Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - A magánjog és papyrologia [2. r.]

(39) MISKOLCI alá eső összes fémek és ásványok — a monopóliumot nem számítva — a bányaszabadság szilárd alapelve szerint szabályoztattak, éppen a szén kivételével, mely „nem szabad ásvány, hanem a földtulajdon kiegészítő alkatrésze", miként jogi könyveink megállapítják. Ha valaki e kivétel okát kérdezné, észszerű feleletet nem nyerhetne, hisz a szénnek közérdekből való lekötöttsége ép oly létjogosult, mint a többi „fenntartott" vagy szabad ásványoké. Ha e fundamentális kőszénjogí tétel jogforrása után kutatunk, a fenti közkeletű tétel módosulni fog, a jogtörténeti mult kutatása pedig e tételt mindenesetre zavaros színben fogja feltüntetni. Az Id. t. szabályok VII. részének í. §-a az alaki jogforrás, mely sehol ki nem mondja, hogy a széntelepek a földbirtok tulajdoni fogalma alá esnek, csupán azt jelenti ki, hogy a) a kincstári bányavám megszűnik, b) szerződés híján a vállalkozó a földtulajdonosnak fizeti a vámot, c) az ált. osztrák bányatörvény öt éves kedvezményi ideje „akkép élesztetík fel, hogy a törvényhozás máskéntí rendelkezéséig a földbirtokos beleegyezése nélkül kutatási endedély, vagy adomány senkinek ne adassék". Ez a §. azzal a generális bevezetéssel kezdődik, miszerint az ált bányatörvény 3., 284. és 285. §-aít módosítja, de csakis a kőszénre nézve. A 3. §. bányaregálé alá eső ásványokat sorolja fel, míg a 284—285. §-ok „átmeneti intézkedései" az ált. bányatörvénynek, melyekből e mondat érdekel i Oly országokban, hol eddig a kőszén a telek tulajdonának tartozékát képezte,.öt évi átmeneti idő adatik... E §-ok kritikai elemzése előtt tudnunk kell, hogy az országbírói értekezlet semmi mást nem akart, mint a jogfolytonosságot helyreállítani, vagyis mint jogtudós gyülekezett ama bekövetkezett jogállapotot deklarálni, hogy az abszolutisztikus rendeletek helyett mely régi alkotmányszerü jogforrások lépnek ismét életbe s mely „ideiglenes intézkedések" lépnek ott életbe, ahol az átalakult viszonyok követelik. A bölcs értekezlet a bányajognál kemény dióra akadt: a 300 éves Miksa-féle bányajog idejét is multa, de meg törvénytelensége is köztudomású volt, az í844-es javaslatot meg nem állott hatáskörében törvényerőre emelni s igy a legkisebb rosszat választotta amikor a bányajognál kivételesen az alkotmányellenes bányapátenst életben hagyta s így mintegy lerögzítette a létező jogállapotot anélkül, hogy a törvényt jogilag akár elismerni, akár dezavuální akarta volna, mert ő ilyen nagy horderejű kérdésben már csak fejlett jogérzékénél és tőrvény tiszteleténél fogva is a döntést a törvényhozásnak tartotta fenn. S minthogy a 284. §. által adott őt év eltelt, a szénjog tekintetében sem akart állást foglalni, csupán a kérdés elvi eldöntését elodázni, mely célra a legjobb formula nem lehetett más, mint a 284. §. átmeneti intézkedésének a kitolása. A tanácskozmányon még a módosítás megszavazói is egyetértettek abban, hogy „készek volnának oly határozatot megszavazni, mely a földbírtok jogát a kőszénre megszüntetné, de az értekezlet nem törvényhozó testület s feladatát csak a régi magyar jogrendszer életbeléptetése képezi/' (Deák Ferenc). Ki kell emelnünk azt is, hogy az értekezlet hazafias szellemtől áthatva igyekezett abszolút császári jogkörből a kőszénjogot kivenni s annál inkább megtehette ezt, mert az ált. bányatörvény átmeneti 