Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - A honosság kérdése a házassági perekben

Első évfolyam i szam Miskolc, 1925 ápfilís MISKOLCI JO JOG- ÉS ÁLLAMTUD OMÁNYI KÖZLÖNY MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: • Jogakadémia,Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PUTNOKI BÉLA ügyvéd, a jogakadémia jog- cs államtudorr ányí államvizsgálóbizottságának: k ültagja ELŐFIZETÉSI DIJj Egész évre 90.000 K., félévre 45.000 Kt Egyes szám ára 16.000 korona TARTALOM: Sztehlo Kornél udvari tanácsos, budapesti ügyvéd: A honosság kérdése a házassági perekben. -— Teleszky Béla dr. kir. közjegyző: Megelőző jogvédelem. — Zsedényi Béla dr. jogakadémiai tanár: A felsőházi javaslatról. — Kun Artúr miskolci pénzügyi tanácsos: A jövedelemadó és általános kere^ seii adó egymáshoz való viszonya. (2. befejező folytatás.) — Sztehlo Zoltán dr. jogakadémiai tanár: Magánjog és papyrologia. (4. befejező folytatás.) — Klenics Barnabás dr. miskolci ügyvéd: Bányajogi kérdések II.. — Szűcs Jenő városi aljegyző: A magyar békeszerződésnek állampolgársági rendelkezései. — Dienes István IV. éves joghallgató: Az orvosi beavatkozás joga. (2. befejező folytatás.) - KON YVSZEMLE: Szelényiödön: Dr. Bognár Cecil. Értékelmélet. Milasovszky László: Dr. Kálmán Ödön, Kor* rekcionalizacio. — JOGAKADÉMIA hivatalos hirei. — HÍREK. A honosság kérdése a házassági perekben A trianoni békeszerződés (Í92L évi XXXVIII. t.-c.) 6Í, §-a értelmében mindazok a magyar állampolgárok, akiknek illetősége Í92Í. július 26-án oly területen volt, amely Magyarországtól a békeszerződés alapján valamely más államhoz csatoltatott, tekintet nélkül akkori lakhelyükre, a magyar állampolgári kötelékből való elbocsattatásuk nélkül í 92 í. évi július hó 26-án eddigi magyar állampolgárságukat elvesztették és minden honosítási eljárás, vagy egyéb hatósági intézkedés nélkül annak az államnak váltak jogérvényesen állampolgáraivá, amely államnak fennhatósága alá illetőségi községük került. — Azok a magyar állampolgárok azonban, akik Í9Í0. évi január í. után szereztek a Csehországhoz, vagy Jugoszláviához elszakított területeken községi illetőséget; a csehszlovák és szerb-horvát-szlavon állampolgárságot csak ezen államok kormányához intézendő külön kérvény folytán nyerhetik meg. A magyar állampolgárságot elvesztők jogosítva voltak Í922. évi július hó 26-ig magyar állampolgárságuk fenntartását igényelni. Miután a mi törvényünk szerint a honosság vélelme nem a községi illetőségre, hanem a születési helyre volt alapítva, a békeszerződés ezen rendelkezése nagy bonyodalmakat szült. Ezekkel minduntalan küzdenünk kell a házassági perekben a bírói illetékesség megállapításánál, bőven megvilágítja ezeket egyébként Scholtz Géza dr. ígazságügymíníszteri tanácsosnak a házasságkötés szabályaírói írt könyve. Megnehezíti a kérdés megoldását az a körülmény, hogy a községi illetőségről jegyzékek nem vezettettek és ha valaki községi illetőségét meg akarja állapíttatni, ez sok utánjárással és költséggel jár. Az (886. XXII. t.-c. 10. §. szerint az, aki azon községből, amelynek kötelékében volt, más községbe költözik át, ez által a régi községi kötelékből még nem lép ki, ha azonban az uj községben négy évig folytonosan lakik, ennek terhéhez hozzájárul és ezen község ellene a 9. §. a), b) és c) pontjaiban megállapított kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesíti, ezen községi kötelékbe tartozónak és az előbbi kötelékből kilépettnek tekintetik, még azon esetben is, ha települési szándékát be nem jelentette, A békeszerződés szerint tehát most már a magyar honosság vélelmét meg nem állapítja az, hogy valaki akár Csonka-Magyarország, akár az ország elszakított részeiben született és e szerint házassági perben mindég községi bizonyítvánnyal kellene bizonyítani azt, högy a folyamodó 1921. évi július 26-án Csonka Magyarország területén községi illetőséggel bírt. Megnehezíti a községi illetőség megállapítását még az a körülmény is, hogy a csehek a községi illetőségnek puszta letelepedés utján való megszerzését, amint azt az idézett magyar törvény megengedi, érvényesnek elismerni nerri akarják. Miután azonban a községi illetőség megállapítása különösen olyanoknál, akik községi adót nem fizettek, vagy akik külföldön magyar apától születtek, sok esetben igen nehéz, a kormány felhatalmazást kért és az í 922. évi XVII. törvénycikkben kapott a községi illetőség megállapítására. Ezen törvénycikk 24. §-a szerint: „abban a kérdésben, hogy valakinek községi illetősége a trianoni békeszerződés életbeléptetése napján Magyarországnak, a trianoni békeszerződés következtében elszakított területén volt és mely idő óta és hogy ez alapon a békeszerződés 61. és 62. cikke értelmében magyar állampolgárságát elvesztette-e, vagy nem, elsőés utolsó fokon a belügyminiszter határoz". Ezen törvény folytán a községi elöljáróságok nincsenek feljogosítva ilyen esetekben a honosság kérdését megállapító illetőségi bizonyítványokat kiállítani és a házassági bíróságok abban az esetben, ha a folyamodó az ország elszakított részében született, csakis a belügyminiszter határozata alapján állapíthatják meg a magyar honosságot. A m. kir. Curia különben már \906-ban kimondotta 840. sz. határozatával, hogy községi illetőségről kiállított bizonyítvány a magyar honosság bizonyítására nem alkalmas. Más az eset, ha a folyamodó Csonka-Magyarország területén született és itt is lakik. Lehetséges ugyan, hogy ennek dacára is elvesztette magyar honosságát, ha t. í. Í92Í. július 26-án az elszakított területen bírt községi illetőséggel, de jól mondja dr. Scholtz idézett könyvében t „a tapasztalat azt mutatja, hogy csak annak az állampolgársága vet fel aggályokat, akinek születési helye az elszakított területen van. Szinte ösztönszerű ez az „Opínío communís", amelyben a csonka magyar területen születéshez a magyar állampolgárság ténye látszik kapcsolódni." . Tény az,