Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - Vámjog. 2. r. Vámpolitika. Kereskedelmi szerződések. A vámtarifáról

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (42) fogja az egyik állam alkalmazni a maga vámtarifáját a másik állammal szemben. Erre nézve kétféle módszer kínálkozik. Az egyik a legtöbb kedvezmény elvének kikötése, a másik a tarifaszerződés. A legtöbb kedvezményre való jog azt jelenti, hogy valamely állam a vele szerződő állammal szemben arra kötelezi magát, hogy ennek minden ellenszolgáltás nélkül meg fogja adni mindazon kedvezményeket, melyeket akár szerződésből kötelezve, akár önként bármely más államnak eddig adott, vagy ezután adni fog. Ilyen szerződéseink vannak ma pl. Belgiummal, Bulgária, Dánia, Hollandia, Ausztria, Németország, Norvégiával stb. A trianoni béke eltorzítja a legtöbb kedvezmény elvét. Megfosztott bennünket 1924. július hó 26-ig kereskedelempolitikai szabadságunktól, mert kötelez bennünket arra, hogy az entent államoknak és szövetségeseiknek, valamint az úgynevezett társult államoknak a behozatal kezelése, a behozatal és kiviteli vámok stb. tekintetében minden ellenszolgáltatás nélkül megadjuk mindazokat a kedvezményeket, melyeket valamely más külföldi országnak megadunk. Egyedül Ausztriával vagy Csehországgal van jogunk öt évi időtartartamra olyan különleges szerződéseket kötni, melyek kedvezményeit nem igényelhetik a szövetséges és társult államok (az entente). Tarifaszerződés akkor szokott létrejönni, ha az egymással kötött kereskedelmi szerződések a kölcsönös megállapodások alapján kidolgozott tarifát is belefoglalják. Ilyen szerződést kötöttünk pl. régebben Németországgal, Olaszországgal, Svájccal, stb. Ilyen szerződésről tárgyalunk most Csehországgal, Ausztriával. Vámunió, szövetség akkor áll elő, ha két vagy több állam megáílapodhatík, hogy vámpolitikájukban és vámigazgatásukban a többi államokkal ugyanazon elveket fogják alkalmazni. Ilyen vámunió volt Ausztria Magyarország között; í899-ben Magyarországra nézve beállott az önálló vámterület jogállapota, habár e jogával Magyarország nem élt. A szövetség \908-ban szerződéses viszonnyá változott át, ettől fogva mindkét államnak külön vámtarifája volt, de teljesen azonos szöveggel. Lesz-e vámuniónk, mely országgal, eldönti a közel jövő. A jogi lehetőség meg van, de politikai megértés nélkül el nem képzelhető. A vámtarifát, melyet valamely ország törvényhozása autonóm jogkörében alkot meg, autonóm vámtarifának hivjuk. Ezt bármikor megváltoztathatja. Ellenben a szerződéses vámtarifa a velünk szerződő államokkal való kölcsönös megegyezés eredménye. Az autonóm vámtarifa teh4,t, mint vámpolitikai fegyverzet, voltaképen egyúttal a maximális tarifát jelenti, míg a szerződéses az, mely a vámpolitikai bajvívók porondján a szerződéses tárgyalásoknál kiküzdött vívmányokat, kedezményeket, mérsékléseket tartalmazza. Ha pl. a régi (1907 es) autónom vámtarifánkat nézzük, azt fogjuk látni, hogy az egyes államokkal annak idején kötött szerződések tetemesen mérsékelték az autónom vámtarifa tételeit. GERHARDT CIPŐI ELEGÁNSAK TARTÓSAK KÉNYELMESEK Alábbi néhány tétel mutatja, hogy autonóm tarifánk általános aranykorona tételeiből mennyi vámkedvezményt faragtak le az egyes velünk szerződő államok 1907-ben. Vámtételek arany koroAz áru neve nákban általános tarifa szerint W tn N N W « 00 « A velünk szerződött állam, mely a kedvezményt kapta Í00 kilogrammonként Füge 10.— Citrom 20.— Naranes 24.— Mandula 36.— Buza 7.50 Tengeri 4.-— Bab, borsó, lencse 4.50 Rizs 6.— Friss szőlő 40.— Szilva aszalva 14.— Főzelék 20.— Fümagvak 30.— Tojás 8.— Huskolbász 100.— Csokoládé 200.— Seíyemáruk 1400. — Fekete selyemszövetek 1200.— Csomagoló papíros 7.20 Juhbőr 30.— Prémbőr 24.— Öblös üveg, színes 30.— Elektrotechnikai cikkek 20.— 1.— Olasz vámmentes ,, 6.30 Or. Rom. Szerb 2.80 „ „ „ 2.40 Orosz, Szerb Z.60 Olasz vámm. Rom., Olasz, Szerb vámmentes Szerb „ Német, Olasz t* tt tt „ Orosz, Szerb 50.— Német 125.— Svájc 1100.— 480.— Svájc, Olasz 3.60 Német, Olasz 5.— Német 18.- , „ 12.Ilyen autónom tarifa volt az, melyet Í907. LIII. törványcíkkbe iktattak a magyar állam önállóságának kídomborítására. Akkor még Ausztria és Magyarország egységes gazdasági terület volt. A forradalmak után a még nem szállott részt vám sorompóval kellett körülvennünk. Az elvámolás a régi közös vámtarifa alapján történt. Ugyanezt alkalmazták az osztrákok és csehek. Ugy de a régi nagy gazdasági terület vámtarifáját nem lehet mereven alkalmazni Csonkamagyarországra, hiszen Bródy és Fiume, Bodenbach, Brassó voltak a régi vámhatár szélső pontjai. Es ne feledjük, hogy a közös vámtarifa nagyban és egészben mindenkor jól — rosszul összeegyeztetni törekedett osztrák, (többnyíre cseh) ipari érdekeket és magyar mezőgazdasági érdekeket. A régi hatalmas gazdasági testre szabott nehéz vámpolitikai vértezet súlya alatt a sebektől vérző, gyenge magyar országcsonk vézna alakja összeroskadt volna, gondoskodni kellett átmeneti intézkedésekről. Két törvény segített az átmenet nehézségein. Az egyik (1920: XXII. t.-c.) felhatalmazta a kormányt, hogy a régi vámtarifatörvénytöl eltérő intézkedéseket tehessen, ami a régi vámtarífatételek emelésére nyújtott módot. A másik (1920: XX.) arra, hogy csak a fényűzési cikkeknél állapítsa meg a teljes aranyárfoíyamu felpénzeket, viszont közszükségleti cikkeknél ennél alacsonyabb felpénzek szedését rendelhesse el. A régi vámtarifa alap- vagyis aranytételeít azonban az állam nem emelte. Akkoriban ugyanis a valutárís viszonyokat az állandó értékhulíámzás jellemezte. A nemzetközi verseny kiéleződött. A külpolitika mérges gőzökkel telt atmoszférája fojtogatta a kereskedelmet. A nem kívánatos behozatal megszorítása, a hazai termelés védelme volt a vezérelv. így az állani elérte célját az arany vámtételek emelése nélkül is a behozatali és kiviteti, deviza ellátási korlátozásokkal. Miután tehát a régi tarifa még módosítva sem volt alkalmas vámpolitikai fegyverzet, felkészültség