Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Az 1843. évi büntetőjogi javaslat szerepe a magyar börtönügyben [1. r.]

(29) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 0 Szemete Bertalan és a Kossuth áítal sürgetett reformok legtöbbjét valósítja meg. Jellemző vonásai a kettős felosztás (bűntett és kihágás), a halálbüntetés és a testfenyítő, becstelenítő büntetések mellőzése, a minimumok hiánya, a visszaesésnek az általános részben való szabályozása, a súlyosító és enyhítő körülmények specifikálása. Büntetési eszközei az életfogytig tartó rabság; a határozott ideig tartó (í nap — 24 év) rabság; a fogság (í nap — í év); a közhivatal elvesztése; pénzbüntetés, bírói megdorgálás. A bűnvádi eljárásban egyhangúlag fogadtatott el a vádló rendszer. Elvei még a szóbeliség és a nyilvánosság, valamint a feílebbvíteí az alakiságok megsértése esetén és az ügy érdemére nézve. A perújítás lehetőségét megadja a javaslat a vádlottnak és a vádlónak ís. Az esküdtszékek intézménye nem fogadtatott el. 4. A börtönügyi rész általános elveit illetőleg hosszú vita után, hogy a magán vagy a hallgató rendszer fogadtanék-e el, az igen nagy többség a magánrendszert fogadta el az egyedül álló Eötvös szavazata ellenében. Kimondatott, hogy a magánrends^ernek oly neme fogadtassék el, melynél a rabok dolgozni kénytelenek, megjegyezvén, hogy ne csak a magánrendszerben divatozott sanyarításokkai (sötétzárka) hanem kedvezmények által ís ösztönöztessenek munkára — másrészt olyanoknál, akik dolgozni szeretnek fegyelmi vétség k esetén a munkától való eltiltás alkalmaztassák, mint szigorítás. Elhatározták törvényhatósági és kerületi börtönök felállítását. Arra nézve, hogy a bűntett neme vagy az elzárás tartama határozza-e el azt, hogy a rabok a kerületi börtönökbe vagy a törvényhatósági börtönökbe küldessenek — mértékül a fogság tartamát állapították meg. Arra nézve, hogy a rabok munkájára kell-e bizonyos szakmányt megállapítani — az osszágos választmány a szakmány megállapítására szavazott. Abban a kérdésben, hogy a rabot ílíetí-e munkája árának egy része, elhatároztatott, hogy a munkadíj bizonyos hányada illeti a rabot. Kimondatott, hogy az egész börtönrendszer és így a kerület és törvényhatósági börtönök fölötti felügyelet a helytartó tanácsot illesse és egy központi bízottság tagjai utazzák be évenként a börtönöket s a visszaéléseket vagy nyomban szüntessék meg, vagy azokat a helytartó tanácsnak jelentsék be. 5. Ha a javaslat börtönügyi részének határozmányaít vizsgáljuk, nem nyomhatunk el egy sóhajtást, hogy miért ís nem lett törvény e javaslatból, melyben a büntetés céljának megfelelő szigorú rendelkezések a felebaráti szeretet sugallta leghumánusabb intézkedésekkel oly meglepő összhangban állanak. A javaslat III. része Í8 fejezetben összesen 387 §-ban intézkedik a szabadságvesztés büntetének végrehajtásáról. Az első fejezet (\- 7. §§.) a vádlottakkal (nem elítélt) fogházba vitelük s átvételük alkalmával való bánásmódról intézkedik. A vádlottat megérkeztekor az igazgatóság elé viszik, személyi adatait felveszik s ha saját öltönye nem megfelelő, a fogház ruhájával látják el. A nála lévő életveszélyes, vagy esetleges szökését előmozdító eszközök leltár mellett elvétetnek. Pénzét használhatja vagy családjának küldheti. A tisztaságra már itt gondot fordítanak és a vádlottakat rendesen fürdetik. A