Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Megelőző jogvédelem

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET hogy ilyen esetekben a magyar házassági bíróságok megelégszenek azzal, ha a Csonka-Magyarország területén lakó folyamodó születési bizonyítványával igazolja, hogy Csonka-Magyarország területén született. Nehezebb a helyzete annak, aki itt lakik ugyan, de az ország elszakított területén született. Ennek már bizonyítania kell, hogy itt J92J. július 26-íka előtt községi illetőséget szerzett. A községi bizonyítvány a fentídézett rendelet szerint erre nem lévén használható, a belügyminiszterhez kell a honosság tanúsítása végett folyamodni. Kívánatos, hogy a belügyminiszter ily esetben a tanúsítványt a magyar álláspontnak megfelelően, rövid uton kiadja. Sztehlo Kornél A laikus közönség, midőn jogcselekményeket teljesít, jogügyletek utján jogot szerez, változtat meg, ruház át, vagy szüntet meg, jogait keresi, érvényesíti, vagy védelmezi, általában jogi érdekű ügyeiben többnyíre jogtudók tanácsa és munkájára szorul, mert a törvények és rendeletek labirintusában e nélkül eligazodni nem képes. A jogtudóknak ezt a mások jogi ügyeiben kifejtett ténykedését és munkálkodását nevezzük általában jogvédelemnek. H^bni A jogvédelem feladatát hazánkban ma az ügyvédi és kír. közjegyzői kar teljesíti, ha nem ís teljes kizárólagossággal. Az egyídőben keletkezett két törvény, az ügyvédi rendtartás (Í874: XXXIV), mely az ügyvédi intézményt újjászervezte és a közjegyzői rendtartás (1874 : XXXV). mely a kír. közjegyzői intézményt é'ctre hívta, bífurkálta a jogvédelmet oly módon, hogy a peres jogvédelem egészben az ügyvédi kar kezén ív . radt, a perenkívülí jogvédelem tekintetében pedig a két kar konkurráí egymással, kivéve azokat az aránylag ritka eseteket, melyeket akár a közjegyzői rendtartás, akár más törvények vagy törvényerejű rencc elek kifejezetten a kír. közjegyző hatáskörébe utalnak. A kír. közjegyzői intézmény életrehivásának íncoí a íegfőként az volt hogy a perenkívülí jogvédelemnek az a része, melyet megelőző jogvédelemnek nevezhetünk, egy közhitelességgel dolgozó és nagyobb felelősséggel bíró szervezet kezébe adassék. A megelőző jogvédelmet a kír. közjegyző teljesíti akkor, midőn a hozzá forduló felet perenkívülí ügyeiben tanáccsal látja el, vagy jogügyleteit okiratba foglalja és a megelőző jogvédelemnek ezen a terén konkurráí az ügyvédi karral és ezen kívül természetesen még másokkal ís, teljesíti továbbá akkor, midőn közhitelességgel állapít meg oly tényeket, melyek a fél bizonyos jogai érvényesítésének előfeltételei (óvás, könyvkívonat és másolat hitelesítés, névaláírás hitelesítése és egyéb tény tanúsítások). A megelőző jogvédelem e második fajtája kizárólag a ,kír. közjegyző kezébe van adva, míg a második nem keyésbbé fontos fajtájánál a megelőző jogvédelemnek a törvény már nem merte, vagy nem akarta a kír. közjegyző, kizárólagosságát megállapítani, csak igen kivételes esetben (házastársak, vakok, síketnémák ügyletei stb.). Most, midőn a közjegvzőí intézmény félszázados ^fennállását készül ünnepelni, a jubileumi harsonák .Zaján tul engedtessék meg nekem, hogy kutassam, yaíjjqn a lefolyt félszázad alatt képes volt-e a kír. közjegyzői kar teljesíteni azt a feladatot, melynek megoldására életre hívatott, precízebben kezébe tudta-e .ragadni a megelőző jogvédelemnek azt a részét ís, .melyre/ nézve a szervezeti törvény kizárólagosságot nem adott neki. (54) Erre a kérdésre