Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - Vámjog. 2. r. Vámpolitika. Kereskedelmi szerződések. A vámtarifáról

(41) MISKOLCI JOGASZÉLET 5 Vámjog X II. Vámpolitika. Kereskedelmi szerződések. — A vámtarifáról. Minden állam kormányzati élveiben, törvényei, intézkedéseivel a külkereskedelem erőteljes előmozdítására törekszik. Ez a külkereskedelmi politika fogalma, melynek legfontosabb része a vámokra, mint eszközökre támaszkodó vámpolitika. Vámok alatt itt kizárólag határvámokat, vagyis a vámvonalon keresztül behozott vagy kivitt áruk után az állam által szedett közszolgáltatást értünk. A határvámok az államok jelentős bevételi forrásait jelentik. Ausztria—Magyarország egységes vámterületének Í9Í3. évi bevétele 227,669.000 arany korona volt. Ha a vámot csak az államháztartás jövedelmének gyarapítása érdekében szedik, pénzügyi vámokról beszélünk, melyek valóságos közvetett adók. Ilyen vámokkal olyan árukat szoktak megterhelni, melyeket az illető ország nem képes előállítani és amelyek tömegfogyasztás tárgyai lévén, erőteljes bevételi forrást biztosítanak. Ide tartoznak nálunk főleg a gyarmatáruk tea, kávé, kakaó, fűszerek stb. Nem valami erkölcsös bevételek a vámok, különösen a pénzügyi vámok, melyeket igazán csak a salus reí publícae supprema lex esto elv szentesít. Egészen más természetű a védővám, mely első sorban a belföldi termelést védi a külföld versenyével szemben, hogy annak száraára biztosítsa a hazai piacot. Ez a vámpolitika a nemzet termelő képességének fokozását reméli tőle és azt, hogy az egyes országok termelési viszonyaiban- létező természeti, kulturális és társadalmi különbségeket kiegyenlíteni képes. A védővámot e kiegyenlítő hatására való tekintettel, kiegyenlítő vámnak is nevezik. Addig, atr.íg a védővám mérsékelt és a belföldi termelés serkentésével, támogatásával e különbségeket lassan kiegyenlíti, nevelővámnak is nevezik. Ha azonban a magasságával a külföldi cikk behozatalára tílalomszerüen hat, prohíbítív, vagy tiltóvámmá lesz, mely már a pénzügyi vám követelményeit is magában foglalja. A tiltó, behozatalt teljesen megakadályozó magas vámok védelme alatt fejlődik ki az u. n. dumpíngrendszer, mely lehetővé teszi, hogy a termelők külföldön alacsonyan, sokszor önköltségi áron alul is felvehessék a versenyt az idegen államok iparcikkeivel. A dumping vámokkal szemben persze a másik állam antidumpíng-vámokkat védekezik. így pld. a csehek a söriparuk védelmére dumpíng-vámokat alkalmaztak, Csehországba a magyar sör nem képes bejutni a magas cseh sörvámok miatt, ellenben ezek védelme alatt a cseh (pilseni) sör már kezd terjeszkedni nálunk. Ezért a magyar állam antídumpíng vámot alkalmazott, felemelte a sörvámokat a magyar söripar védelmére. A szerint, amínt az ipar vagy a mezőgazdaság védelmére szolgál, nevezzük a védővámot ipari, vagy mezőgazdasági vámnak. A védővámok fegyverét először az ipar javára használták, mert a nemzetközi áruforgalom tárgyát főleg ennek a termékei alkották. Az ipari vámokat a merkantilizmus teremtette meg, vagyis az a kereskedelem politikai irány, melynek alapvető gondolata az volt, hogy az ország jóléte a pénz bőségétől függvén sok árut kell kivinni, hogy sok pénzt hozhassunk be. Az ipari vámok jelentősége azóta állandóan nő. Mezőgazdasági államok, melyek az índusztríalízálódás felé törekednek, e törekvésükben az ipari védővámokban látják leghatásosabb segítőtársukat. A mezőgazdasági vámok csak ujabban fejlődnek ki, két főalakjuk a