Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - A földbirtokreformról

Első évfolyam 3. szám Miskolc, í 925 március MISKOLCI JOGA JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal : Jogakadémia,Mískdlc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PUTNOKI BÉLA ügyvéd, a jogakadémia jog- és államtudon ányi államvizsgálóbizottságának kültagja ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 90.000 K„ félévre 45.000 K. Egyes szám ára í6.000 korona T A RT A L ÖTVt: Bálás Efemerkit. curiai bitó: A földbírtok..'13 i.': reformról. Klenibs Barnabás dr. miskolci ügyvéd: Jányájogi kérdések. — Sztehlo Zoltán dr. jogakadémiai ny. r. tanár : Magánjog és papyrologia (3. folytatás). — • Láng Lajos dr. miskolci ügyvéd: Jogi paraziták. — Wíttich Andor/ á Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára : Vámjog (2. és befejező folytatás). — Kéíhely Sándor dr. kit. törvényszéki jegyző : Az 1843. évi büntető' jogi javaslat szierepe a magyar börtönügyben (2. folytatás és vége). — Ambrózy Ágoston1 szikszót kit. járásbíró: Az első ítélet. — Dients István IV. éves joghallgató: Az orvosi beavatkozás joga. — Kun Artúr miskolci pénzügyi tanácsos : A jövedelemadó és általános kereseti adó .egymáshoz-való viszonya. — KÖNYVSZEMLE: Bruckncr Győző dr.: Iványí Béla, Debrecen és a budai jog. — Jw Í HÍREK, ^stvya -ikmú a »-yr ••:--r )^ A földbírtokreformról Ez a kérdés már évek óta foglalkoztatja a társadalom minden rétegét, nem érdektelen tehát a magyar jogászkőzönségre nézve sem. Sokan azt Hiszik, hogy a földreformot a forradalom és 'a forradalom által átgyúrt napípolítíka dobta be á közéletnek sok-sok megoldandó kérdései közé s hogy e szerint a földbíftokreform is a napípolítíka játékszere Volna. Igaz ugyan, hogy' a kérdést igen nehéz külön választani ék a földbirtokpolitíka a közönséges napípolítíka egyik alkatrészé látszik lenni, azóta különösen, amióta a forradalom és felfordulás vezető politikusai ezt a kérdést ís ' igyekeztek a maguk szájaíze szerint kisajátítani és különösen a választásoknál ennek cégére alatt maguk javára, a tömegekre hatást gyakorolni, — kétségtelen azonban', hogy a föídbírtokreform kérdéséből nem lett volna szabad politikai kérdést és politikai tőkét kovácsolni, mert a történelem tanúsága szerint a föídbírtokreform kérdése elmaradhatatlan következménye minden népesedési mozgalomnak, mely bekövetkezett a népvándorlás korszakától kezdve minden idők háborúja után, ezt a kérdést tehát más népesedési mozgalomhoz képest csakis egészséges nemzeti szempontból pártpolitikától mentesen szabad és lehet megoldani. Hogy helyesen cselekedett-e az, aki a földbírtokjtefojrm kérdését éppen akkor kívánta megoldani, amikor a trianoni átok megcsonkította hazánkat és amikor a legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági teher tömege gördült a csonkaországrá, afelett vitát provokálni nem "kívánók, ezt idők folyamán a történetíró lesz hívatva elbírálni^ ellenben a jogászok hivatása a megtörtént fényekkel szemben "csakis a meghozott törvény és végrehajtásának ismertetése és politikától mentes bírálata lehet. Természetes, hogy a föídbírtokreform megoldása más a győző és más a legyőzött országokban, a csehek-, oláhok- és szerbeknek könnyű a feladata, amikor saját földbírtokreformjukat ott rekedt magyar véreink földbirtokának közismert balkáni módszerű elharácsolásával oldják meg, annál nehzebb feladat elé állította ez a kérdés a magyar törvényhozást, a megcsonkított és szük határok közé szorított országban. A magyar földbírtoktörvény már címében hordja a törvény égész tartalmát, amidőn homlokára van írva, hogy ez a törvény a „földbírtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről" szól, ami annyit jelent, hogy nekünk nincsenek meghódított tartományaink, nem részesíthetjük donácíóban, uradalmak odaadományozásában jeleseinket, amit ezt annak idején a győztes római légiók hadvezérei, vagy honfoglaló őseink tették, hanem arra kell törekednünk, hogy a szűk határok közé szorított földterület birtoklásának saját magunk közötti ésszerű megoszlására törekedjünk. Még polítkusoknál ís a föídbírtokreform különbözőségének fel nem ismerése eredményezi a földbírtok törvénnyel szemben fel-fel tünedező elégedetlenséget, ami tömegeknél érthető ís, ahol különösen választások idején könnyelműen és mnggondolatlanul az ingyenes vagy legalább ís nagyon olcsó fóldhözjuttatás gondolatát adták be. Az esetek sokféléségére és a törvény részletes ismertetésére a végrehajtás módozatainak bírálatára egy cikknek szük keretében ki nem térhetünk, megállapíthatjuk azonban, hogy amidőn a törvény a meglévő földbirtokok helyesebb megoszlására törekszik, felállította egyrészről azt a helyes szabályt, hogy az igénybe vétel sorrendjében legelsősorban azoknak birtoka vétessék megváltás alá, akiknek nem hivatása a földmüvelés, akik a földbirtokot háborús konjunktúra után alkalomszerű befektetés céljából szerezték csupán, akikkel szemben tehát a földmíveléssel hivatásszerűen foglalkozóknak földhözjutása közérdekűbb, — másrészről ugyancsak helyesen akként intézkedik, hogy a földhözjuttatás sorrendjében a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák mindenkit megelőznek; — e sarkalatos két tételben fekszik a törvények fősulya, ami a régi birtokpolitikának természetes folytatása, vagyis elvenni a földet azoktól, akik azt háborús nyereségen és nem hivatásszerű földmívelés céljából szerezték s odajuttatní ezt azoknak, akiket a háború legjobban sújtott s földet mívelni képesek. Mindenesetre legüdvösebb része a föídbírtoktörvénynek a házhelyhez juttatás, mert ez a legégetőbb szükséget van hivatva pótolni. Tagadhatatlan, hogy minden embernek, szegénynek és gazdagnak egyaránt legtermészetesebb érdeke