nagy általánosságban, fájdalom, tagadó a válasz. Nemcsak, hogy nem tudta a kar a megelőző jogvédelmet kezébe ragadni, de hova tovább mindjobban és jobban veszti e tekintetben lába alól még azt a kis talajt ís, melyet a szervezeti törvény neki meghagyott. ^ % Keressük meg ennek a körülménynek okait és ha megtaláltuk az okokat, ezzel egyidejűleg megtaláltuk az orvosszert ís ahoz, hogy a kír. közjegyzői intézményt valóban azzá tegyük, amivé rendeltetésénél fogva lennie kellett volna, t. í. megelőző jogvédelem kizárólagos hordozójává. A legfőbb és eredendő ok, maga a szervezeti törvény, mely a jogvédelem bífurkácíoját nem merte következetesen keresztülvinni. Ehez az eredendő okhoz számos más ís csatlakozott, a legközvetlenebbül az, hogy a fiatalabb és a magyar jogéletben idegen, nem ismert közjegyzőség zsenge ifjúkorában egy nála korban és tekintélyben erősebb test/érével, az ügyvédséggel állott szemben, ami a meggyökeresedést nehézzé tette. Ezen a törvényesen megengedett és a közérdeket legalább nem sértő konkurrencíán kívül a fiatal növény életerejét fogyasztotta és mai napig ís lényegesen fogyasztja a községi és körjegyzők részére megadott okíratozás joga. Ez utóbbi kar a saját népéhez közelebb állván és velük száz és ezer szállal összefűzve lévén, természetszerűen oly előnyben van, melyet utolérni nem lehet. Ha mindezen megengedett konkurrencíához hozzávesszük a zugírászok hadát ís, megtaláljuk a második okát annak, hogy miért maradt el az eredetileg nagyra hívatott közjegyzői intézmény a versenyben. A közjegyzői okiratok felvételénél előírt kötelező alakiságok megtartása egy olyan újabb teher a versenyben úgy ís elmaradó kar számára, mely a helyzetet még jobban mégnehezíti. Sok esetben a formák betartása mellett az okirat fel sem vehető (felek nincsenek együtt, személyazonosságban való kétség,) közjegyzői okirat formájában, míg a kevésbbé megkötött kezű magánokirat szerkesztő vígan elsíklík ez akadályok mellett. Különösen az élénk és gyors lebonyolítást igénylő kereskedelmi ügyleteknél a formák betartása lehetetleníti az ügyletkötést. Innen van, hogy a legnagyobbszerü kereskedelmi üzletek megköttetnek egy gépírásos rövid levél és ellen levél formájában és vígan nélkülözik a nehézkes, bár közokirat jellegével és előnyeível felruházott közjegyzői formát. A szervezeti törvény az Í886. VII. t.-.c-ben revídeáltatott. Ez a revízió sem járt a kar előnyére különösen abban a tekintetben, hogy lehetővé tette a kar kiegészítését kívülről ís. Ez egymagában nem lett volna baj, ha ennek folytán a bírói, ügyészí és ügyvédi kar egyes kitűnőségeivel fríssíttetett volna fel a kar. Ehelyett azonban az történt, hogy a közjegyzői stallumok politikai érdemek jutalmazásául adattak s ; ezáltal olyan egyének jutottak a karba, kik annak nívóját emelni, de még fenntartani sem voltak képesek. Természetes, hogy ezzel a karból való succrescencía a minimumig süíyedt és a hivatásos közjegyzőjelöltek, akik annak a hivatásnak betöltésére elsősorban lettek volna hivatottak, leszorultak s az egészséges fejlődés megakadt. Ha az elmondottakhoz még hozzávesszük azt, hogy a földbírtok helyesebb megosztásáról szóló törvény és annak novellája az ingatlan forgalmat mily nagy mértékben nehezíti meg, hogy a magas illetékek miatt hány ügylet marad el és hogy a legutóbbi évtized (háború, forradalmak, ellenséges megszállás) viharos és bizonytalan időszaka míy bénítólag hatott gazdasági életünkre, megtaláltuk nagyjából azokat az okokat,