Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Vámjog. 1. r. A vámjog szabályai hazánkban

(25) MISKOLCI JOGÁSZÉLET i n"r honosított az oíyan külföldről behozott áru, mely átdolgozva eredeti jellegét elveszti s ez esetben szintén belföldi termék. A törvény ebben a csoportban a a vámeljárásokat tárgyalja, melyek belföldi, vagy külföldi szabad forgalomba kerülő árukra vonatkoznak, vagyis a behozatalban, illetve kivitelben már megvámoltattak, vagy akár a behozatalban, akár a kivitelben a vámmentességüket a vámhivatal elismerte. A kötött forgalom az előbbinek ellentéte. Minden behozatali áru a kötött forgalomba lép, amint a vámhatáron át bejön és ebben marad mindaddig, amíg a vámigazgatás azt az előírt feltételek teljesítése után a szabadforgalomba ki nem adta, vagy külföldre újból ki nem léptette. A kötött forgalom kétféle eljárást foglal magában? az utalási eljárást és a raktározási eljárást. Ha a vámkülföldről érkező árut nem közvetlenül a határszéli vámhivatalnál, hanem valamely belterületi vámhivatalnál veszik megvámolás alá, azokat csak hivatalos felügyelet mellett lehet az egyik vámhivataltól a másikhoz elszállítani. Ugyanez az elv érvényesül általában mindazokban az esetekben, midőn egyik vámhívat áltál a másikhoz továbbítanak árukat, tehát az áruk közvetlen átvitelénél is a vámterületen keresztül. (Átviteli kereskedelem.) A vámhivatalnak a vámáruk továbbítása körüli eljárását, amelynek az a célja, hogy az áruban a vámterületen szállítás alatt változás ne álljon be, nevezzük utalásnak. A raktározási eljárás lényege az, hogy a vámkülföldről behozott árukat, ha további rendeltetésük még bizonytalan, ha az ügyfél a további vámeljárást bármely okből későbbre kívánja halasztani, raktárdíjfizetési, kötelezettséggel vámhivatali ellenőrzés alatt álló raktárhelyiségekbe, vámraktárba kell elhelyezni. A vámraktár hivatalos zár alatt áll. A régi vámszabályok a vámhivatali raktárak mellett a magánraktárakat és a közraktárak fogalma alatt az u. n. szabad raktárakat ismerték. Az uj törvény két félét ismer: a nyilvános vámraktárakat, melyekben bárki helyezhet el árut. Ilyenek a vámhivatalok kiegészítő részét képező vámhivatali raktárak is. Ezeken kívül a törvény életbe lépte után a vámhivatali raktárak pótlására önálló nyilvános vámraktárt állíthat fel majd akár az állam, akár a törvényhatóság, községek, más jogú testület, vagy magánvállalat. A vámraktárak másik faja a magánvámraktár. A pénzügyminiszter határozza meg, hogy mely árukat lehet magánvámraktárba beraktározní. Ilyen árukra a központi vámigazgatóság (ezídőszerínt még fővámígazgató) vámhivatal székhelyén jó hírnevű vállalatok részére, meghatározott időre, vagy a visszavonásig magánvámraktár tartását engedélyezheti. Arra nézve, hogy vámraktárba minő áruk vehetők be, általános elvül szolgál, hogy nyilvános vámraktárba csak olyan árukat lehet elhelyezni, melyeket minőségüknél, vagy a velük összekötött gondozás és felügyelet szükségességénél fogva a nyilvános vámraktárba való felvételből nem kell kizárni. A raktározásból kizárt árukat, mint pld. lő- és robbanószereket, tűzveszélyes tárgyakat, élő állatokat, romlásnak indult, vagy kellemetlen, átható szagot terjesztő árukat stb., vagy azonnal megvámolás utján a szabad forgalomba kell helyezni, vagy pedig a szállító intézetnek külön e célra kijelölt raktáraiban, vagy rakodóhelyeín kell elhelyezni. Meg kell még említenünk, hogy az ügyfél áruját a raktárhelyiségben hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, átcsomagolhatja, megoszthatja, rendezheti, tisztíthatja, abból mintát vehet, azt