gabona vám és az állatvám. Fontosabbnak tartják a gabonavámokat, mert az. állatvámok hatását szigorú állategészségügyi rendszabályokkal is elérhetik, miként azt nálunk tették, midőn Szerbiának és Romániának aZ élő állat behozatalt nem engedélyezték. Az uj vámtarifában ugy az ipari, mint a mezőgazdasági, jelesül gabona- és állatvédővámok uralkodnak. A behozatali vámoknál sokkal kisebb jelentőségűek a kiviteli vámok, melyek az országból kivitt bizonyos árukra vannak megállapítva. Ilyen vám volt a régi vámtarifánkban a papírgyártás nyersanyagaínak, a rongynak bennmaradása érdekében megállapított kiviteli vám. Uj vámtarifánkban kiviteli vám nincs. Hogy a vámtarifa nagy jelentőségét, célját megérthessük, szükséges, hogy röviden foglalkozzunk a kereskedelmi szerződések kérdésével is. Kereskedelmi szerződések alatt olyan nemzetközi szerződéseket értünk, amelyekben két vagy több állam az egymás közt lebonyolítandó kereskedelmi forgalmat szabályozza. Az államfő az állam képviseletében rendszerint annak a minisztériumnak vezetőit szokta kiküldeni, melynek ügykörébe a kereskedelmi szerződés tartozik. A tárgyalások eredményét a tárgyaló felek szerződés alakjába foglalják s aláírják. Ezt a szerződést, melyet a törvényhozás nem módosíthat, hanem vagy teljes egészében elfogad, vagy egészen elvet, mert a módosítások ujabb tárgyalásokat igényelnének, amelyek a legritkább esetben vezetnének eredményre, törvénybe iktatják s az államfő azt jóváhagyja, ratifikálja. A ratifikálás okiratainak kicserélése után lépnek a szerződések a bennük megállapított napon érvénybe. Időtartamuk ígtn különböző. A főbb államokkal kötött legutolsó szerződéseink í 2 évre szóltak. A kereskedelmi szerződések tartama természetesen ugyancsak nagyon különböző lehet. Rendelkezéseket szoktak tartalmazni a kereskedés, hajózás, letelepedés szabadságáról. Ez a kereskedelem, ipar szabad mozgását jelenti, azt, hogy az egyik állam területén jogosult s adófizető kereskedők, iparosok a másik állam területén semminemű további illeték, vagy adó fizetésére nem köteleztetnek akkor, mikor csupán kereskedésük, vagy iparűzésük érdekében, mustrákkal, vásárlás, megrendelések gyűjtése céljából utaznak, vagy utazóikat, ügynöküket utaztatják, vásárokra járnak. Megállapodást létesítenek a szerződések arra nézve, hogy az utazók mintái vámmentesek, hogy a kölcsönös forgalmat semmiféle beviteli, kiviteli, vagy átviteli tilalommal nem fogják gátolni, hogy a szerződő felék* hajói és azok rakományai kölcsönösen ugyanazon bánásmódban részesülnek, mint a saját nemzetbeli hajók és rakományok. A szerződő államok lakói és ezeknek árui a szállítás idejére, a tarifákra nézve egyenlő bánásmódban fognak részesülni. Az államok kötelezik magukat arra nézve hogy a személy és áruforgalomban közvetlen feladásokat és tarifákat és különösen az élőállatok és a gyors romlásnak kitett áruk közvetlen szállításának biztosítása céljából közvetlen csatlakozásokat létesítenek. Megállapodnak, hogy milyen állategészségügyi rendszabályokat fognak állatállományuk megvédésére alkalmazni. Megegyezhetnek a védjegyek, mustrák, szabadalmak kölcsönös oltalmára. Ide tartozik a csempészek megakadályozására vállalt kötelezettség. A szerződő államok kölcsönösen megengedhetik egymásnak, hogy a másik fél mindazon helyein, ahol valamely más hatalom konzulai működnek, ilyeneket szintén kínevezhessenek. Legfontosabb, hatásában legerősebb az a megállapodás, melyet az államok arra nézve kötnek, hogyan