Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - Jogi paraziták

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (40) turae ... oblígare te contra fídem veritatís potuít lu (c. 6. C. 4., 31.) A császárok nem osztották azt a jogi felfogást, az okirat joglétesítö erővel való felruházásának gondolatával élesen szembe helyezkedtek és ezen jogi felfogásukból, az egyptomí fentebb említett gyakorlat ellen irányuló céllal hozták be az exceptío non numeratae pecuníaet a K. u. III. században, mely kifogás folyományaként a kölcsön Kötvény elveszti bizonyító erejét. Igen gyakran találkozunk a papyrusok jogában oly szerződésekkel, amelyek végrehajt isi záradékkal vannak ellátva. Érdekes, hogy ezek az executíos záradékok stereotyp alakkal bírnak. Majdnem szórói-szóra egyező formulákat használtak ilyen záradékokban a felek, ugy, hogy nem tartom lehetetlennek azon feltevést, miszerint az alakszerűség ezen záradékok érvényességi előfeltétele volt. A végrehajtási clausula, a hitelezőnek jogot adott ahoz, hogy bírói ítélet nélkül végrehajtást vezethetett késedelmes adósa ellen. Mint tudjuk a nexumnik is ily tulajdonságot tulajdonítottak sokan, míg végre Mítteis tanítása alapján általánossá vált az a felfogás, hogy a nexum nem bírt ítélet nélküli executio erővel. A P. Oxy. IV. 728. (142. K u.) egy adásvételi szerződés, melyben eladóként két haszonbérlő szerepel, kik a. learatandó szénatermést eladták azon meghagyással, hogy a vételárat eladók bérbeadójának tartozik vevő egy meghatározott napon lefizetni s egyidejűleg Ítélet nélkül végrehajtási jogot nyer a telek tulajdonosa a vevő személye és vagyona felett. Ebben a papyrusban tehát az executio záradék egy hármadík személy javára köttetik kí a felek által. Sokat vitatott kérdés, hogy vájjon a forgatmány utján átruházható papírok intézménye ösmeretes voít-e a papyrusok jogában. Goídschmíedt, Lípsíus és kellő fenntartással Wenger a váltók módjára átruházható papírok létezését állítják. Tény az, hogy gyakran találkozunk ily okiratoknál oly záradékokkal, hogy a kötelezvény bemutatója jogosított az örökség felvételére, de az olykép ís magyarázható, hogy a fizetés felvételére feljogosító meghatalmazást szándékoltak a felek. A P. Oxy. I. 6. és B G. M. III. 970 egy tartozás átvállalást magábanfoglaíó okirat. A papyrusokban nagy számmal előforduló nyugtákról megállapítható, hogy azok nem bírtak konstitutív erővel, hanem azok egyszerű, a kötelem megszüntetését igazoló elísmervényeknek tekinthetők. Állandó záradéka a nyugtáknak, hogy a hitelező az adóssal szem ben, miután utóbbi kötelemszerü szolgáltatását teljesítette, semmiféle igénnyel nem bír. (V- ö. Dig. Í2. 6. § 3 fr-67: „ex hoc contractu nullám controversiam ínter se amplíus esse")^ A papyrusok a kezesség mind a két faját ismerik. A P. Oxy. II 270, B. G. U IV 105Í és Í057 készfizetői kezességről szólnak, amelyeknél a kezes, prímár, az adós mellett felel a tartozásért. A szerződés megerősítését célzó intézmények között érdekes az u. n. „hemiolíon" egy szerződéses kötbérfajta, amely szerint a késedelmes adós az eredetileg kötelezett összeg másfélszeresét tartozik hitelezőjének megfizetni. A bánatpénz (arrabon) —- arrha - a görögegyptomí papyrusok jogában nemcsak a szerződés biztosítására szolgált, hanem bánatpénz jellegével ís bírt, amennyiben az egyik szerződő félnek biztosította a bánatpénz lefizetése ellenében a visszalépés jogát. Az arrha gyakran előszerződésekkel kapcsolatosan fordul elő és ha a bánatpénz adója visszalép a*|szerződéstőí, elveszti az arrhát, míg ha annak átvevője lép vissza, tartozik az átvett bánatpénzt duplán visszaadni. (Folytatjük.) r Dr. Sztehlo Zoltán. X

