kiváltságos helyzetnek a deklarálása azonban nem követelné szükségképen az állandó gyakorlaton alapuló Í8 éves életkort Megfelelne a változott szervezetnek és összeállításnak a betöltött 24 év feltétele ís. Jobban felelne meg ez a rendelkezés magának a miniszteri indokolásnak ís, mely annak a kérdésnek a megoldását, hogy a magyar királyi család tagjait milyen keretekben és feltételek mellett illesse meg a felsőházi tagság, legcélszerűbbnek tartja a kírálykérdés megoldásának idejére fenntartani. Tisztán személyes jogon a javaslat csak a méltóságot és hivatalt ismeri el a felsőházi tagság jogcíméül. E címen 50 tagságot rendszeresít, Í9 et a világiak, 3í-et pedig az egyháziak sorából. A világiak között a főrendiház szervezetétől eltérőleg helyet ad a büntető igazságszolgáltatás legfőbb ügyészí szervének a koronaügyész, a katonai elem súlyának a magyar királyi honvédségi főparancsnok és a pénzügyi szaktudásnak a Magyar Nemzeti Bank elnökének a személyében. Az indokolás csak néhány szóval terjeszkedik ki e hivatalok viselőinek felsőházi tagsági jogosultságára, így e felsőházi tagsági jogok bekapcsolása a zászlósurak, koronaőrök és az ország főbíráí mellé részben indokolatlan, részben kifogásolható. A koronaügyészi állás nem annyira független a kormánytól, hogy betöltője az országgyűlés tagja lehessen. A katona, de legkíváltképen a magyar királyi honvédség főparancsnoka, köznyelven szólva, ne politizáljon. A pénzügyi szaktudás pedig ugy a választottak, de még inkább a kínevezett felsőházi tagok között megfelelően lesz amúgy ís képviselve. Az egyháznagyok száma ezzel szemben 57-ről 3I-re csökken. E redukálás legnagyobb részben a területi megcsonkítás eredménye, az egyházi méltósáságoknak a magyar állami életből való kikapcsolódása következtében. Á javaslat indokolása részletesen kiterjeszkedik HÍ, egyháznagyok felsőházi jogosultságára s róluk, „mint egyházaiknak tehetség által különösen kiváló, kiválasztott vezetőí"-ről emlékezik meg, „akik a tőrvényhozáshoz szükséges képességekkel magas méltóságukból foíyólag és megszerzett tekintélyüknél fogva különösképen rendelkeznek/' Ugyan-e célból segítségül hívja az 1884. évi javaslat indokolását ís, mely a különböző egyházak egyháznagyjaínak egymás iránti megbecsülését és ennek következtében egyházi türelmességét ís, a közös haza szolgálatában való érintkezéssel kívánja elérni. Az indokolás mindezzel a róm, katholíkus egyház túlsúlyát kívánja az egyháznagyok sorában biztosítani. Kétségtelen, hogy a katholíkus egyháznagyok száma a megcsonkítással jelentékenyen csökkent. Kimaradt a felsőházból a zágrábi érsek, tíz megyés püspök, a két címzetes püspök, a jászóí prépost és az auráníaí perjel. Méltányos tehát, hogy a katholíkus egyház, amely a megcsonkított Magyarország felekezeti megoszlásában a csonkítással még számarányszerüleg ís erősbbödött, (í 9 í 0-ben 6Í'8 százalék, í920-ban 66'í százalék) kárpótlást nyerjen. A javaslat e kárpótlást a zirci apát, a hazai két premontrei rend és a piarista rend főnökeinek felsőházi tagságával nyújtja s fel kívánja éleszteni a székesfőkáptalanok történelmi jogát ís a törvényhozásban való részvételre, a nagyprépostok felsőházi tagságával. Amíg azonban a javaslat a katholíkus egyház képviseleténél a méltányosság álláspontjára helyezkedve érvényt szerez a régi történelmi jognak és evvel, tekintettel a tényleges állapotokra is, helyesen jár el, a továbbiakban érintetlenül hagyva a református egyház főrendiházi képviseletét, az ágostai hitvallású evangélikus egyházon a legméltánytalanabb sérelmet ejti. Főrendiházi tagsággal biró három legidősebb püspöke* egyetemes felügyelője és két legidősebb felügyelője közül egy püspököt és egy felügyelőt töröl. Indokolásában egyszerűen csak az 1920. évi népszámlálás adataira hivatkozva, a felekezeti megoszlás alapján tartja szükségesnek az egyház képviseletének csökkentését. Itt megfeledkezett már a történelmi jogról ís, amely pedig ebben az esetben ma ís élő jog és nem gondol arra sem, hogy az unitárius egyház képviseletét, valószínűleg szintén történeti jogon, bar 1920-ban csak 0*1 százalék unitárius volt már, érintet? lenül hagyta. Megfeledkezik azon megállapításáról ís, hogy a keresztény egyházak mindég fontos államalkotó tényezők voltak Magyarországon, de még inkább az ebből leszűrt következtetéseiről. Maga az indokolás mondja, — mást a javaslat ezen rendelkezésének a tarthatatlanságára, ilyen megállapítások után, fel sem kell hozni talán, — hogy „lehetetlen figyelmen kívül hagyni épp ezen egyházak kiválasztott fejeit és lehetetlen megszüntetni azok történelmi előjogait, mikor ezek a történelmi előjogok a magyar társadalomban még mindég számottevő tekintélyt, komoly értéket képviselnek". Ugyaníly értelemben szól, de egyszersmind evvel a rendelkezéssel homlokegyenest ellenkező intenciókat képvisel az 5. §. indokolása ís, amidőn az esetleges területvísszacsatolá:okkal feléledő polgári és egyházi méltóságokról foglalt intézkedéseket indokolva, megállapítja, hogy a javaslat nem kívánja azoknak a méltóságoknak és hivataloknak a körét szükség nélkül csorbítani, amelyek eddig főrendiházi tagságul szolgáltak s amelyek az uj felsőház tekintélyének ís emelésére szolgálhatnak/' Második jogcímeként a felsőházi tagságra való jogosultságnak a javaslat a választást jelöli meg. Ez alkotja a legfontosabb jogcímet és tekintettel arra, hogy a 242 tagból álló felsőházba e címen J50 tagot kíván a javaslat küldeni, ez a jogcím állapítja meg a főrendiház helyébe lépő s attól lényegében teljesen különböző felsőház karakterét ís. A választás jogcíme nem volt ismeretlen a régi főrendiház szervezetében sem, mindössze azonban a horvát-szlavón tartománygyülés által választott három képviselőre szorítkozott. — Hogy a főrendiház reformjával kapcsolatban a választás jogcíme nagy tért kell nyerjen, ez mindenki előtt nyilvánvaló. A demokratikus fejlődésre való figyelemmel a választás nagyobbmérvü érvényesítése elkerülhetetlen az értékek kiválogatásánál. Magasztos feladatot vél a javaslat megvalósítani, amidőn e jogcím alapján