Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - A jövedelem adó és általános kereseti adó egymáshoz való viszonya [1. r.] - Az első ítélet

14 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (50) ságos jövedelem megadóztatása szoros összefüggésben van egymással, mit bizonyít az a körülmény, hogy az általános kereseti adónál kinyomozott és megállapított adóalap használandó fel a jövedelemadó kivetésnél is. Mai adórendszerünknek ez a két adónem, úgymint a jövedelemadó és az általános kereseti adó, a legfontosabb adóneme. Mindkét adónemnek a valóságos jövedelem megadóztatása lévén a rendéltetése, mindazonáltal a két adónem célját illetőlég légnyegesen eltér egymástól. Az általános kerésetíadó életbeléptetésével megszűnték a régi négy osztályba sorozott kereseti adók, mely adók titán községi pótadó volt kivethető, megszűnt továbbá a tőkekamat és járadékadó. így tehát az általános kereseti adó hívatva van a fentebb előRorolt és adórendszerünkből kiszorított adónemek pótlására s mint ilyen az ált. kereseti adó átengedtetett á községek és városok háztartási költségeinek fede- ! zésére* Hbből teljesen megállapítható, hogy az ált. kereseti adó teljesen községi adó jellegeivel bír. A községek és városok háztartása szempontjából az ált. kereseti adó rendkívüli fontossággal bír, mert hiszen a községek és városok költségvetési mérlegébe döntő súllyal nehezedik. Ezenkívül azonban nem csekélyebb fontossággal bír az államháztartást illetőleg sem, mert az ált. kereseti adónak egyik rendeltetése, hogy a jövedelemadó alapjául szolgáljon. Itt kapcsolódik tehát egybe szorosan ez a két adónem. Alanyai mindkét adónemnek ugyanazok, a tárgya mindkét adónemnek az előző évi tiszta jövedelem a kivetése is ugyanazon szabályok szerint megy végbe és végül a jogorvoslatok is ugyanazon fórum elé a felszámolási bízottság illetve közigazgatási bízottsághoz kerülnek. Elörebocsátva az általános ismertetést; áttérek most már e két legfontosabb adónem részletes ísmerteté ére. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy mi képezi az adó tárgyát, kik annak alanyai és mi képezi az adókivetés alapját. E három tényező adja meg azt a keretet amelyen belül mozognak az egyes rendelkezések. Ha tehát ezzel tisztában vagyunk, ugy ismerjük is az adótörvényeket. Az általános kereseti adó tárgya : ,,az adózó által kereset, jövedelemszerzés végett akár rendszeresen akár alkalmilag folytatott bárminő személyes tevékeny, ségből, foglalkozásból származó jövedelem." Tehát mint látjuk a kereseti adónál a lényeg az, hogy személyes tevékenység müködíék közre a jövedelem megszerzésénél A jövedelemadó tárgyát szintén a jövedelem képezi tekintet nélkül azonban arra, hogy személyes közreműködéssel jött létre vagy sem. A küíömbség tehát e két adónem között az, hogy amíg a kereseti adó az adóalany által űzött ipar, kereskedelem, bányászat, szellemi, értelmi művészi foglalkozásból eredő kereset után vettetik ki : addig a jövedelemadó az adóalanynak bárdonnan bármi címen befolyó jövedelme képezi az adóztatás tárgyát. E szerint a jövedelemadó alanyai a következők: ». A magyar állampolgárok összes jövedelmeik után ha a magyar szent korona országaínak területén laknak, vegy itt rendes lakásuk van. • 2. a külföldön lakó magyar állampolgárok, a magyar szent korona országaínak területéről származó összes jövedelmeik után. 3. a külföldiek, akik Magyarországon laknak, vagy legalább egy évig egyfolytában itt tartózkodnak, vagy ha csupán jövedelem szerzés céljából tartózkodnak itt. 4. Azok a külföldi vállalatok, amelyeknek mint ilyeneknek a magyar állam területén bejegyzett cégtik nincsen és így társulati adó alá nem tartoznak. 5. A fel nem osztott hagyatékok ide értve a nyugvó örökségeket ís. 6. A közbirtokosságok, volt úrbéri közösségek osztatlan vagyonuk jövedelme után, ha a vagyon gazdasági ügyeit külön szervezet kezeli. # (Folytatjuk.) Kun Arthur. KÖNYVSZEMLE Debrecen és a budai jog. Irta Iványi Béla. (Debrecen 1924. 41.1. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. osztályának kiadványai. I. k. 7. sz.) A városi jogkönyvek nagy jog-, művelődés- és gazdaságtörténelmí jelentőségénél fogva állandóan foglalkoztatták jogtörténetíróínkat és historikusainkat. Nagy irodalma van a legrégibb magyar városi és bányajogkönyvnek, a Selmecbányáinak, sőt a jogkönyvnek idegen, külföldi származásánál fogva a külföldi szakirodalom a hazainál is nagyobb figyelembe részesítette. Behatóan méltatták tudósaink a szepesi, pozsonyi és budai jogkönyvet és ma már általánosan elismert tény az, hogy e jogkönyvek jogközlés, jogátültetés utján jutottak mihozzánk. Különösen nagy hatást tett városaink jogi életének kialakulására és fejlődésére a budai jogkönyv, amelynek jogi anyagát felölelte utóbb a tárnokijog is. A budai jogkönyv sok városra nézve anyajogí jelleget nyert, különösen ott, ahol a városi élet kialakulása nehezebben indult meg. Sokszor egy-egy város csak részben fogadta el a budai jogkönyv jogszabályait. Lassanként mégis leginkább a budai jog éreztette hatását városaink közigazgatásában és egész jogéletében, de különösen büntető- és perjogában. Iványi Béla debreceni egyetemi jogtanár igen hálás, de egyúttal nehéz és fárasztó kérdést tűzött ki magának, midőn a budai jog hatását teljesen töretlen uton kutatta és kiderítette Debrecen város jogi életének múltjában. Iványi azon kevés jogtörténetíróínk gárdájához tartozik, akik eredeti levéltári kutatások alapján boncolgatják középkori városi életünk kulturális és jogi kérdéseit. Ott, ahol speciális városi jogkönyv nem volt, Iványi a városi levéltárakban felkutatható ősanyaghoz, a városi „Wíses-, Acht-, Markt-, Malefic"-könyveíhez és az oklevelekhez fordul és hangyaszorgalommal, éles kritikával és nagy tehetséggel a legszárazabb adatok helyes értékelésével feleleveníti szemeink előtt a középkori városok igaz és hű életét. Ezt tette már évekkel azelőtt, mikor „Vázlatok Eperjes szab. kir. város középkori jogéletéből" címen 1910-ben a Századokban bemutatta ősi főiskolánk egykori székvárosának jogéletét. Most Debrecen városa került sorra. Iványi az „előzményekében markáns vonásokban és mindenütt alapos apparátus crítícussal adja Debrecennek, a kis falunak várossá való kialakulását és fejlődését és kiemeli különösen Debrecen földesurának, Dózsa mesternek, aki utóbb Bihar- és Szabolcsmegyék ispánja és Erdély vajdája, majd 1322-ben az ország nádora, nagy érdemeit a falunak várossá való fejlődésében. Debrecen és Buda kapcsolata c. fejezetben már most a legrészletesebben bemutatja a kutatásban fáradhatatlan szerző az egyes jogeseteket, hol kapcsolat mutatható ki Debrecen jogi élete és a budai jog között. Részletezi az 1405-íkí szabadságlevelet, amellyel Zsigmond király egyszerre a szabad és királyi városok rangjára emelte Debrecent. A városi tanács e kiváltság-