Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - Az orvosi beavatkozás joga [1. r.]

(47) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 11 indok nem forog fenn — várfogság, ha fennforog — a fegyhází, dologhází és foghází külön helyiség. Mivel a „müveit" alatt elsősorban a nemest értették, ha tekintetbe vesszük még a jogosulatlan vadászás fenti példátlanul súlyos büntetését, bátran megállapíthatjuk, hogy a bádení javaslatnak rendi jellege volt. A magyar javaslat ezzel szemben a jogegyenlőség, a demokrácia és a nemes liberalizmus jegyében született. A magyar javaslat nem tesz különbségeket nemes és nem nemes között. A magyar javaslat szerint nemes és nem nemes egyformán bűnhődnek és mint említettük, a letartóztatásí intézetek felállítására és fentartására egyformán, közösen adóznak. Az 1843. évi javaslat magyar szellem terméke. Az Í840, évi V. t.-c. által kiküldött országos választmány tagjai a legragyogóbb magyar nevek viselői, kikre, mint a magyar átalakulás vezéreire tekintett a nemzet: Majláth György, Lonovíts József, gróf Teleky József, báró Mednyáns^ky, gróf Nádasdy, Lánczy József, Károlyi György gróf, Jósika Sámuel báró, Dessewffy Aurél gróf, Vay Miklós báró, Eötvös József báró. Pulszky Ferenc, Beöthy Lajos stb. és Deák. ,,Ungarn besitz máchtíge Eíemente, weíche den i Síeg eíner grosser Umgestaítung verbürgen" írja Míttermaíer. Mikor megtudta, hogy azok között, akik a javaslatot kí fogják dolgozni nincs se bíró, se hivatalnok, se professzor — nagy reményeket fűzött a javaslathoz és ugyanezért eredetit várt tőlük. 12) De bár nem voltak szakjogászok — kezdők sem voltak, mert a váló-, kereskedelmi- és csődjogi kodífíkácíóra alakult bizottságnak tagjai részben ugyanazok voltak, mint a büntetőjogi bízottságé. A javaslat szerzője Deák. Pulszky írja Eletem és korom c. müvében, hogy a szöveget maga Deák írta, vagy diktálta s amint egy fejezetet bevégeztek azt Pulszky lefordította németre, megküldte Míttermeíer német egyetemi tanárnak, kinek észrevételeit megfontolták s hol elfogadták, hol elvetették. Hajtsuk meg e helyütt is a köszönet és hála zászlaját Míttermaíer heídelbergí tanár, a magyarság nagy barátja előtt! O politikus ís volt és kodífíkátoraínkat talán leginkább ez vonzotta hozzá. Pulszky és Szalay kiadták a javaslat anyagi és eljárási részének német fordítását Leípzígben *-) és ennek alapján irta Míttermaíer c. Archív für Krímínalrecht" folyóiratban azt a bírálatot, mely utóbb a „Díe Strafgesetzgebung in íhrer Fortbíldung c. gyűjteményes munkában ís megjelent. (II. kötet 2 í 7. s. köv. old.) és amely a javaslatnak ma ís legnagyobb dicsősége. u) Magyar ember számára ennek a kritikának az olvasása a legnagyobb szellemi élvezetet jelenti. Csattanóul csak e bírálatnak befejező sorait iktatjuk még ide, melyek szerint: ,.Díe bísheríge Darstelíung mag zeígen, dass auf jeden Fali der ungarísche Entwurf eín durch Orígínalítát und ríchtíges Erkennen der wahren Bedürfnísse der Strafgesetzgebung höchst beachtungswürdíges Gesetzwerk íst, derén eínzeíne Mángel leicht verbessern können W 12) L: Pulszky Ferenc: Eletem és korom. I. I44. és Jogt. Közi. 1893. 