II. fejezet (8—2Í. §§) ezekért és a III. fejezet (22—30 §.) a szabadon bocsátandó vádlottakkal való bánásmódról beszél. Ez a stádium természetesen még nem büntetés végrehajtás és így kényszerintézkedések, mint pl. a munkára való kényszerités nem fordulnak elő. Természetesen ha valaki dolgozni akar, azt meg kell engedni, sőt a vádlott elbocsájtásakor egészben kapja meg munkakeresményét. Ha a vádlott vagyontalan, ruhával, élelmezéssel, gyógyszerekkel a fogház íátja el, de ha a vádlott vagyonos, mindezekkel a saját költségére ís elláthatja magát, sőt orvost ís hívhat. Az istentiszteletben való részvétel az előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban lévő vádlottakra ís kötelező már — azonban az oktatásban való részvétel nem kötelező. A vádlottakkal itt ís csak vizsgálóbírói engedéllyel lehet beszélni, de ettől a szabálytól a javaslat — nagyon humánusan — eltérést enged — az esetben, ha a vádlott súlyos beteg. Ez esetben a vádlott kívánsága a szükséges óvintézkedések megtétele mellett teljesítendő. Érdekes intézkedése a javaslatnak, hogy a dohányzás, a zene, kopogtatás tilos. Az előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban lévők lelki művelődésére ís gondolt a javaslat, mert az olvasni szerető vádlottaknak a fogház könyvtár rendelkezésre áll. Festhetnek és rajzolhatnak, azonban készítményeikből semmit el nem küldözhetnek, Amit a vádlottakkal való bánásmódban a javaslat terhére kell írnunk csak az, hogy a vádlottak szabad levegőt, csak orvosi rendeletre élvezhetnek. S bár a büntetés végrehajtás során a foglyok és rabok testi és lelki egészségének épségben tartására különös gond fordíttatik, ugy gondoljuk, hogy a szabad levegőn való mozgás, séta tekintetében a javaslat nem mindig találta el a szükséges mértéket. Az egyszerű fogságra ítélt foglyokkal való bánásmódról a IV. fejezet (31—40. §§.) és a fél évnél rövidebb időnyi rabságukat a törvényhatósági börtönökben töltő rabokról az V. fejezett intézkedik. (Folytatjuk.) Dr. Kéthely Sándor. HM KÖNYVSZEMLE X J A székelyek ősei és a székely magyarok. Történeti értekezés. Irta dr. Karácsony'tJános a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja. Szerző kiadása. Ára 5 lei. Cluj—Kolozsvár, Szent Bonaventura Könyvnyomda. 1924. 28 í. A székelyek eredetkérdése régóta érdekelte hazánk nyelv-, történet- és jogtudósait egyaránt. Sok vita folyt már a múltban a székelyek eredetéről és jogállásáról és ujabban, mikor az oláh elnyomatás a legerőszakosabb eljárással írtja őket, különös figyelemmel fordulnak tudósaink ismét a székelykérdés felé, amely ma már politikumot ís tartalmaz. Hiszen nemrég dr. Szádeczky Kardoss Lajosnak kellett szembeszállnía egyik oláh történetíróval, aki a székelyekben elmagyarosított oláhokat vélt felfedezni. Legújabban dr. Homan Bálint két ízben foglalkozott a székely eredetkérdéssel. (Magyar ISJyelv Í92Í. évf. és Akad. Értesítő Í923. évf. 184— Í85 1.) és dr. Erdélyt László ís ismételten tárgyalta a székelységgel kapcsolatosan felmerült vitás kérdéseket. (Lásd részletesebben Akad. Ért. Í922. évf. 205—2Í0 1.) Most jelent meg Kolozsvárott egy kis tanulmány dr. Karácsonyt Jánostól, aki a székelyeredet kérdését egy ujabb elmélettel gazdagítja. Karácsonyi J. jeles tudósunk már ismételten komoly érvekkel szólott hozzá a vitás székelykérdéshez (részletesebben „A székelyek eredete