Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - Vámjog. 2. r. Vámpolitika. Kereskedelmi szerződések. A vámtarifáról

(43) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 Csonkamagyarország kereskedelempolitikai harcainak megvívása, gazdasági jövőnk megalapozására, uj vámtarifáról kellett gondoskodnunk. így készült el az 1924 : XXL törvénycikkbe foglalt uj magyar vámtarifa, A vámtarifa lényeges rendelkezéseinek megértéséhez szükséges volt ez a szokatlanul hosszú bevezetés, mert nem fogja tudni a vámtarifát kezelni, megérteni az, aki a gyakorlati vámpolitika elemeit teljes világossággal nem látja maga előtt. Mindenekelőtt megállapítható, hogy az uj vámtarifa lényegesen egyszerűbb és könnyebben kezelhető, mint a régi. 37 csoportot állapít meg, tehát kevesebbet, mint a régi, ellenben sokkal több tételt tartalmaz, mert arra törekszik, hogy minden áru technológiailag pontos, de lehetőleg a kereskedelemben szokásos elnevezéssel legyen megnevezve : nyersanyag, félgyártmány, készáru összefüggésben, áttekinthetően van sorrendbe foglalva. A kereskedelmi elnevezés sokkal részletezőbb s az eligazodást nagyban megkönnyíti. így pl. a régi tarí- i fában hasztalan keressük az írógépet, ezt a „külön meg nem nevezett műszerek" közt, a bútort a „külön meg nem nevezett faáruk" közt kell keresni. Általán ez a rész torz meghatározás volt, mert egy tételce tartozott a puttón és bútor, a kaptafa és vonalzó stb. a levélpapírt „külön meg nem nevezett papíráruk" sorában találjuk, a képes levelezőlapot a „képnyomóípar tömeggyártmányaí" elnevezés alatt, a gummíköpeny a „ruganyos szövetekből készült, ragasztás, varrás utján konfekcionált egyéb áruk" homályos elnevezés alatt húzódott meg és a juhtúrót „másféle sajt"-nak nevezi a régi vámtarifa. A szöveteket a régi tarifa 6 csoportban részletezi, az uj a „textilipar termékeiíü világos elnevezéssel egy csoportba sorolja. Az elvámolás általában az uj tarifában is suly szerint történik. Kivételt képeznek azok az áruk, melyek az áru természeténél fogva más elbánást ígéayeínek. így darabszám szerint vámolandók el például az állatok, továbbá esernyők, órák, bríllíáns, arany, ezüst, píatínaáru, lőfegyver, acetilén lámpa, kalap, sapka, börkeztyü, ellenben kötszövött keztyü, bármily anyagból suly szerint. Páronként a cipő. Érték szerint csupán egyes gyógyszerek. A törvény felhatalmazza a minisztériumot, hogy a behozatali vámokat az ország fontos termelési érdekeinek kívánalmaihoz képest rendeleti uton felemelhesse és ismét leszállíthassa, E messzemenő jogot a törvényhozás elé annak idején terjesztett indokolás ugy magyarázza, hogy a gazdaságpolitika mai hírtelen változó esélyei és szükségleteihez csak ily módon lehet alkalmazkodni, csak így biztosítható a vámtarífatételek rugalmas és gyors alkalmazása. Ezt az eljárást követi túlnyomó részben a külföld is, mert hasonló felhatalmazást kapott a kormány több külföldi államban. A törvény ezen rendelkezéseit továbbá akként magyarázzák, hogy a vámtarifának első sorban az állam pénzügyi érdekeit kell biztosítania. Egy másik követelmény, hogy az ország mezőgazdasági és ipari, de sőt közvetve a kereskedelmi, termelő, illetve értékeket konzerváló tőkéire kell a jövedelmezőség szempontjából minél hosszabb időre szóló és minél bíztosítottabb számítási alapot nyújtania. És itt nemcsak a belföld sok milliárdos tökéire, de a külföldi tőkére ís gondolnunk kell, melyet tőkeszegény országunknak ide kell vonzanía, a törvény ís abból az elgondolásból indulván kí, hogy elégtelen vám nem ösztönzi a tőkét befektetésre. A vámtarifa mint autonóm tarifa másodsorban vámpolitikai