284. §-a beismerte, hogy a kőszén némely koronaországban a földtulajdon tartozéka. A fentiekből két következtetést vonhatunk le: í. hogy az ált. bányatörvény nem jogforrás és csak JOGÁSZÉLET 3 mint tényleges állapot tartatott fenn; 2. hogy az orsz. bírói ért. a földtulajdonnak a jogait sem kisebbíteni, sem nagyobbítani nem akarta s törvényszerűen nem is akarhatta Azt kell tehát vizsgálnunk, vájjon jogilag a földtulajdonost illette-e a széntelepek tulajdonjoga az í854-es bányatörvény előtt ? A kérdésre nemmel kell válaszolnunk, mert az egyetlen jogi kijelentést e tekintetben az udvari kancelláriák í788-ban felmerült óvása képezi, mely az ásványszeneknek regáíjog alá sorozása ellen tiltakozott ugyan s a szeneket a kamara ki is hagyta á fenntartott ásványok közül, azonban ennek dacára ís több ízben adományoztatott az ásványszén ezután ís. Ez a jogi momentum sem alkalmas tehát a szénkérdés tisztázására. A végkövetkeztetés sem lehet más, mint hogy a bányajog alá eső ásványok aíaprendező elvét a bányaszabadság elve képezi, mely általános alapelvhez való viszonyát illetőleg a szénkérdés elintézése ideiglenesen függőben hagyatott és törvényhozói hanyagságból ez a függő kérdés még ma ís megoldásra vár. Törvényhozásunk a szénkérdés tekintetében akaratát még nem nyilvánította s akár a bányaszabadság, akár a földbirtok javára fog dönteni, senkinek a jogát el nem veszi s jogköréből nem lép át hatalmi körébe. Dr. Klenics Barnabás. A magánjog és papyrología A papyrusok között található számos, jogügyleteket tartalmazó kútfő között igen sok kötelezvény és nyugta van, mely nagy számból -arra lehet következtetni, hogy a görög-egyptomí papyrusok jogában az írásbeliség lényeges tulajdonsága volt a kötelmi jognak. A római joggal ellentétben, hol az írás csupán a bizonyítás megkönnyítését szolgálta, a görög egyptomí papyrusok jogában az írásbeliség konstruktív jelleggel bírt. A kötelmi jog körébe tartozó ügyletek közül a legnagyobb számban kölcsön kötvényeket találunk az ide vágó tartalommal bíró papyrusok között, mely jogügyleti forma a maga abstract jellege mellett nagyon alkalmas volt a legkülönbözőbb causákból származó ügyletek céljaira. A papyrusok jogában igen sűrűn előforduló ezen jogügylet a „daneíon" néha kezesség, máskor kölcsön, sőt olykor novatíós célzatú más ügyletet takar. így pl. ha egy causa vendítíonís fenálíó követelést alakítottak át egy daneíon segítségével abstract kötvényen nyugvó kötelemmé. A daneíon abstract jellegének folyománya az ís, hogy az adóst az okirattal szemben nem illette meg azon kifogás, hogy a pénzt kézhez nem kapta, mert az okirat, még contra fídem verítatís ís fentartotta a tartozást. Az okirat eme konstitutív karakterét a papyrusok, minden kétséget kizáró módon bebizonyítják s ezzel igazolva van Mítteís, kí több mint harminc év előtt, — akkor még kis számú papyrus ismeretére támaszkodva — hirdetni kezdte azt, hogy a daneíon okirat konstitutív erővel bírt. (1. Mítteís i Reíchsrecht und Volksrecht ín den östlíchen Provínzen des römíschen Kaíserreíchs. Leípzíg 1891 ; 73 és köv. lapjait.) A daneíon abstract jellegét nagyon sokáig megtartotta, azzal még a kései császárság korában ís találkozunk. Díokletíántól származó több rescríptum ís foglalkozik ezzel a jogintézménnyel, mely constítutíokban a birodalom keleti részeiben lakó legtöbbnyíre görög alattvalók suplícatíoíra adott válaszokban „scríp-