47. sz. 13) Enlworf eínes Strafgezetzbuches für das Kőnigreich Ungarn und díe damit verbundenen Theíle Leipzig. <4) Magyarul is megjelent: Míttermaíer a magyar büntető törvénykönyvi javaslatról. Pest Í840. Heckenast Gusztáv. De a bírálat elején ís mondja, hogy : ,,keín Gesetzbuch íst so orígínell gearbeítet als der ungarísche Entwurf V* Ennél szebb dicséretet hírtelen nem ís tudunk elképzelni. Dr. Kéthely Sándor. V Az orvosi beavatkozás joga A büntetőjogi szakirodalomban élénk vita tárgyát képezi az orvosi beavatkozás jogalapjának a kérdése. A külföldi, de különösen a német elméleti büntetőjogászok élénken foglalkoznak az orvos működésének a jogalapjával, más-más véleménnyel vannak róla és az eltérő nézetek erős tollharcot vívnak. Hazánkban alig egy pár kisebb tanulmányt találunk, mely ezt a vitás problémát tárgyazza, minek Fínkey az „Orvosi beavatkozás és testi sértés*' című értekezésében azt az okát adja, hogy egyrészt a magyar büntetőjogi tudomány és büntetőbíróí gyakorlat a legnagyobb loyaíítássaí viselkedik az orvosi működés iránt, másrészt a hazai orvosi kar megtudta óvni magát oly túlzásoktól és veszélyes kísérletektől, minők a külföldi jogi irodalom és büntetőbíróság fellépését hívták kí maguk ellen. A kiváló szaktekintélyeknek a kérdésről való különböző felfogása és annak részletes kifejtése az irodalomban különböző elméletek kialakulására vezetett. Ezen elméletek a legkülönbözőbb utakon haladva keresik azt a bázist, melyen az orvosi beavatkozás alapul és az orvos büntetlensége biztosíttatik. Válogatás nélkül említjük első helyen azokat az elméleti jogászokat (Calker, Behr), kik szokásjogon alapulónak tartják az orvos beavatkozását. Kimutatják, hogy a legrégibb törvénykönyvektől (már Hammurabínáí ís) a legújabb idők jogéletéig mindenütt kivételes elbírálásban részesül a működő orvos. Elismerik azt, hogy a legtöbb beavatkozás, de különösen a műtét a testi épségnek a megsértése. Ez a testi épség jogi érték, mely az orvos beavatkozása által megsérül és ez büntetendőséget involválna, de az az évezredes szokás, melyre az orvosi gyakorlat visszatekinthet, jogossá teszi a beavatkozást és mentesíti az orvost. Az orvosi cél — mint Oppenheim bázeli büntetöjogtanár mondja — szokásjogí fundamentuma az orvosi beavatkozásnak. Tehát a gyógyító cél az, ami jogossá teszi a szokást. Nem mondható ez a gondolat túlságosan világosnak, mely egyfelől a szokásjogot a célra alapítja, másrészről pedig ezt a célra épített usust adja a beavatkozás jogalapjának. Tarthatatlan lesz ez az elmélet, ha meggondoljuk, hogy elfogadása esetén a tiltakozás ellenére, de gyógyító célból eszközölt testcsonkító műtétet ís jogszerűnek kell nyilvánítanunk. De különben sem tekinthető szerencsés megoldásnak a tételes törvények mellett az orvos jogát a szokásra alapítani. Egy másik csoportja a jogtudomány kiválóságainak (Merkel, Fínger, előbb Bíndíng ís) az orvos mentességét az u. n. hívatásjoggal indokolja, ugy okoskodván, hogy az orvosnak épen foglalkozásának sajátos természeténél fogva joga van, sőt hivatása a beteg érdekében megtenni mindent, amit a tudomány szükségesnek és helyesnek tart. Elismerik, hogy a beavatkozás külső megjelenésében bűncselekmény formájában jelentkezik, azonban mivel az orvos államilag elismert hivatásának tesz eleget, nem jogtalan, tehát jogos a működése. Ennél a felfogásnál elsősorban az a kifogás tehető, amit már a szokás jognál ís említettünk, hogy a beteg, vagy hozzátartozójának nemcsak a beleegyezése nélkül, de ellenkezése dacára végzett műtétnél, vagy egyéb