harci eszköz. Elegendő harci eszköz kell, hogy íegyen arra, hogy a külfölddel lefolytatandó kereskedelempolitikai tárgyalásokon ellenálló erőt képviseljen s lehetővé tegye a szembenálló feleknek azt, hogy a tarifákból értékes engedményeket tehessenek. Itt ís abból az okoskodásból indul kí a törvény, hogy elégtelen vám nem ösztönzi a velünk tárgyaló felet ellenengcdmények felajánlására. Jelentős indoka az említett rendelkezésnek az az intenció ís, hogy az állam pénzügyi érdekei ís kívánhatják a vámtételek emelését. Francia és Németország kormánya már í922-ben szabad kezet nyert a vámok emelésére. De miként az emelésre, ugy a leszállításra ís szabadkezet ad a törvény, megengedi a minisztériumnak, hogy átmenetileg a tarifatételeket leszállíthassa vagy teljesen vámmentessé tehessen olyan árukat, melyek országos érdekű, fontos közszükségletek, vagy termelési érdekek kielégítésére szolgálnak. így az ország vetőmagszükségletének biztosítása céljából függesztetett fel ideiglenesen a buza, árpa, zab vámja. A közszükségíetek szempontjából nyújtandó kedvezményekre nyilván a fogyasztók érdekeinek védelmére lesz szükség oly cikkek behozatala szempontjából, melyeket az országban egyáltalán nem, vagy a szükséglethez mérten igen kis arányban termelnek. Éppen ugy provídeál a törvény a gyárak betelepülésének előmozdítására, különös tekintettel Nagymagyarország széttépett gazdasági szervezetére s gondolva az elszakadt területrészeken maradt gyárak betelepedésének támogatására. Ugyancsak a minisztérium engedélyezhet konkrét kedvezményeket, pld. országos ínség esetén közfogyasztási cikkekre vámmentességet. Vámmérséklés, vagy vámmentesség engedélyezhető iparfejlesztési célból %épékre, ha a hazai gépgyártás számmottevő sérelme nélkül történhetik. A vámtarifa rendelkezéseinek s egyes tételeinek nemzetközi megállapodások alapján való megváltoztatása minden esetben a tőrvényhozás hozzájárulását igényli. Nagyon sok tételnél már maga a vámtarifa, nyújt teljes vámmentességet. Számol azzal, hogy milyen nyersanyagok, félgyártmányokra van szüksége első sorban mezőgazdasági termelésünknek, iparunknak, másodsorban szociális szempontból közfogyasztásunknak különös tekintettel a háborús rablógazdálkodás okozta anyagfogyasztásra, Csonkamagyarország elrablott nyersanyag forrásaínak, termő vidékeinek égető hiányára, kis országunk megváltozott geológiai összetételére stb, Néhány példát kívánok felhozni ennek illusztrálására. Ezekből a szempontokból érthető meg, hogy vámmentesen hozható be pld. a tej, tengeri hal, az erdősítésre szolgáló növény, széna, nyers rizs, lencse, egyes magvak, erdei termékek, burgonya, gyapjú és egyéb állati eredetű nyersanyagok, melyek iparunk számára belföldön elegendő mennyiségben nem állanak rendelkezésre. Csaknem általános vámmentességei élveznek az erdőgazdaság termékei (tűzifa, épületfa, ipari müfák stb.) rámutatva arra a fájdalmas valóra, hogy országunk megcsonkítása folytán a fában legszegényebb államok egyikévé lettünk, tűlevelű erdőségről úgyszólván egyáltalában nem beszélhetünk, bármennyire csodáljuk Csonka-Abaujmegye és Zemplén, Bükkvídékünk és a Bakony kicsiny fenyveseinek természeti szépségeit. Alig egy-két kivétellel vámmentes tételeket tartalmaz az az árucsoport ís, mely az iparnak növényi eredetű nyersanyagait foglalja össze. Vámmentesek itt első sorban a textilipar nyersanyagai (pamut, len, kender, juta) ezen kívül a fonás-, kosár-, kefekötő és kárpítosípar nyersanyaga, a gyógyvegyészet anyaga, a makulatúra papíros stb. A békeszerződés csaknem teljesen megfosztott bányáinktól. Ezért vámmentesek csaknem az összes ásvá-