Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 12. szám - A kereskedelmi törvény revíziója

Q85) MISKOLCI A kereskedelmi törvény revíziója Kereskedelmi törvénykönyvünk revízió előtt áll s ez az ötven éves códex, amely annak idején a német kereskedelmi törvény szolgai utánzása volt, valóban T.eg is érett a revízióra, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervatív magánjoggal szemben sokkal frissebb és mozgékonyabb kereskedelmi jog nem tűri meg a kegyelet patináit, nem tűri meg ezt még a hazai talajból kisarjadt jogalkotás sem, mély minden ízében hazai életnedveket szív magába, annál kevésbbé tűri az idők változása az olyan törvényt, amely alapjában índígéna, de amelyet nálunk főleg azért kell revízió alá venni, mert sok vonatkozásában elavult, nem követi nyomon a lüktető életet, arról nem ís szólva, hogy a magyarság legutóbbi félszázada alatt állami, közgazdasági, kereskedelmi, általában hitel életünkben oly mélyreható változások és eltolódások mentek végbe, hogy a revízióval tovább várni nem lehet. Indokolja a revíziót természetesen az ís, hogy a lefolyt félszázadon át a külföldi hasonló jogalkotások (svájci, olasz, román, bulgár, spanyol, portugál) ís revízión mentek keresztül, közben a mi jogalkotásunknál domináns törvénykönyv, az í897. április hó íO-íkí német kereskedelmi törvénnyel szintén ttj tartalmat kapott, ideje tehát, hogy a servíens törvény ís lépést tartson az időkkel. Ide s tova már Í5—20 éve felmerült a szüksége annak, hogy a kereskedelmi cégekre, a kereskedelmi meghatalmazottakra, a kereskedelmi utazók és ügynökök jogkörére, a segédszemélyzetre, a kereskedelmi társaságokra códexünk gyökeres revízió alá vétessék. A csendes vagy nevezetlen társaság (stíllé Gesellschaft) s a közkereseti és részvénytársaság kombinációján alapuló korlátolt felelősségű társaság (Gesellschaft mit beschránkter Haftung), de különösen a részvénytársaság és szövetkezetek jogi kérdései a legalaposabb revíziót igénylik. A kereskedelmi társaságok jogában főleg a részvényjog reformjának a szükségét érzik a szakkörök, még azok ís, amelyek nem teszik egészen magukévá Iheríngnek azt a túlzottan sötét ítéletét, hogy ,,a részvénytársaság mostani alakjában a legtökéletlenebb és legközveszélyesebb intézménye jogunknak, a legtöbb szerencsétlenség ami az utóbbi években közgazdasági életünkre zúdult, közvetlenül ebből a forrásból fakadt vagy legalább ís azzal a legszorosabb oki összefüggésben áll. Azok a pusztítások, amiket a részvénytársaság a magán vagyonban véghezvitt, kártékonyabbak annál, mintha tűzvész és árvíz, földrengés, háború és ellenséges hódítás esküdtek volna össze a nemzeti jólét tönkretételére V4 . .. Ez a megállapítás lehet túlhajtott, de az bizonyos, hogy immár a íeglíberálísabb gazdasági körök ís érzik, hogy a részvénytársasági jogban a normatív szabályok rendszere ugy az alapítást, mint az ügykezelést és az ellenőrzést illetőleg a mostaninál jóval szigorúbb szabályokat kíván, hogy a mai időkig tapasztalt visszaélések megelőztessenek. A kereskedelmi ügyletek tanában a kereskedelmi utalványok, az ujabban mindinkább tért hódító lajstrom-zálog (íngó jelzálog) intézményének meghonosítása, a vétel, bízomány (itt az önszerződésí jog hatékonyabb szabályozása) fuvarozási jog, közraktári ügylet s a részvényjoghoz hasonlóan a biztosítási jog, melynek refomját Szilágyi Dezső még í894-ben megindította s amely szintén igen sok kívánni valót hagy hátra, szorul bővebb reformra. Részvényjog és bíztosíJOGASZELET 5 tásí jog félszázados kereskedelmi törvénykönyvünknek ugyszólva az Achilles sarkai, amiket — hiszem — elszántan fognak nyilazni a szakkörök kritikái, feltéve ha a reform tervezetek eíéjök kerülnek. Amikor az í 875. évi XXXVII. t.