Jogí paraziták A forradalmak által előidézett jogászi zűrzavarból csak nehezen térünk vissza az ezer éves m agyá-r állam tökéletes jogrendszeréhez. Minduntalan találkozunk oly csökévéhyekkel, amelyek fenn akarják'magukat tartani/ jóllehet a fejlettebb jogérzék meg kell, hogy akadályozza az ilyen szökevények további működését. Ilyen jógi parazita, lény az úgynevezett zugírászat, melynek számos éíösdíje van, akik iparszerüleg űzik a jogvédelmet a maguk gyarló eszközeível, beadványokat gyártanak halomszánira, ügyfeleket fogadnak, nekik semmiféle fegyelmi fprumtól ellen nem őrzött, kétes értékű tanácsokat osztogatnak,^ a hívatásos jogvédők tekínélyét aláássák és a jogi destrukciót terjesztik. Míg ez a normális béke időkben csak szórványos jelenségnek mutatkozott, addig/* ma már valóságos zug iparrá fejlődött. Mint adóügyi irodáit,.okmányszerü vállalatok, értcsitő, tanácsadó és ' egyeztető jfielyek működnek, a reklám minden eszközével dolgoznak .és a maga hirdetéstől .eltiltott. magas nívójú ügyvédi kar ezen etikai önmegtartóztatásának kihasználásával a perenkívült ténykedés és jogszolgáltatás tág terére rá vetik magukat, a hiszékeny és szűkebb látókörű jogkereső közönség nagyrészét ^magához édesgetik és minden lelkiismereti, jogi felelősség és tudás nélkül az adófelszólamlási bízottság, sőt a közigazgatási bíróság elé súlyos jogi konzekvenciával járó felebbezéseket és panaszokat terjesztenek, bitorolják az ügyvédi talárt\ és míg a dicsőséges multű magyar ügyvédi kar számos tagja a mai nehéz időkben három évtizedes tanulmány által megszerzett judícíummal és etikai erővel úgy szólván a, létért küzd, addig az adóügyi tanácsadó hangzatos címén burkolt zugírászat virágkorát éli és a jogi élősdiek irodahelyiségében a felek egész, sokasága tolong. Az Í912. évi 54. t.-c, mely a polgári perrendtartás életbelépését tárgyalja; 10. §-ában szigorította az ügyvédi rendtartásnak a zugírászat üldözésére vonatkozó rendelkezéseit. Ezen törvényszakasz szerint... aki nem ügyvé(d és üzletszerűen, vagy díjért hatóság előtt feleket képvisel, részükre beadványpkat- szerkeszt, vagy az j> ügyvédség gyakorlására való jogát színleli,, kihágást követ el és büntető bíróilag üldözendő. ,, A P.p. életbeléptetö törvénye az.ügvvédí"kamara^ ügyészét pótmagánvádlóí - jogkörrel ís ruházza ieh az ilyen bűncselekmények tekintetében. jjíolirJÍ. &><•'• Ennélfogva de lege latau az ' ügyvédi ''kamarák ügyészeire hárul az a feladat, högy a jogi ^paraziták ' íngoványában rendet teremtsenek és á: szentesitett törvényeknek hatályt szerezzenek. Az ügyvédi kamaráknak meg kell ragadníok ezt a kínálkozó'alkalmat és megakadályozníök kell egyetemes fellépéssel, hogy vítt egy törvényrontó jogszokás keletkezzék, mert a további késedelem azt jelentené, hogy az ügyvédi jövedelemiforrások tekintélyes "* részét kétes elemek ragadják magukhoz és szomorúan bizonyítaná azt, hogy az ügyvédség törvényes szervezete néni képes a^ kár törvény4-^ biztosította jognit megvédelmezni. Dr. Lárrg Lajos.