kiegészítheti, denaturálhatja. Az előjegyzési forgalom csoportjába tartoznak a kereskedelmi utazók mintái, az ideiglenes, használatra, bizonytalan eladásra, kiállításra, javításra és kikészítésre, vagy feldolgozásra szánt áruk. Ezek olyanok, amelyeket a vámhivatali nyilvántartásba vétel mellett azzal a szándékkal hoznak be, vagy visznek kí, hogy azokat a helyzet, illetve konjunktúra alakulásához képest, vagy végleg a vámterületen lehessen hagyni, vagy ismét vissza lehessen vinni a külföldre a vámmentesség biztosításával illetőleg, hogy a külföldre kivitt árut vámmentesen vissza lehessen hozni. Közgazdaságilag legfontosabb az úgynevezett kikészítést forgalom. A kíkészítési eljárás lényegileg abbao áll, hogy a nyersanyag, vagy félgyártmány behozatalát a vámhivatalok előjegyzésbe veszik és a behozatali vámot csak akkor kell lefizetni, ha az árut bizonyos idő alatt nem szállítják kí külföldre. Ez az aktív kíkészítési e-járás. Passzívnak akkor nevezzük, amidőn hazai nyeranyagokat, vagy félgyártmányokat azért szállítanak a külföldre, hogy a külföldi ipar azokon bizonyos további kikészítést (finomítást, festést, behímzést, appretálást) végezzen, amely eljárás vámmentesen az országba vísszahozhatók. A kíkészítési eljárás egyik vállfája a behozatal utáni jegyrendszer. Ez azt jelenti, hogy az ilyen kedvezményt élvező a kivitel alkalmával utalványt, behozatali jegyet kap, mely jogot ad a kivitt áruban feldolgozott nyersanyag, vagy félkészgyártmánynak megfelelő mennyiség utólagos behozatalára, melynél ő a vámtartozást behozatali jegyekkel rójja le. A kiviteli kikészítésnél az állam kisebb kedvezményt nyu;t, mérsékelt összegű vámot állapít meg a külföldi munkában rejlő érték kiegyenlítéseként. Csonkamagyarország közgazdasági életében a kikészítési forgalom jelentősége sokszorosan megnövekedett. A mai Magyarország, melyet a békeszerződés nyersanyagtermelésének nagy részétől megfosztott, egyenesen rá van utalva a kíkészítési forgalomra, hogy gyártmányainkkal a külföldön versenyképességünket megóvjuk, kivívjuk. Magas védővámok mellett egyéb-* ként is szükség van a kíkészítési forgalom minél nagyobb igénybevételére, hogy ez által az elzárkózás esetleges súlyos következményeit elkerülhessük. A kíkészítési forgalom alá, sorozza, az uj törvény nemcsak a feldolgozást és megmunkálást, hanem az áruk kiszerelését és elegyítését is, vagyis azt a munkát, amellyel az árut kisebb csomagokba, adagokra osztják, kisebb tartályokba vagy az árut más áruval keverik, elegyítik. Jelenlegi közgazdasági helyzetünk, midőn fokozottabb mértékben az átviteli kereskedelemre vagyunk utalva, szükségessé teszi, hogy a kíkészítési eljárások minél több vállfájának törvénybe iktatásával az átviteli kereskedelmi tevékenységünket növeljük. Általában a törvény idevágó rendelkezései alkal* masak arra, hogy a kínálkozó külföldi konjunktúrát minél gyorsabban és eredményesebben lehessen kihasználni. Hogy a kíkészítési eljárás mely árukra s módozatok mellett engedélyezhető arra nézve a pénzügy* miniszteri rendelet intézkedései lesznek irányadók. Kereskedelmi utazók mintáit, a javításra szánt áru* kat és a megtöltésre szánt használt burkolatokat külön engedély nélkül lehet az előjegyzési eljárásban kezelni. Az előjegyzési eljárás alkalmazásánál biztosítékot kell nyújtani. Régi vámjogunk ís ismeri az engedélyjegy'forgatómat. Ez abban áll, hogy a belföldön feldolgozó ipar fejlesztése céljából és jelesül azért, hogy a vámterületen nem, vagy nem elégséges mennyiségben termelt bizonyos nyersanyagokat és félgyártmányokat, külföldről kedvezményes vám mellett lehet behozni, ha ezeket