-c. a jól kitaposott német ösvény nyomain indult el, éppen ugy nem volt meg az általános polgári törvénykönyvünk, mint ma. Magánjogunk figyelemmel arra, hogy Erdélyben, a határőrvidéken, Horvát-Szlavonországban és Fiúméban az Í8íí-ből való osztrák polgári törvénykönyv képezett magánjogi forrást, jus partículare volt, a kereskedelmi és váltójoggal szemben, mely mint jus uníversale a jogegység nagy közjogi erejével a magyar szent korona összes országait átfogta. A trianoni béke folytán a közjogi helyzet megváltnzott s így kívánatos volna, ha az egyforma területi hatállyal bíró magyar magánjog és kereskedelmi jog közt a kölcsönhatás érezhetőbbé válnék, mint félszázaddal ezelőtt. Mindenesetre az volna az ideális állapot, ha a kereskedelmi törvény alapos revíziója és az általános polgári törvénykönyv nagy elaboratuma egyszerre kerülnének tető alá. Az a finom hajszálcsövesség, ami a két joganyagot összeköti bőven indokolja ezt. De ha ez éppen a magánjog még feldolgozásra váró anyagára tekintettel ma csak jámbor óhaj, — nincs és nem ís lehet akadálya annak, hogy kereskedelmi jogunk revíziójánál szem előtt tartassák a magánjog eddig feldolgozott anyaga s az a jogalkotási szempont, hogy nem az életet kell kommercíální, — mint ezt Nagy Ferenc ís mindig vallotta, — hanem a commercíumot kell közelebb hozni a civilís élethez. Ugyanezt teszi a francia Code de Commerce és Code Civile ís s nekünk kereskedelmi jogunk revíziójánál legelőször szintén ezt kell szem előtt tartanunk. Hogy a sok közül egy példát említsünk, a francia Code de Commerceből teljesen hiányoznak azok a tulfínomított distinkciók, amik német mintára a mi kereskedelmi jogunkba beplántálva vannak mint a dístance, a helyi, piaci vétel, a fix, záros és halasztó határidőre szóló vétel, — amik a szerződési szabadság elve mellett olykor valóságos farkasvermeí a laikus félnek, akiket a nyaktőréstől e vonatkozásokban csak egy jótékony bírói gyakorlat tud megvédeni. A kereskedelmi törvény revíziójánál ma tehát csak egy irány lehet, közeledni az általános polgári törvénykönyv tervezétéhez s ott ahol a kereskedelmi jog megköveteli a maga sajátos atmoszféráját, — ott visszanyúlni az anyajoghoz, a Code de Commercehez, azzal az örökérvényű jogpolitikai és jogalkotó tendenciával, hogy törvényalkotásokban a gazdaságilag gyöngébb mindig megóvassék a gazdaságilag erősebbel szemben. A kereskedelmi törvény revíziójánál ez a fejlődés, ez a haladás igazi utja, s ha eljő az óra, amikor a kereskedelmi törvény revízió tervezete a szakkörök bonckése alá kerül, bizonyára sokan lesznek olyanok, akik mai kereskedelmi törvényünk idejét mult szakaszaínak halálraítélésénél indokolni fogják votumukat, mint ezt a francia forradalom konventje kötelezőleg rendelte mindenkire a XVI. Lajos elleni perben az ítélethozatal előtt. Meg vagyon írva, hogy Síéyés akkoriban ezzel az azóta szállóigévé vált híres mondással adta le halálos szavazatátt — La mort sans phrase !. . . A revízió tervezet kritikusai közt hiszem, lesznek sokan olyanok ís, akik kereskedelmi jogunk egyes feltűnően elavult törvényszakaszaínak halálraítélésénél megfognak elégedni, pusztán ezzel az indokolással ís ... Putnoki Béla dr.